A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-06-05 / 23. szám

m

írók, könyvek, olvasók

Befejeződtek a Jókai Napok. Itt is, akárcsak a különféle kulturális szövetségek közelmúltban megtartott kongresszusán központi helyen szerepelt az irodalmi alkotások színvonala. Az iró-olvasó találkozókon is erről a kérdésről hangzik el a legtöbb szó. A szakemberek is, az egyszerű olvasók, nézők is újra és újra elmondják, hogy mit várnak az alkotóktól és a művektől. A véleményeknek — ha ezek más-más szavakkal fejeződnek is ki — az a lényegük, hogy rangos, maradandó értéket csak az az alkotás képvisel, amelyik emberi sorsokat elemez és meggyőzően ábrázolja, hogy milyen megpróbáltatásokat igényel az élet, mennyit kell küzdeni az újért, a haladóért, a korszerű gondolkodásmódért, milyen érzelmekkel telítődve, tapasztalatokkal gazdagodva él és dolgozik az ember, milyen nemes tett a haladás oldalán állni, a szebb holnapért küzdeni. Az életet a könyveken keresztül sem akarjuk szebbnek látni, mint amilyen az az ábrázolás időszakában volt. De ahogy nem kívánatos az ún. „lakkozás", a mindent rózsaszínbe láttatás, a felesleges lelkendezés, a hurrá optimizmus, úgy nem kívánatos és helytelen a tényleges eredmények figyelmen kívül hagyása, vagy lekicsinylése, a sötét tónusokkal történő ábrázolás.

Nemcsak lehetséges, hanem szükséges is, hogy bizonyos helyzeteket az író elementáris erővel, gyorsan közvetítsen. Az irodalom és a közélet ideális kapcsolata mégsem akkor valósul meg, ha az író vagy a költő az irodalom rovására próbál közéleti szerepet vállalni, hanem akkor, ha közéleti érdeklődése nemcsak egyszeri, átmeneti, hanem minden művét áthatja és melengeti. Nyilvánvaló, hogy nemcsak az az irodalom tekinthető közéleti elkötelezettségűnek, amelyik a közélet eseményeit gyorsan közvetíti, hanem az is, amelyiknek központjában a kor reális problémái állnak.

Lehet a mü közéleti jellegű, ha a köz életének politikai metszetét tükrözi. De lehet akkor is az, ha a művészi metszet a kor erkölcsi, érzelmi, intellektuális képét fejezi ki. A lényeg az, hogy az író elvileg is azonosuljon a korral és azzal, amit ábrázolni, kifejezni akar. Csak az őszinte hittel és a szilárd meggyőződéssel írt alkotás lehet igaz, és válthat ki az olvasóból is erős érzelmet. Az író, ha megérti a kor tényleges problémáit és ha szemléletileg, emberi felelősségtudatával, lelkiismeretével azonosul a nemes eszmékkel, ha képes mondanivalóját ihletetten ábrázolni, akkor is elkötelezett, pártos, a haladás oldalán áll, előnyösen hat a közéletre, elősegíti az átalakítást és maradandó értékű művet hozhat létre, ha tárgyi—tematikai értelemben nem is igazodik naptárilag a mához.

Az olvasók azt várják — ez az igény fejeződött ki az írószövetségek kongresszusain, ez fejeződik ki az író-olvasó találkozókon és ez kapott most hangot a Jókai Napokon —, hogy az írók lássák az időben a kort, az emberben a társadalmat, a társadalomban az embert, az egyént, a maga gondjával, bajával, problémáival és .hittel, meggyőződéssel, igényesen ábrázolják mindazt ami felemel, elörevisz, nemesebbé teszi az életet, segíti az átalakítást, a szocialista építést, az újért és a jobbért vívott küzdelmet.

A nemes feladatot megtisztelő küldetés vállalni és teljesíteni.

BALÁZS BÉLA

HÉTFŐ

KEDD

% A Csehszlovák írószövetség május 13—14-én a dobŕíši kastélyban tartottat, ' ifjHL kongresszusát. A tanácskozás mindkét napján jelen volt a CSKP KB és?.

a szövetségi kormány küldöttsége, valamint vendégként a bolgár, aľ ľ magyar, a mongol, az NDK-beli, a lengyel és a szovjet írószövetség K : 'képviselői is, hogy meghallgassák a Csehszlovák írószövetség II. kongreszszusa óta eltelt időszak eredményeit.

I VISSZAPIIIANTÓ 1

MÁJUS '87

^Háromnapos hivatalos látogatásra a Szovjetunióba érkezett Jacques Chirac francia miniszterelnök. Látogatása jelentős állomás

SZERDA az európai nukleáris rakétafegy-.

verek felszámolásáról folytatott? kelet—nyugati párbeszédben. ?

A norvég Stavanger városban .megkezdődött a NATO nukleáris tervezöcsoportjának kétnapos vülése, amelyen tizennégy tagáljlam hadügyminisztere vett részt, kivéve Franciaországot és Izlandot, ezek nem tagjai a NATO ka-CSÜTÖRTÖK tonai szervezetének. A tanácskozáson megvitatják az Európában' 1 A ,ev° közepes hatótávolságú és?

g ftJi harcászati-hadműveleti rakétáitmegsemmisítésére tett szovjet; javaslattal kapcsolatos közös álláspontot is.

; Bövid, súlyos betegség után 60 éves korában elhunyt Bohuš ŕ^rávníček elvtárs, az SZLKP KB '^Titkárságának tagja, a Pravda fő. szerkesztője, a Szlovák Nemzeti •Tanács képviselője. Szlovákia

PÉNTEK

Kommunista Pártja, szocialista . társadalmunk és a csehszlovákiai.. újságírás Bohuš Trávníček szemé- f lyében kiemelkedő kommunista?; tisztségviselőt veszített el. f;;

? Athénban befejeződött a Görög .Kommunista Párt XII. kongresz: szusa. A párt főtitkárává ismét

SZOMBAT

Harilaosz Florakiszt választotta? meg az új központi bizottság.

Az MSZMP Központi Bizottságáénak meghívására munkalátogatásra a Magyar Népköztársaságé ba utazott Jan Fojtík, a CSKP KB í jElnökségének tagja, a KB titkára. ; A munkalátogatás során magyar- Xórszági vendéglátóival eszmecse-VASÁRNAP

17

. Az SZKP KB meghívására Moszk/ vába érkezett Nguyen Van Linh, a I Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára. Mí' ébail Gorbacsov, az SZKP KB fötit; Ülésezett a Szlovák Nemzeti r Front Központi Bizottságának Elpöksége. Ülésén a Szlovák Nemkára a Kreml-palota György-ter-.' mében fogadta Nguyen Van Lirv*£ het, s a két fél megkezdte a híva- :/ talos tárgyalásokat. ■:

zeti Front szervezeteinek a sorkö-', teles fiatalok nevelésében való;?; részvételével foglalkozott.

rét folytatnak arról, hogy az ide- ?: ológia területén miként valósítják?-; meg a két párt kongresszusának'? határozatait, s áttekintik a test-;? vérpártok titkárai januári varsói?? értekezletének eredményeit. f0

HÉTVÉGI LEVÉL

Eskü alatt vallom, hogy valóban hétvége van, 1987. május 16. napja, szombat, délelőtt fél tizenegy. A hétvégi leveleket rendszerint nem hétvégeken írja az ember. Ez most kivétel — az már kevésbé, hogy ezt a hétvégi levelet is dühömben írom. Most jöttem haza a bevásárlásból. Szerény igényekkel indultam útnak, egyetlen szatyorral, hiszen csak kenyeret, kávét, vajat akartam venni, no meg leveszöldséget — bár tudtam, az utóbbit keresni reménytelen, mert régi már régen nincs, új zöldség pedig még nem lesz egy ideig.

Leveszöldséget hoztam — igaz, trágyára valót, de majd csak kifaricskálunk belőle valamit. Természetesen magántermelőtől vettem a piacon, nem kis szerencsével, hiszen mostanság a zöldség drágább, mint a banán. Amit állítok, magam sem hiszem, ezért megyek és lemérem a zöldséget. Alig nyom fél kilót, s mindössze tizenhárom koronát fizettem érte, ami azt jelenti, hogy nem csak a banánnál, a leveshúsnál is drágább a zöldség. Ügyes.

Kenyeret is kaptam — szemtelenül bekéredzkedve ötven ember elé, mondván, hogy csak kenyeret akarok. A vajhoz már nem volt merszem. Mindez az általam bejárt bevásárló körútnak a lakásomtól legtávolabb eső pontján történt, közel a piachoz. Indultam hát a közelebbi üzletekbe, vajért, kávéért. Tejbolt: egy hónapja zárva, pontosabban megszüntetve, mert az eladóknak állítólag nem tetszettek a környékbeli vásárlók. Kis élelmiszerbolt: zárva. Távolabbi tejbolt: zárva. Nagyobb élelmiszerbolt zárva. Még nagyobb élelmiszerbolt: két éve megszüntetve, azóta üres. Újabb tejbolt: egy éve zárva, nincs munkaerő. Félkészáru: fél éve zárva — átépítik. Halasbolt — ott talán kapok vajat: zárva. Feladom, hazajövök, és dühömben hétvégi levelet írok. Ha nem csorogna az eső, most lemennék, lelépném a bejárt kör sugarát, hogy kiszámíthassam, mekkora területen is ért ez a kudarc. Nem teszem, így aztán becslésekre és rossz számtani képességeimre hagyatkozva egy négyzetkilométert mondok, mely területen zárva volt továbbá egy zöldséges, egy horgászfelszereléseket árusító bolt, egy gyógyszertár és egy vaskereskedés, ám nyitva volt minden számbavehetö „létesítmény", ahol alkoholt is mérnek. Ügyes.

Ha most valaki azt mondja, örüljek, amiért ilyen kis területen ennyi üzletet találok — még ha zárva is — akkor én nem fogok örülni, mert mindez a főváros legközepén igencsak zavarbaejtő, bár korántsem szokatlan.

Hogy miért nem mentem százötven lépéssel tovább, ahol nyitva volt egy élelmiszer nagyáruház, meg a Prior élelmiszer-részlege is? A^ért nem, mert ott a mindenkori tolongásnál is legalább ötször lehetett nagyobb a mostani, hiszen a többi, magát becsapva érző vásárló velem ellentétben oda ment vásárolni.

Elvégre nem mindenki olyan felelőtlen és sértödékeny mint én, aki ha szombat délelőttjén egy-másfél négyzetkilométeren nyolc élelmiszerboltot zárva talál, fogja magát, és vaj nélkül hazamegy. Aki türelmetlen és gyenge jellem lévén ily könnyen feladja, az ne egyen vajat, és örüljön a kenyérnek. A fejét verje a falhoz, mert kávét venni pedig elfelejtett. Más kérdés, hogy ha nem felejti el, akkor is kávé nélkül tér haza.

És megint más kérdés: hogyan lehet kávé nélkül hétvégi levelet irni?

Igaz, kávé mellett sem írhattam volna mást.