A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-06-12 / 24. szám

KINCSÜNK A NYELV

Nyelvünket csúfító sablonosságok

4

Magyarok, románok, szlávok

(Jegyzetek Balogh Edgár publicisztikájáról)

A KERÜL -SOR KERÜL -SORRA KERÜL

Sorra kerül — Kerül sorra

Jelen idejű: P: „A labdarúgó Európa-bajnokság selejtezőjének két nagyon érdekes párharca kerül sorra holnapután ..." — H: „A labdarúgó Európa-bajnokság selejtezőjének két.............párharcát vívják (láthatjuk) holnapután ..

Múlt idejű: „Sajnos, a mérkőzés..........lapzárta után került sorra ..." — H:........ a

mérkőzést...........lapzárta után játszották."

Jelen idejű mn. in.-es: P: „Az intézkedés célja az elnök helyzetének erősítése az október 3-án sorra kerülő elnökválasztásra ..." — H: „... célja az elnök helyzetének erősítése az október 3-i elnökválasztásra ..."

Múlt idejű mn. in.-es: „A jó labdarúgó időben sorra került találkozó az 1975-ben sorra kerülő ifjúsági UEFA torna első selejtező mérkőzése volt, melynek visszavágójára török földön...........kerül sor." — (Tobzódunk

sorra kerültetésben! Három is egy mondatban!) — H: „A jó labdarúgó időben lebonyolított találkozó az ifjúsági UEFA tornának 1975. évi első selejtező mérkőzése volt, amelynek visszavágóját török földön ... játsszák."

Sor kerül -ra, -re

Jelen időben: „Hasonló bűncselekményre Izrael részéről gyakorta kerül sor..— H: „Hasonló bűncselekményt gyakran követ el Izrael..."

Múlt időben: „A rendőrség ezt igyekezett megakadályozni, miközben összetűzésekre került sor a nézőkkel..." — H: „... miközben összetűzések keletkeztek a rendőrség és a nézők között..." — P: „... bombamerényietekre került sor..." — H: „... bombamerényleteket követtek el~ P:..... bár a fúróbrigádok mindent megtettek, mégis veszélyes vízbetörésekre került sor..." — H : „... mégis több helyen betört a víz...!"

Föltételes mód múlt idő:......nem lehetett

megállapítani, hogy az említett esetben bűncselekményekre került volna sor..." — H: ... nem lehetett megállapítani, hogy ... ... követtek-e el bűncselekményeket..."

Parancsoló módban: „... szükséges is a konkrét problémák megközelítése, hogy mielőbb sor kerüljön..........az értekezletre ..."

— H: „... hogy mielőbb értekezhessenek

róluk ...(... megtárgyalhassák őket...) Parancsoló mód (-hét igeképzövel) tagadó mondatban: „A repülőgép............alkatrészeit olyan gyakran kell megvizsgálni, hogy javításra egyáltalában ne kerülhessen sor..." — H: „A repülőgép...........alkatrészeit gyakran kell megvizsgálnunk, hogy elkerüljük a javításukat..." — P: „Arra is kell ügyelnünk, nehogy kettőzések keletkezzenek...", vagy: „...nehogy megkettőzzük valamelyik... -t..."-hat, -hét hatóigeképzövel: „... ez rendkívül veszélyes, hisz a kanyar általában áttekinthetetlen s összeütközésekre kerülhet sor..."

— H: „... s a járművek összeütközhetnek ..— P: Chilében nem kerülhet sor vérontásra ..." — H: „Chilében elkerülhetik a vérontást..."

Ható ige parancsoló módban: „A ... műtrágyákat gyártó részleg befejezésére olyan kötelezettségeket vállaltak, hogy azok üzemelésére már a második félévben sor kerülhessen ..." — H: „... azok üzemelése már a második félévben megkezdődhessék..." Tagadó-parancsoló mondat ható igeképzővel: „... egyedüli célja az, hogy soha többé ne kerülhessen sor azoknak a kapcsolatoknak a megbontására, amelyeket ünnepelünk ..." — H: „...hogy soha többé ne bonthassuk meg azokat a kapcsolatokat, amelyeket..." Ható ige föltételes mód jelen időben: „Erre csak akkor kerülhetne sor ..."

— H: „Ez csak akkor történhetnék meg..."

Jelen idejű kell igével: „__egy rossz mozdulat sérvet okozhat s operációnak kell sorra kerülnie ..." — H: „... egy rossz mozdulat sérvet okozhat, ami csak operációval gyógyítható ..." Felt. mód jel. idejű kell igével: „Első találkozójára Diósgyőrött ... 24-én kellene sorra kerülnie ..." — H: „... az első mérkőzést Diósgyőrött ... 24-én kellene játszania(-oW). Fölt. mód múlt idejű kell igével: „Az eredeti kiírás szerint kedden a döntő megismétlésére kellett volna sornak kerülnie ..."

— H: „... kedden a döntőt kellett volna megismételniök..."

SIMONYI LAJOS

(Befejezés a következő számban)

Megvallom mindjárt az elején, hogy nem értek egyet azzal a nézettel, miszerint az újságírás minden műfaja és anyaga efemer, rövid életű, gyorsan múló hatású, melyet pár nap múlva már nem is érdemes elővenni. Meggyőződésem: a tartalmas és színvonalas publicisztika fontos kordokumentum, figyelemre méltó társadalomtörténeti, esetleg szociológiai, irodalmi anyag, s elolvasása évek, illetve évtizedek elteltével is izgalmas, érdekes, tanulságos és egyáltalán nem hiábavaló dolog. Példáért nem kell a szomszédba menni, s említsük meg a legkézenfekvőbbet, Fábry Zoltán összegyűjtött írásainak mostani, nyolc-tíz kötetre tervezett kiadását. Másrészt erről győzött meg Balogh Edgár Magyarok, románok, szlávok című kötete is, melyet az elmúlt év őszén jelentetett meg a budapesti Kossuth Könyvkiadó.

Balogh Edgárt, az egykori szlovákiai Sarló mozgalom vezetőjét és a mai romániai magyar társadalmi és kulturális élet kiemelkedő, meghatározó, személyiségét nem szükséges külön bemutatni az elmúlt négy évtizedben megjelent több mint félszáz fontos tanulmányát, cikkét, beszélgetését tartalmazza. A kitűnő publicisztikai írások a romániai magyar, magyarországi, illetve a csehszlovákiai magyar lapokban és folyóiratokban jelentek meg, kiváltva a nagyközönség érdeklődését, nemegyszer termékeny vitát kavarva. Balogh Edgár írásainak rangja és hitele van, időszerűségük ma is vitathatatlan. Nem véletlen tehát, hogy a gyűjtemény előszavát (Ceruzavonások Balogh Edgár arcképéhez) — egyfajta köszöntőt szerzőnk tavaly szeptemberben volt 80. születésnapjára — Sütő András, a kortárs romániai és az egyetemes magyar irodalom jeles képviselője írta.

Sütő András szerint Balogh Edgár közel fél évszázados írói-publicisztikai, társadalmimozgalmi tevékenységének anyajegye a következetesség és a romlatlan hűség a néphez, a nemzethez, a közép-kelet-európai népek sorsközösségéhez, a társadalmi haladás eszméihez, az internacionalizmushoz. Joggal nevezte el ezért Sütő szerzőnket a nemzetiségi közügyek állandó szolgálatosának. Igen, Balogh Edgár mindig szolgált: népet és társadalmi haladást, és az öt ért minden megpróbáltatás közben is töretlenül hitt és hisz: a népek kölcsönös megértésének lehetőségében, a testvériségben, a közös jövőben, Ady Endre igazában. Tanúság erre a gyűjtemény írásainak minden sora.

Ezeknek a szempontoknak az alapján értékeli a múltat és jelent. Több tanulmányában és cikkében elemzi az 1848-as magyar polgári demokratikus forradalom máig sokat vitatott, ellentmondásokkal terhes, viharos eseményeit és a nacionalista nézetek képviselőinek felteszi a kérdést: „nem helyesebb-e, ha mai eredményeink magaslatáról immár 1848 és 1849 eseményeiben is inkább az előremutató jelzéseket vesszük figyelembe?". Majd az osztályszempontokat helyezve előtérbe aláhúzza: „Nyilvánvalóan elavult minden olyan történetírói értékelés, mely önmagában, elszigetelten akarja felfogni egy-egy kelet-európai nép 48-át, engedve egykori egyoldalúságok lidércnyomásának, no de túl vagyunk olyan nemzetietlen elvontságokon is, melyek valamiféle »egyetemes forradalom« ürügyén akarnák alábecsülni az annak idején elmaradt megoldás feltételét: mind a román, mind a magyar, szlovák és más nemzetek szuverén törekvéseinek teljes elismerését. így bontakozik ki az a magasabb és mélyebb (átfogóbb) történelemszemlélet, mely nem választja el többé egymástól a nemzeti felemelkedést és a nemzetközi megegyezést mint a szociális haladás lehetöségnyitó kereteit." Ugyancsak ebből a szemszögből ábrázolja Kossuth Lajos és Avram láncú történelmi örökségét, vagy idézi Mocsáry Lajos politikai nézeteit. Mi pedig hívjuk fel a figyelmet a kötetben közölt A kelet-európai összehasonlító történelemszemlélet időszerűsége című tanulmányára, mely több megfontolásra méltó és elgondolkodásra ösztönző megjegyzést is tartalmaz. Idézzük belőle egyetértéssel a zárómondatot: „A szocialista tudatalakítás egyformán jelentős része a nemzeti és a nemzetközi, s nem mindegy, hogy a nemzeti történetírások egy örökölt egymásra utaltságot és közös törvényszerűségeket meghatározó területen egymással szemben álló s a néptömegek reális érdekeitől idegen hiedelmeket és előítéleteket halmoznak-e fel, avagy az összehasonlítások tárgyilagos szakmai megszervezésével a szocialista nemzetek és nemzetiségek békés közeledését és lehetséges szövetkezését mozdítják elő".

Hasonló elvszerüséggel, következetességgel és nagy realitásérzékkel szól hozzá korunk egy másik bonyolult, vitákat is kavaró, problémájához a kisebbségi-nemzetiségi kérdéshez. Jó érzékkel felfigyelt arra, hogy ez a probléma ma, a XX. század végén továbbra is élő valóság nemcsak a fejlődő államokban, de a tőkés és szocialista orszá-Az élelmiszerboltban két asszony beszélget egymással.

— Honnan, honnan, Jucika?

— Á, ne is kérdezze. Margitka,' az ústavról jövök. Chripkám van. Ott ültem reggel óta. Ha a sestrička nem látja, hogy milyen rosszul vagyok, és nem hív be, még most is ott ülnék. Pedig annyi a dolgom, még ebédet sem főztem, és mindjárt dél lesz.

— Vegyen párkyt! Csinál hozzá valami főzeléket, és kész az ebéd.

— Hogy milyen igaza van, Margitka! Megyek is a bufetba.

Ugye, ismerős a párbeszéd? Efféléket bizony naponként hallunk. A szlovákiai magyarok nyelvhasználatát, sajnos, ugyanis az

jellemzi, hogy szlovák szavakat kevernek a magyar beszédbe, holott a legtöbb általunk használt silovák kifejezésnek van magyar megfelelője. Csak éppen meg kellene keresni őket. Az önök feladata most az lesz, hogy a szövegben előforduló szlovák kifejezések magyar megfelelőit megadják.

10