A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-06-19 / 25. szám

A CSEMADOK GOMBAS2DG87 (Folytatás az 5. oldalról) helyeslő kijelentésekkel — látszatmeg­oldásokkal találkozunk, ahelyett, hogy egyértelműen és végérvényesen felszá­molnánk az előrehaladást fékező jelen­ségeket. Pedig csak a kulcsfontosságú tényezők, az új minőséget biztosító ká­dergyakorlat, tervezés, gazdaságosság, hatékonyság alkalmazásával; csak a kornak megfelelő munkahelyi feladatok pontos és becsületes végrehajtásával valósíthatjuk meg az átépítést, a szoci­ális-gazdasági fejlődés meggyorsítását, melynek egyetlen célja szocialista tár­sadalmunk életszínvonalának további emelése. Ez nem csak gazdasági kér­dés. A jó munkavégzéshez nem csupán jó műszaki eljárások és korszerű terme­lőeszközök szükségesek. A minőségi teljesítmény elengedhetetlen tartozéka az ember otthonérzési tudata, a biza­lom légköre, a termelésben és az állam­­polgári életben a szocialista demokrá­cia elveinek gyakorlati megvalósulása, a jog, a feladat, az érdekeltség és a felelősség egyértelműsége. S ebben fontos szerepe van s egyre meghatáro­zóbb része lesz — hazánk polgárai demokratikus összefogásának letéte­ményese, a Nemzeti Front és a Nemzeti Frontban tömörülő szervezetek ered­ményes munkájának, ahogy ez a CSKP XVII. kongresszusán a központi bizott­ság politikai beszámolójában is elhang­zott: „Arról van szó, hogy a Nemzeti Front még hatékonyabban járuljon hoz­zá az embereknek a szocialista építés­ben, az irányításban és a közigazgatás­ban való alkotó részvétele fokozásához, a szocialista életmód kialakításához”. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége ez évtől a Szlovák Szocialista Köztársaság Nemzeti Front­ja szervezeteként teljesíti küldetését. Ez a tény megnyilvánult az idei járási kon­ferenciákon és a Csemadok XIV. orszá­gos közgyűlésén is. Szervezeti életünk e nagyfontosságú fórumain a megtett utat valósan értékelő, de a jobb megol­dásokat, bírálatot, valamint bizonyos elfogultságot sem nélkülöző vita ered­ményeként olyan célokat határoztunk meg tagságunk, szervezeteink, szerve­ink számára, melyek összhangban van­nak a társadalmi szervezetek időszerű feladataival, s amelyek a választott szervek elkötelezett felelősségtudatát tükrözik nemcsak a kulturális szövetsé­günk egyedi feladatköréből eredő cé­lok, hanem az össztársadalmi igények­ből fogant korparancs teljesítésében is. Viszont minden célkitűzés és határozat csak annyit ér, amennyit megvalósíta­nak belőle. Országos közgyűlésünket is csak ez minősítheti majd. Az építő jellegű vita és a jó kezdeményezést tartalmazó határozat csak az alapot jelentheti. Mint ahogyan azt Alois Ind­­rának az Új Szóban is megjelent írásá­ban is olvashattuk: „.. .• a demokrácia csúcsát mindig elsősorban az alkotó tettek jelentik, amelyek az állampolgá­rok aktivitásának élénkítéséhez vezet­nek; tettek, amelyek meghozzák az em­berek tapasztalatainak és okosságának konkrét gyümölcseit; tettek, amelyek összehangolják a társadalmi és csoportérdekeket". Alapszervezeteink munkájában tehát jobban ki kell hasz­nálni napjaink alkotó társadalmi-politi­kai légkörét: átgondoltabb és céltuda­tosabb szervező munkával fel kell tárni tagságunk tartalékait, kulturális szövet­ségünk alapszabályai értelmében hasz­nosítanunk kell minden pozitív kezde­ményezést és aktivitást. A hatékonyabb tevékenység sok esetben a vezetőség összetételének átalakítását is feltétele­zi, ezért a folytonosság érdekében szükségesnek tartjuk a fiatalabb kor­osztály mozgósítását. A fiatalokat foko­zatosan be kell vonni a szervező mun­kába, mert csak jó kezekbe adhatjuk át a fáklyát. Az irányítás minden szintjén az eszmei-tömegpolitikai és a művelő­dési-kulturális munkát jobban össz­hangba kell hozni a munkahelyi felada­tokkal, azok pozitív befolyásolásával. A számszerű összegezést nem tartjuk ki­zárólagos értékmérőnek, sőt a keve­sebb néha több. Magasabb szinten kell kielégítenünk a kulturális igényeket: fej­lettebb eszmei, tartalmi, nyelvi és szer­vezési színvonalon, hatékonyabban mint eddig. Joggal elvárjuk alapszervezeteinktől, járási és központi szerveinktől, hogy a Csemadok XIV. Országos Közgyűlésé­nek határozata értelmében konkrét fel­adatokat tűzzenek ki a kultúra szoci­alista jellege további fokozása és átfogó fejlesztése érdekében, hogy az előnyö­sen befolyásolhassa egész társadalmi életünket, hogy kultúránk ne csak a szabad idő értelmes eltöltését, hanem az emberek alkotó tevékenységét, szo­cialista életmódjuk elmélyítését is biz­tosítsa. Szükségszerű, hogy kultúránk — tekintettel napjaink eszmei küzdel­meire és a világbéke érdekében tett átfogó erőfeszítéseinkre, de a nemzet­­gazdaság lehetőségeire is — gazdasá­gos, ugyanakkor hatékony eszközévé, értelmet-érzelmet gyarapító-gazdagító értékévé váljon mindennapi életünknek. Be kell biztosítanunk, hogy szervezete­ink és szerveink hatékonyabban ösztö­nözzék a tagság közéleti érdeklődését és aktivitását, hogy tagságunk véle­ményt alkosson és beleszóljon a közér­dekű, a közösség életét befolyásoló dolgokba, hogy szervezeteink és szer­veink megbízható láncszemei legyenek az egyre nagyobb jogkörrel cselekvő Nemzeti Frontnak. Mi indokolja e kérdések feltevését Gombaszög kapcsán? Az, hogy nemze­tiségi kultúránk, kulturáltságunk nem légüres térben lebeg, hanem hazánk társadalmi valóságának függvényeként fejlődik, elválaszthatatlan az ország szocialista fejlődését meghatározó je­lenségektől. De az is indokolja ezt, hogy a nagy októberi szocialista forradalom nyitotta meg azt az utat, melyen Cseh­szlovákia Kommunista Pártja eljutott az 1948 februárjában kivívott győzelméig, s az akkor megkezdett úton elvezette társadalmunkat a szocializmus új lehe­tőségei és előnyei felé; a szociális-gaz­dasági és társadalmi fejlődés meggyor­sításáig. Ezért is jelképesnek — és nem pusztán tiszteletadásnak — tartjuk, hogy az idei Gombaszögünket, a Cseh­szlovákiai Magyar Dolgozók XXXII. Or­szágos Kulturális Ünnepélyét a nagy októberi szocialista forradalom hetve­nedik évfordulója tiszteletére, forradal­mi hagyatéka jegyében rendezzük meg. SIDÓ ZOLTÁN Fotó: Gyökeres és Prandl Sándor Amatőr tánc­művészetünk helye és problémái Kapcsolódva az előző írásunkhoz szükséges­nek vélem újból hangsúlyozni: együtteseink, tánccsoportjaink, gyermektánckollektíváink műsorai bebizonyították azt, hogy sokat fej­lődött a kompozíciók színpadi megjeleníté­se, a táncosok színpadi viselete. Ma már csak elvétve jelennek meg, és csak a kevés­bé rendszeresen működő csoportoknál, az úgynevezett „színpadi táncos ruhák". Az öltözetből (viseletből) s a kompozíciókból folyamatosan eltűntek az uniformizáló sé­mák. A viselet az adott koreográfia szerves része lett. A tánc jellegének, tájegységi ho­vatartozásának külső megjelenítését szolgál­ja. Vezető együtteseink — ha nagy nehézsé­gek árán is — de megszerzik a megfelelő viselethez szükséges anyagiakat. A legérté­kesebb eredmény az, hogy a táncalkotók tudatában győzött ez a gondolat és termé­szetessé vált számukra a stílushű viselet igénye. E téren már a hatvanas évektől kezdve példamutató volt a szinai (Sena) Rozmaring Táncegyüttes. Az együttes sokáig a Csemadok Szinai Aiapszervezete égisze alatt működött, tehát nem tartozott a „gaz­dag" együttesek közé és mégis: anyagiak­ban nem, elveiben gazdag és szilárd volt. Konferencia az amatőr művészeti mozgalomról Az amatőr művészeti mozgalom I. járási kon­ferenciáját a Galántai járásban a kerületi nemzeti bizottság, a kulturális osztály és a Járási Népművelési Intézet szervezte meg a galántai (Ga/anta) Barátságház üléstermében, színvonalas kereteket biztosítva. A főbeszá­molóban a járás amatőr művészeti csoportja­inak eddigi tevékenységét, és a fejlesztés lehetőségeit ismertették. Ezt követően a tö­megszervezetek hatáskörébe tartozó művésze­ti csoportok tevékenységéről esett szó, ezek közül a Csemadok-szervezetek munkájáról szólót tartjuk fontosnak ismertetni, mivel ben­nünket ez érint elsősorban. Mézes Rudolf, a Csemadok JB titkára be­számolójában elmondta, hogy a 11 ezer Cse­­madok-tag 20 %-a hetven különböző kollektí­vában fejt ki tevékenységet. Az országos fesz­tiválokon a járás 12—16 képviselője vesz részt évente, és általában öten-hatan mindig dobogós helyezést érnek el. Az utóbbi évek legjelentősebb eredményeit az énekkarok érték el, annak köszönhetően, hogy háromévenként Galántán rendezik meg a Kodály Napokat, és ez nagy ösztönző erő. 6 Részlet n z 1985-hen megrendezett néprajzi kiállításról

Next

/
Thumbnails
Contents