A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-06-12 / 24. szám
HAILOTTUK-OLVASTIM-LATTUK A Gente munkatársa New Yorkban készített hosszú interjút Anthony Quinnel. Kétszáznál több filmet forgattam, de nem táplálok illúziókat — mondta a színész. — Ha valaki a jövő században megemlíti a nevem, az bizonyára nem a színészetemmel, hanem a képművészetben elért sikereimmel lesz kapcsolatban. A Hawaiiban megrendezett kiállításom után egyik kritikusom azt írta: egyike vagyok a legjelentősebb kortárs festőknek, illetve szobrászoknak. Azon kívül, hogy ez a megállapítás hízelgett a hiúságomnak, annak is örültem, hogy kiállított müveim mind elkeltek, és jó pénzért. A képen: Anthony Quinn az önarcképe előtt. Jóval könnyebb lett a traktoros munkája a Kazahsztán DT-75 ML típusú új traktoron. Vázszerkezetű vezetőfülkéje kényelmes, minden irányba jó kilátás nyílik belőle, kormányát és irányítóberendezésének karjait kisebb erőfeszítéssel lehet kezelni. olimpiai játékok számára tervezett, repülő madarakhoz hasonlító stadion — a képen —, amelyet a díjat odaítélő zsűri a XX. század egyik legszebb építészeti alkotásának minősített. PS2 Szabó Szabolcs: PSZICHOLOGIKA ......a számítógép rendet akar, de mi nem szeretjük a rendet. Ezért: A számítógép ellenség" — hangzik a könyv végkövetkeztetése, amelyet nem mindennapi bátorsággal mond ki gondolatsora végén a szerző — tegyük hozzá: mindannyiunk érdekében. A számítástechnika gyakorlati alkalmazásával és bevezetésével foglalkozó szakemberek (és felhasználók) a megmondhatói annak, hogy milyen sok igazságot tartalmaz az idézet gondolat. Tényeket, amelyek felett nem lehet elsiklani. Annak ellenére, hogy jelenleg a nagyobb üzemek, vállalatok, szövetkezetek jelentős része már rendelkezik számítógéppel vagy alkalmaz valamilyen számítástechnikai módszert, nem mondható el az, hogy számítástechnikai adatfeldolgozó kultúránk magas színvonalú lenne. A hagyományos adatfeldolgozási módszerek hiányosságait a rendet igénylő számítógép nem tűri meg ... A könyv alaptémáját egy üzem ill. vezetőségének az az elhatározása képezi, hogy bevezessen egy számítógépes termelésirányítási rendszert. A szerző fanyar humorral tárja fel és mutatja be azokat a buktatókat s nehézségeket, amelyek a cél elérését szinte lehetetlenné tették. A szavakban elmondottakat Göntér Miklós frappáns illusztrációi teszik még élvezetesebbé. Közülük külön figyelmet érdemel az „Áltudós az áltudóssal ne vitatkozzon!" c. fejezet pszichologramja (az olyan ábra vagy ábrák összessége, kevés szöveggel, amelyek egy oldalon elférnek és önmagukban magyarázat nélkül is érthetőek). Puntigán József SZOKATLAN SZAVAK SZÓTÁRA Nyelvtudósaink nemigen szeretik a dolgaikba illetéktelenül beleszólókat. Tótfalusi Istvánra azonban biztosan nem neheztelnek. A Vademecum című szótár összeállítója ugyanis — bár nem igazán nyelvész — nem sorolható a nyelvészeti tudást nélkülöző kontárkodókhoz. Kiváló érzékkel ötvözi a magyar nyelv értelmező, történeti-etimológiai, tájnyelvi, nyelvhelyességi szótárának anyagát a nyelvünkben leggyakrabban használt idegen szavakkal. Hasznos segédkönyvet ad így (már másodszor, javított és bővített kiadásban) középiskolásaink kezébe. Tótfalusi Vademecuma, „velemjáró könyvecskéje" egy képzelt történeti és irodalmi barangolás útikalauza. Betekintünk a török szultán legfőbb tanácsadó testületébe, a dívánba, Párizsban a Szent Jakab utcában jakobinusokkal találkozunk, majd a Szent Fiacrius képével díszített ház előtt fiákerbe szállunk, hogy az Óperenciás tengeren is túlra utazzunk. Létezik-e meséinknek ez a gyakran emlegetett helye? A könyv összeállítója szerint igen: a Habsburg császárság hadszervezésében az Enns folyón túli részt nevezték Ober-Enns-nek, a magyar bakák nyelvhasználatában Oberennsiának. Aki pedig még ezen is túl jutott, mondjuk Észak- Itáliában katonáskodott, akár az Óperenciás tengert is láthatta. Tizenéveseknek ajánlja művét a szerző, de sokkal szélesebb olvasótáborra számíthat. Vajon hány felnőtt tudja, hogy Horthy ellenforradalmi terrorja azért kapta a fehér jelzőt, mert ez a szín már a francia forradalom óta az ellenforradalom jelképe; a krokodilkönynyek hullatása ahhoz a hiedelemhez fűződik, miszerint áldozatát felfalva sírva fakad ez az állat; a hétalvók nem egy hétig aludtak, ellenben heten voltak; akit a fenébe küldünk, azt vadállatok martalékául szánjuk (vö. fogát fenő vad, fenevad)?! Nagyszerű példatára ez a szótár a népetimológiának, ugyanakkor megtaláljuk benne nagy íróink sajátos szókincsét is. Ami pedig a könyvet különösen hasznossá teszi: az az utolsó lapokon levő nyelvhelyességi függelék, a Pellengér, amely betűrendben vonultatja fel azokat a szavakat, amelyek a nyelvrontás vétkében bűnösnek találtattak. Fehér Péter A Magyar Nemzeti Galéria és a Petőfi Irodalmi Múzeum közös erőfeszítésének eredményeként valósult meg a 100 éve született Kassák Lajos nagyszabású emlékkiállítása a Budavári Palotában. A magyar avantgarde nemzetközi rangú mesterének életét és munkásságát felidéző tárlat átfogó képet ad a rendkívül sokoldalú művész izgalmas pályájáról és hihetetlenül gazdag életművéről. Láthatjuk verseinek és prózai írásainak kéziratait, híressé vált képarchitektúráit, meghökkentő és szellemes kollázsait s plakátjait, különös hangulatú festményeit, könyveinek eredeti kiadásait. A lapalapító és szerkesztő Kassákra emlékeztetnek az általa létrehozott nagy jelentőségű sajtóorgánumok — a Tett, a Ma, a Munka — címlapjai; levelek és fényképek dokumentálják kortársaihoz, családtagjaihoz fűződő kapcsolatait, s a közéleti, irodalomszervezői tevékenységét reprezentáló anyag sem hiányzik. Az avantgarde hőskorát idézik emlékezetünkbe a hajdan nagy port felverő (és sokszor botrányt okozó) futurista, expresszionista és dadaista kiállítások plakátjai, a művészetek radikális megújításáért síkra szálló formabontó irányzatok kiáltványai és folyóiratai. Kassák nevét leggyakrabban az „izmusokkal" kapcsolatban emlegetik, joggal, de a tárlat azt is meggyőzően bizonyítja, hogy a mester öntörvényű saját útját járó alkotó volt, s noha művészetében sokféle hatás kimutatható, művei mégis utánozhatatlanul egyéniek: gépies másolásnak, epigonizmusnak nyomát sem leljük bennük. A kiállítás nem csupán Kassák életművét mutatja be, hanem feleleveníti a kort is, amelyben élt. A tárlatot különösen érdekessé teszi a hozzá tartozó videoprogram: Dénes Zsófia, Bortnyik Sándor, Zelk Zoltán, Kassák Lajosné jelenik meg a képernyőn, hogy a művészhez kapcsolódó emlékeiről valljon, majd Latinovics Zoltánt látjuk-halljuk. A leghíresebb Kassák-verset, a Mesterembereket szavalja, páratlan szuggesztivitással, lenyűgöző átéléssel — mintha maga a költő szólna hozzánk hét évtized távolából. A márciustól augusztusig megtekinthető kiállítás sikeréhez aligha férhet kétség; egyre nagyobb számban érkeznek a látogatók, hogy századunk nagy hatású alkotójával s ma is eleven szellemű művével találkozzanak. G. Kovács László A HATODIK MONDAT Hat szerény — Božena Slančíková-Timrava ajkáról elhangzó — mondat képezi a szlovák írónőről készített film forgatókönyvének pilléreit. Ezek köré csoportosítják írói (Zuzana Tatárová, Hana Cielová és Štefan Uher) a cselekményt, s mintegy elbódulva a mondhatni szokatlan ötletüktől, végig azt hiszik, hogy sikerült megteremteniük a rendezői bravúr lehetőségét. Nem ismerik föl idejében, hogy a hat csupasz mondat kitűnőnek látszó ötlete a későbbiekben, a megvalósítás során egyben korlátot is jelent majd, sőt: csapdát. Štefan Uhernek — a rendezőnek — már a forgatókönyv írásánál el kellett volna döntenie, hogy milyen filmet kíván készíteni... Mivel ez nem történt meg, többféle szándék váltakozva jelen van a filmben, de egyik sem tud igazán felülkerekedni. Stanislav Szomolányi kamerája előtt Elő Romančík, Brigita Bobulová, Jirina Jirásková, Štefan Kožka, Táňa Radeva, Ivan Romančík és mások mozognak. A főszerepet játszó magyarországi Ozsda Erika telitalálat. Alakítása külön tanulmányt érdemelne. Vénlányossá, mackóssá válva szinte átlényegülve érzékelteti a viharokat, melyek Timravában dúlhattak. Emlékezetes táncjelenete megrendítő. A film legnagyobb hiányosságának azt tartom, hogy készítőinek nem sikerült tetten érni az alkotás pillanatát, a percet, amelyben a mű születik. A filmet benépesítik az alakok, akik megihlették Timravát, de az isteni szikra kipattanásának nem lehetünk tanúi. Nem kellett volna szószerint venni Timravának azt a kijelentését, miszerint az írást unaloműzésből műveli. Lehet, hogy először unalmában fogott tollat, de a továbbiakban mindig határozott, súlyos mondanivalót közvetített. A film Timrava szűkebb pátriájában Losonc (Lučenec) vidékén készült, Losonc és környéke statisztál benne, nem csoda hát, hogy e tájon állandó beszédtéma. A hatodik mondat vetítése után sokféle véleményt hallottam a lassan megürülő széksorok között. Egyesek kegyeletsértőnek tartották, mások viszont fölösleges, idejét múlta szenvedélyszítással vádolták. Persze, ez így nem igaz, a valóság mindig sokkal bonyolultabb. A nézők Timrava ürügyén elsősorban játékfilmet látnak. Részben életrajzit, részben történelmit, részben lélekelemzöt — s egy kicsit művészit. Kár, hogy csak egy kicsit. Mert gyanítom, hogy Štefan Uhernek azért ez utóbbi lehetett a fő célja. Ardamica Ferenc 9
