A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-05-29 / 22. szám
ROLAND (Kuba) ÖTLETDOBOZ Színhely: az áruház igazgatójának dolgozószobája. Az asztalnál ül az igazgató, előtte pedig egy vevő áll. Az igazgató felnéz az iratokból: — Mit óhajt, panasza van? — Nem. csak azt szeretném javasolni, hogy az üzletben ... — Á, szóval javaslat, ötlet! Akkor arra kérem, fejtse ki Írásban, és dobja be az előtérben e célra elhelyezett dobozba. — De én úgy vélem ... hogy úgy mondjam, ha közvetlenül... — Sajnos, nálunk az a rend, hogy a vevőknek minden javaslatot, ötletet a külön e célra rendszeresített ötletdobozba kell bedobniuk. — Tökéletesen megértem, de mivelhogy már itt vagyok, úgy vélem, egyszerűbb volna, ha néhány szóval kifejthetném .. — Egyszerűbb, azt mondja? De hát mire csábít ön engem? Formalisztikus eljárásra? — Hogyhogy formalisztikus eljárásra? Hiszen én egyáltalán nem ... — Nálunk erre szolgáló ötletdoboz van, ön pedig szóban óhajtja kifejteni előttem a javaslatait! Akkor minek van ott a doboz? Puszta formaság kedvéért? Ráadásul, tudja, mennyi pénzt öltünk bele ebbe a dobozba? Nem tudja, ugye? Az ám! Furnérlemez, legalább tíz deka szeg, fekete és sárga festék... — Megértem, de hát én mégiscsak itt vagyok. Mi a különbség? — A különbség az, hogy mi már utasítást adtunk a személyzetnek. Azt csak tudja, hogy mi fán terem az utasítás? Az óm! Maga pedig azt mondja: szóban akarom kifejteni! — Rendben van, ha még ma bedobom a javaslatomat abba a bizonyos dobozba, akkor mikor értesülök az eredményről? — Az eredményről? Nem értem, miről beszél! — Hogyhogy miről? Mikor vizsgálják meg a javaslatomat? — Á-á, még mindig erről van szó! Sajnos, ezt egyelőre nem tudom megmondani. Tudja, erre még nincs emberünk, mármint olyan, aki ráérne ezzel a dobozzal foglalkozni... Ford.: Gellért György GYEREKSZÁJ... M. nevű városkánkhoz közel eső N. földműves-szövetkezet elnöke, aki régi jó ismerősöm, egy csütörtök reggel felkeresett az irodámban. — Nagyon gazdag és szép az idei burgonyatermés, saját erőnkből nem is fogjuk tudni betakarítani. Idén, eltérően az elmúlt évektől, sajnos az iskolától sem kapunk semmilyen segítséget. Szerezz nekem kérlek a hétvégére az intézetektől legalább negyven-ötven embert, akik segítenének a gépek után összeszedni a krumplit — szórta ki magából, régi barátságunkra hivatkozva, szinte egy szuszra. Tiltakoztam először, hogy ilyen rövid idő alatt társadalmi munkát lehetetlen, nem vagyok képes, megszervezni. Végül azonban mégis meggyőzött, s én beadtam derekam. — Aztán mondd meg az embereknek, hogy hozzanak magukkal valamilyen táskát is; három-négy kiló krumplit mindenki nyugodtan hazavihet a munka végeztével — érvelt tovább, hangsúlyozván, hogy ezért már igazán érdemes kimenni a határba. Nos, a szervezés nem ment egykönnyen, húzódoztak az emberek, egyszerre mindenkinek akadt halaszthatatlan dolga, míg végül is a nőszövetség és az ifjúsági szervezet aktivistái segítségével sikerült egy autóbusznyi embert összeszedni. Szombaton kora reggel intézetünk bejárata elé gördült a földműves-szövetkezet autóbusza. Az emberek, főleg asszonyok és néhány fiatal, már lassabban szállingóztak, de nemsokára így is együtt voltunk. Az asszonyok közül többen apróbb csemetéiket is magukkal hozták, hadd élvezzék kinn a határban a gyerekek a kellemes őszi napsugarakat. A munka szépen haladt, s a szövetkezet nyújtotta ebéd is ízlett mindenkinek. Közben a kisebb-nagyobb táskák megteltek gondosan kiválogatott burgonyával, még annak ellenére is; hogy az emberek óvatosak voltak, mert reggel az elnök ezt az ígéretét valahogy elfelejtette megemlíteni. A szövetkezet képviselői azonban elégedetteknek látszottak a munkánkkal. Úgy délután három óra felé végeztünk, amikor ismét megjelent körünkben az elnök. — Na, emberek — szólt majdnem ünnepélyesen — köszönöm a jó munkát és amit már korábban Ígértem, most megismétlem: szedjen magának a táskába is mindenki valamit, otthon bizonyára izleni fog. Még mielőtt a felnőttek közül bárki is szólni tudott volna valamit, a kis alig ötéves Zolika gyorsan felvilágosította az elnököt. — Bácsi, nekünk már nem kell a maga krumplija, mi már mindnyájan loptunk magunknak eleget — szólt a gyerek, amiért az anyjától egy nyaklevest, a többiektől pedig vidám hahotát kapott. KOKES JÁNOS KÖNNYŰ-E MEGKÖTNI? Nyakkendőt viselni ma sem mindig élvezet. A mai nyakkendőket megkötni viszont már korántsem boszorkányság. Bezzeg a volt egykoron, mikor a nyakkendők még afféle csipkés nyakfodrok voltak, amelyeknek feltekerése komoly mesterségbeli tudást igényelt. Olyannyira, hogy Balzac 1827-ben, L'Empesé álnéven még tankönyvet is írt a nyakkendökötés művészetéről. De írt róla Voltaire is, felpanaszolva, hogy sok gondot. időt igényel. 1692 egyik éjszakáján a belgiumi Steinkerque mellett az angol seregek váratlanul meglepték az ott táborozó francia csapatokat, amelyeknek hamarjában felriasztott tisztjei a nagy sietségben nem tudták rendesen megkötni a nyakkendőjüket. A kényszer szülte gyorscsomózásból aztán divatot csináltak a hátország fiai. A sima, maihoz hasonló nyakkendők egyébként a régi nagy nyakkendőcsokrok két lelógó végéből alakultak ki a múlt század utolsó harmadában. HASZNÁLT MOTOROLAJ FELVÁSÁRLÁSA MOTOROLAJ-CSERE - KÖRÜLTEKINTŐEN, GONDOSAN ÉS ELŐNYÖSEN! A használt motorolaj nem csupán értékes másodlagos nyersanyag, de a tiszta környezet ellensége is egyben, ezért gyűjtőhelyen a helye. A prágai CHEMOPETROL vegyipari és köolajfeldolgozó konszern, valamint a bratislavai SLOVCHÉMIA vegyipari tröszt TÁRGYNYEREMÉNY-SORSOLÁSSAL EGYBEKÖTÖTT GYŰJTÉSI AKCIÓT HIRDET valamennyi gépjárművezető számára a kővetkező díjakkal: 1. díj: 1 000 liter speciál benzinre szóló utalvány 2. -3. díj: 500 liter Speciál benzinre szóló utalvány 4.-6. díj: 250 liter Speciál benzinre szóló utalvány 7.—10. díj: 100 liter Speciál benzinre szóló utalvány 11.—100. díj: 4 jiter motorolaj (Madit Uniói, ill. Super Mogul Stabil) 101.—300. díj: propagációs ajándékcsomag A SORSOLÁSBAN VALÓ RÉSZVÉTEL FELTÉTELEI A tárgynyeremény sorsolásban részt vehet Csehszlovákia valamennyi gépkocsivezetője, aki 1987. II. 15-ig a Benzina vagy Benzinol kijelölt benzinkútjainál legkevesebb 3 liter fáradtolajat lead. A benzinkút kezelő személyzete a hivatalos felvásárlási árat azonnal kifizeti és átad egy elismervényt. A gépjárművezető erre az elismervényre ráírja (nyomtatott betűkkel) a nevét és a postai irányítószámmal ellátott pontos címét. Az elismervényt borítékba teszi és legkésőbb 1987. II. 15-ig elküldi az alábbi címre: n. p. Benzinol propagácia. Mlynské Nivy 48, 813 19 Bratislava. Azok az elismervények, amelyek a tavalyi évfolyamra lettek beküldve és késve, 1986. II. 15-e után érkeztek meg, 1987-ben vesznek részt a sorsolásban. Valamennyi beküldött elismervényt hitelesítenek, iktatják és elteszik a sorsolás napjáig. A nagyobb mennyiségű olajról szóló elismervények többször is részt vesznek a sorsolásban, minden 3 liter fáradtolaj után egy alkalommal. A pontatlanul kitöltött szelvények a sorsolásban nem vesznek részt. Szintén figyelmen kívül hagyják a szocialista szervezetek által beküldött elismervényeket. A beérkezett és iktatott utalványok átvételéről, amelyek a sorsolásban részt vesznek, a Benzina és a Benzinol vállalatok nem küldenek külön igazolást. NYILVÁNOS SORSOLÁS: 1987. II. 27-én lesz állami közjegyző jelenlétében, Prágában. A sorsolás eredménye valamennyi benzintöltő állomáson ki lesz függesztve. A nyereményt postán küldik el, nem kell külön jelentkezni érte. A benzinre szóló utalványok 1988-ra érvényesek. Mennyiség: legalább 3 liter fáradtolaj Beküldési határidő: a pontosan kitöltött elismervényt 1987.11. 15-ig küldjük el Sorsolás: 1987. II. 27-én Prágában Cím: n. p. Benzinol, propagácia. Mlynské Nivy 48, 813 19 Bratislava tienzlnoí__J 23
