A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-06-12 / 24. szám
TECHNIKA TUDOMÁNYMUHOLDADAS ALMÁSBAN Ma már meg sem lepődik a tévénéző, ha a néhány órával korábban a világ túlsó felén történt politikai, társadalmi kulturális események összefoglalóját otthoni készülékén látja, hiszen az is régóta természetes, hogy a legjelentősebb eseményeket élő adásban látja. Nem csoda, hiszen épp a tévé jóvoltából szinte naponta értesül az űrtechnika legújabb eredményeiről, hogy tucatszám keringenek a Föld körül a távközlési feladatokat ellátó mű bolygók. A hatvanas évek lelkes hangulatában a nagyközönség élénk érdeklődéssel figyelte az egyre hosszabb űrbéli tartózkodásra berendezkedő űrhajósok munkáját, találgatta, hogy mikor juthat el az első ember a Holdra, a Marsra és a Vénuszra, arra viszont alig gondolt, hogy az űrtechnológia elsőként egy egészen más területet, a hírközlést, ezen belül a televíziózást forradalmasítja elsőként. Amikor aztán megkezdték működésüket a földrészek közötti képtovábbításra szolgáló első műbolygós közvetítőállomások, szociológusok, pszichológusok és tömegkommunikációs szakemberek egész hada kezdett értekezni a távolságok összezsugorodásáról, hogy a tévé uniformizálja az emberiséget, hiszen mindenki több-kevesebb eltéréssel ugyanazt a műsort látja. A pont-pont közötti összeköttetést létesítő műholdak valóban lehetővé tették azt, hogy az egyes tévéállomások vegyék az adást, amit dekódolás után a saját hálózatukon keresztül sugározhatnak. Az első műholdak — a korabeli technika állásának megfelelően — csupán néhány száz kilométeres magasságban keringtek, így a földi adó- és vevőállomáshoz viszonyítva állandó mozgásban voltak, ami bonyolult és pontosan működő célkövető antennavezérlést igényelt, hiszen ettől függött az adás minősége. Teljesen megváltozott a helyzet a hetvenes évek folyamán, amikorra kidolgozták az égboltra „szögezett" műholdak technológiáját. A geostacionárius műholdak működésének fö jellemzője, hogy az Egyenlítő síkjában helyezkednek el, a Földdel azonos szögsebességgel forognak, ezért a földfelszín egy meghatározott pontja felett lebegnek, vagyis mintegy „állócsillagnak" tűnnek. Ahhoz viszont, hogy első kozmikus sebességgel (7,8 km/s) körpályán keringjenek, 36 000 km magasságban kell lenniük a földfelszín felett. Bár ez csillagászati mértékkel számítva meglehetősen kicsi távolság, viszont híradástechnikai szempontból — a kép és hang minőségének megőrzése miatt — már nem az. A fő cél viszont a műsorok műszaki jellemzőinek a javítása volt, tehát, hogy eltávolíthatók legyenek a kozmikus eredetű zavarok, zörejek, hogy a néző szinte stúdióminőségben követhesse az adást. Az ilyen „egy helyben lebegő" műhold viszont már nemcsak arra volt alkalmas, hogy a korábban célkövetö bonyolult antennarendszerekre továbbítsa az adást, de arra is, hogy bármilyen tévékészülék szilárdan felszerelt antennája vehesse. így vetődött fel a közvetlensugárzó, ún. DBS (Diect Broadcast Satellite) műholdak fellövésének a lehetősége. Hogy az űrben a lehető legnagyobb rend uralkodjon, az egyes adások ne zavarják egymást, a Nemzetközi Távközlésügyi Unió már egy évtizeddel ezelőtt felosztotta az egyes sugárzási sávokat a tagországok között. Ennek értelmében minden ország öt csatornát kap, ajánlás alapján ebből hármat tévé míg kettőt rádióműsorok sugárzására lehetne felhasználni. A körültekintő intézkedésre nem véletlenül került sor: el kívánták kerülni a rádiózásban kialakult áldatlan helyzetet. A század elején ugyanis néhány wattnyi teljesítmény elég volt ahhoz, hogy az adás az egész világon vehető legyen, míg napjainkban a tízezer kilowattos (tehát tízmilliószor nagyobb) adás is csak pár száz kilométeres körön belül fogható. A jelenség ahhoz hasonlítható, mint amikor egy teremben néhányan suttogni kezdenek, a többiek jól hallják őket. Viszont amikor egyszerre minden ember suttogni kezd, a jobb érthetőség érdekében egyesek hangosabban kénytelenek beszélni. A láncreakciószerű folyamat végén már mindenki torkaszakadtából ordít, miközben még a saját hangját is alig hallja, nemhogy a szomszédét. Ez a jelenlegi helyzet a rádiózásban. A fő műszaki problémát az okozza, hogy a rádióadók rendkívül nagy számához viszonyítva a felhasznált hullámsávtartomány meglehetősen kicsi, így egymás jelének elnyomása árán próbálnak az egyes adók érvényesülni, ennek következménye a jelenlegi zűrzavar. Emiatt a közép- és rövid hullámhosszokon az adás egyre élvezhetetlenebb. Eltérő a helyzet az ultrarövid (URH) hullámsávban, ahol az adás az előbbiekkel ellentétben az ionoszféráról nem verődik vissza, így csökken az egymás zavarásának lehetősége. A közvetlensugárzó műholdak tévésávjainak felosztásánál annyival egyszerűsödött a helyzet, hogy a gigahertzes (egymilliárd rezgés másodpercenként) sáv szélessége miatt aránylag sok adó egymás mellé helyezhető a kölcsönös zavarás legkisebb veszélye nélkül (a tíz gigahertzes sávba legkevesebb ötszáz adó helyezhető el). Az első állami közvetlensugárzó műholdak fellövését a nyolcvanas évekre tervezték. Közülük csupán a Szovjetunió és az Egyesült Államok műholdja üzemel. Az előbbi adását hazánkban is dekódolják és a földi hálózatba táplálva követhető a közönséges tévékészülékek képernyőjén. Viszont sugározni kezdtek olyan adók, amelyek fő műsorszerkezete, a könnyűzenei műsorok és a videoclipek. Különféle magyarországi zenei tévéműsorokból (pl. Zenebutik) mindkettő jól ismert, hiszen a tőlük átvett műsor sugárzása közben a képernyő jobb felső ill. alsó sarkában szinte állandóan látható a védjegyként szolgáló felirat: Sky (Chanell) illetve Music Box. Ezek adása gyakorlatilag állandóan fogható, különösen az utóbbié, mivel huszonnégy órán keresztül sugároz. A hozzávaló antennaberendezés napjainkban már szocialista piacon is beszerezhető, a magyarországi Computext vállalat gyártja. A berendezést kétféle kivitelben állítják elő: egycsatornás családi és ötcsatornás közösségi dekódoló készülékként. Mindkét esetben egy száznyolcvan centiméter átmérőjű parabola antenna fogja fel a műhold által sugárzott jeleket. Innen a modulátorba kerül, amely a közönséges tévékészülék szokásos frekvenciájára csökkenti a 3,6—4,2 gigahertzes sávban sugárzott jeleket. Ez az egység amolyan csatornáváItóként is működik, külső állítógombok segítségével a kiválasztott műhold adására lehet hangolni. A rajta keresztül továbbított hang és kép minősége gyakorlatilag eléri a stúdióban megszokottat. Az átvitt képfrekvencia 6 MHz (az otthoni tévéken az 5 MHz-es frekvenciasávok már általában elmosódottak), a hang teljesíti a HIFI előírásokat — 40 Hz és kHz az átvitt hangsáv (a mai tévék legnagyobb átvitt frekvenciája 10—12 kHz). A modulátor jel/zörej aránya legalább 53 dB. Tehát ami az adás műszaki jellemzőit illeti, azok jócskán meghaladják a napjainkban megszokottat, ez tehát igazi csemegézésre ad lehetőséget a képmagnó tulajdonosoknak, hiszen rendkívül jó minőségű felvételek készítését teszi lehetővé. Ez magyarázza azt, hogy a képernyő sarkában állandóan látható a sugárzó adó emblémája, tekintve, hogy így az utólagos felhasználás esetén — például ha egyéb műsorokhoz valaki felhasználja vagy diszkóban vetítik — könnyen azonosítható a műsor gazdája, aki esetleg anyagi követeléssel léphet fel a jogtalan felhasználóval szemben. A nemzetközi jogi előírások szerint ugyanis csupán a magán jellegű felhasználás — a baráti társaságban történő vetítés — élvez jogdíjmentességet, a nyilvános, különösen a belépőjegyes vetítések minden esetben jogdíjkötelesek. A műsor sokszorosításáról és engedély nélküli árusításáról már nem is beszélve, ez a joggyakorlat szerint már bűncselekménynek minősíttetik. A vevőantenna a közvetlensugárzó műholdakon kívül a hivatásos televíziók számára sugárzott — átadott — műsorokat, az ún. ECS (European Communication Satellite) műholdak adásait is veszi. Tehát ha a nézőknek kedve szottyan , „belekukkanthat" azokba a közvetítésekbe is, amelyeket az általa vett tévéadók nem sugároznak, de egy távolabbi ország számára továbbítanak. Sajnos a mikrohullámú berendezések gyártása rendkívül technológiaigényes precíziós tevékenység, ennek megfelelően áruk is meglehetősen borsos. Az egycsatornás, „családi" változat tizennyolcezer-ötszáz, az ötcsatornás csaknem harmincezer rubelbe kerül. Ezt koronára átszámítva kiderül, hogy bizony egy családi ház árát kell érte fizetni. Ennek megfelelően a közeljövőben aligha terjed el az egyéni előfizetők körében. Arra viszont már esetleg néhány év múlva számítani lehet, hogy a nagyközönségi antennák tulajdonosai érdeklődést tanúsítanak iránta. Hiszen ahol több száz, sőt több ezer lakást kapcsolnak egy központi antennára, ott már az egy előfizetőre eső beszerzési költség aránylag alacsony. így aztán nem nehéz megjósolni, hogy a Computext vállalat terméke iránt hamarosan nagy érdeklődés nyilvánul meg. Az új műszaki csoda beszerzése után hamarosan rájöhet a néző, hogy nincs új a nap alatt: minden tévéadó kisebb-nagyobb eltéréssel ugyanazt sugározza. Legfeljebb egyesek közülük a könnyűzenére, a sportra, régi filmekre stb. specializálódnak, azt nyűvik éjjel-nappal, körbe-körbe. Az ezredfordulóra minden bizonnyal kialakul a televíziózás területén is a rádiózásban mára megszokott helyzet: a fél világ adását követheti figyelemmel otthoni készülékén a néző. De ugyanúgy, ahogy rádióadások esetében is a hazai adókat részesíti előnyben, a tévéadással sem lesz másképp. Legfeljebb elgondolkodhatunk utólag azon, hogy megérte-e a befektetést. Viszont megmaradt a müsorválasztás lehetőségének bizseregtető érzése. OZOGÁNY ERNŐ 16
