A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-05-22 / 21. szám
ÍMAN HAIIŰTTIIK-OLTOTUK-LATrüK Ennek a macskának a neve II. Artur. Elődje ugyanis, I. Artur 16 éves korában búcsút vett a világtól. S mivel hosszú éveken át sikerrel szerepeit egy macskaeledelt gyártó angol cég hirdetéseiben, sürgősen utód után kellett nézni. A próbákat legjobban elviselő cica máris elfoglalta „munkahelyét" a reklámfotókat készítő stúdióban. Széles határok között változtatható teljesítményű traktorok sorozatgyártását kezdték meg Üzbegisztánban. A kép a Taskenti Traktorgyárban készült, ahol a futószalagról naponta száznál több gép gördül le. Dizentériája volt és szüntelenül hányinger kínozta Katherine Hepburnt, amikor az Afrika királynőjét forgatták a dzsungelben. Bambuszból és pálmalevélből összeütött bungalóban volt az öltözője, melynek mocskos padlóját hangyák hada lepte el. Az 1952-ben készített film újabb levéllel gazdagította a Hepburn fejét ékesítő babérkoszorút. Az őserdőben töltött napok oly maradandó benyomást gyakoroltak a művésznőre, hogy elhatározta, könyvben számol be 35 évvel ezelőtti élményeiről. MANIERE TEATRALI Minden különösebb hírverés nélkül, a Slovkoncert bratislavai S Stúdiójának ügyesen berendezhető termében tartotta meg első hivatalos bemutatóját a szlovákiai operaélet legújabb, korban és művészi szándékaiban egyaránt fiatalosnak mondható együttes: a Szlovák Filharmónia védnöksége alatt létesült Kamaraopera. Kétszáznál valamivel kevesebb néző ülhette körül a premiert, amely erre az első ünnepi alkalomra a klasszikus zeneirodalom múlt századi klasszikusának: Gaetano Donizettinek viszonylag könnyen befogadható s valóban sok mulatságos helyzetet kínáló Maniere teatrali című, tájainkon eleddig nemigen ismert vígoperáját kínálta megtekintésre. A szóban forgó bemutató kapcsán annyi rögtön leszögezhető, hogy a szlovák főváros új operatársulata mind a bemutatóval, mind az időközben játszott előadásaival közel került a közönséghez, ami egy kezdő együttes számára különösen fontos. Az operarendezőként is következetesnek, ötletesnek bizonyult Jozef Bednárik munkája kicsit segít a mai nézőnek. Mégpedig abban, hogy a Maniere teatrali cselekményének hangulatát és tartalmi üzenetét értő kézzel aktualizálta. Tudatosan mellőzte az operajátszás hagyományainak kissé tartózkodó, már-már fennköltnek tűnő stílusát. Ellenkezőleg : színpadilag könnyen olvashatóvá teszi a társasági kapcsolatokat, és így az emberi lényegre, a mögöttes motívumokra hamarabb fény derül. Ehhez igazodnak a szereplők gesztusai és egyéb mozdulatai is, amelyek a figurák igazi énjét árulják el. Természetesen, elsősorban Donizetti érdeme, hogy mindez hihetetlen könnyedséggel patakzó melódiákkal, lágy harmóniákkal, friss szellemességgel, nemritkán csípős iróniával, hatásos szerepekkel párosul. A kritikus azzal a megállapítással ajánlhatja megtekintésre a Maniere teatralit, hogy: soha rosszabb operabemutatót! Miklósi Péter Az Európa kiadó ismét egyszer nagy hiányt tölt be az óésZaki mitologikus és hősi énekek új magyar fordításának közreadásával: az Edda (mi még annak idején Babits meg Szerb Antal irodalomtörténetei nyomán Edda-dalokként ismertük) az európai irodalom- és művelődéstörténet egyik alapműve. Ami a görögöknél az Iliász, a suméroknál a Gilgames, a finneknél a Kalevala, az az óészaki germán népeknél az Edda. A mai érdeklődő inkább a Wagner-operákból ismeri a „történetek" szereplőit, ami persze nem baj, csak hogy az eredeti énekek hozzáférhetetlenek voltak a magyar olvasók számára hosszú időn keresztül, hiszen az Edda régebbi magyarításai (köztük Szász Béla 1938-ban megjelent fordításai) részben elavultak, részben töredékesek voltak, s mindenképpen hozzáférhetetlenek. Pedig az óskandináv költészet kezdeteiről csak feltevéseink lennének, ha az izlandiak a XII. század végén nem jegyezték volna pergamenre verses epikájuk gyűjteményét — az Edda-énekeket. Az Eddának köszönhetjük, hogy mindazokat az archaikus elképzeléseket, amelyeket Skandinávia germán lakói a kereszténység felvétele előtti időkben a világról s benne önmagukról alkottak, ma nem borítja homály, sőt betekinthetünk az emberi társadalmak legkorábbi fejezeteibe. Ezt írja a kötet utószavában N. Balogh Anikó, aki válogatta, szerkesztette a könyv anyagát, de ő készítette a nyersfordításokat és a jegyzeteket is. Gondolom elsősorban neki köszönhetjük e kitűnő és hiánypótló kiadványt, természetesen Tandori Dezső mellett, aki az Edda fordításával újfent kiváló munkát alkotott. Azért tartom ezt szükségesnek kihangsúlyozni, mert Tandori lélegzetelállítóan bő műfordítói termése egyre inkább egyenetlen. Olyan páratlan teljesítmények akadnak közöttük, mint Musil óriás-regényének, A tulajdonságok nélküli embernek a magyarítása, ugyanakkor olyan közepes munkák, mint Válek: A szó című verses kompozíciójának átültetése, vagy a már-már színvonalon aluli Egon Erwin Kisch-fordítások. Szerencsére az Edda áttöltése emlékezetes eseménye marad a magyar könyvkiadásnak. (cselényi)- AHOGY LÁTJUK A Karlovy Vary-ban megrendezett IV. Csehszlovák Dzsesszfesztivál napjaiban az egész város a nemzetközi esemény bűvöletében élt. A számos külföldi résztvevő, a zeneszerető érdeklődök tömege, a plakátok, hirdetmények mind-mind ezt jelezték. Ehhez a rendezvényhez kapcsolódott a Thermál Szálló előcsarnokában megrendezett, sok nézőt vonzó fotókiállítás is. A dzsessz — ahogy látjuk elnevezésű tárlat képei két cseh fotós, Miroslav Jodas és Stanislav Kožený őszinte vallomásai részben az előző Karlovy Vary-i dzsesszfesztiválokról, részben a prágai Lucerna színpadán, Prerovban, Loketben, Blanskoban megtartott hangversenyekről. A közel százötven képet felvonultató tárlat együtt, tehát külön megjelölés nélkül mutatja be a két fotós munkáit, így külön értékelés nem adható róluk, de ők maguk akarták így, mondván, hogy nem a fotós személye, hanem a fotó a lényeges. A sok-sok szuggesztiv hatású felvétel, amely hoszas és kritikus válogatás után került kiállításra. Benny Goodman, Gil Evans, Tina Turner, Jaroslav Kos, a dzsessz elismert művészeinek olyan fényképei láthatók itt, amelyek legbenső érzéseiket fejezik ki. Betty Garter néger énekesnő arcképének is fő jellemzője a lényeglátás, képkivágása leszűkített, tárgyra koncentráló. A legmegfelelőbb helyre került hangsúly egyértelművé teszi a mondanivalót — az éjfekete arcon csak a szem és a száj „beszél". Buddy Rich, a közelmúltban elhunyt kiváló dzsesszdobos huszonegy fotón szerepel, s a terjedelmes sorozat képeinek egymásutánja filmszerűen, hitelesen és líraian eleveníti meg Buddy Rich játékát. De emlékezetesek maradnak a látogatóban azok a képek is, így Josef Soška, Jana Koubková arcképei, amelyeken a fényképész a különleges fény-árnyék hatások ábrázolásával kísérletezik. Benyák Mária KÉSZÜL SZLOVÁKIA NÉPRAJZI ENCIKLOPÉDIÁJA A Szlovák Tudományos Akadémia néprajzi folyóirata, a negyedévenként megjelenő Slovenský národopis idei első számában többek között Ján Botík beszámolóját olvashatjuk a készülő Szlovákia néprajzi enciklopédiája előmunkálatairól. Meglehetősen terjedelmes áttekintésben a szerző először a mű koncepcióját ismerteti. A kiadvány összeállítói arra törekednek — ahogy az Ján Botík beszámolójából kiderül —, hogy a szlovák néprajztudomány mindenkori kutatási érdeklődése által behatárolta népi kultúra a maga komplexitásában kapjon helyet a kötetben. E szellemben a tárgyszerű leírások éppúgy, mint az elméleti jellegű meghatározások, valamint tudománytörténeti eredmények is képviselve lesznek a kiadványban. A terjedelmi korlátok (egy vaskos kötetre tervezik az összeállítást) persze nem teszik lehetővé minden szempontból a kimerítő teljességet, ezért ezt a komplexitást inkább egy amolyan reprezentatív válogatás formájában kell elképzelni. Az enciklopédia tárgyát egyrészt a mai Szlovákia területének, a szlovákságnak és az itt élő nemzetiségeknek a népi kultúrája, másrészt a külföldön élő szlovákok néprajza alkotja. A szerző a továbbiakban a mű kidolgozásának módszertani és elméleti kérdéseit tekinti át. Szól többek között a tárgyalandó jelenségek időbeli behatárolásáról (itt lényegében a 19. század közepe és a 20. század közepe által behatárolt időszak az irányjelzö, bár egyes esetekben természetesen a jelenségek jobb megértéséhez sokkal nagyobb mélységű történeti visszapillantásra is szükség lesz), a címszavak tartalmi, formai és stiláris kérdéseiről, a kötet illusztrációs anyagáról, tervezett méreteiről stb. Beszámolója második részében a mű jelentőségét és küldetését méltatja, hangsúlyozva, hogy a várható kétségtelen tudományos eredményei mellett sokkal fontosabb az ismeretterjesztő küldetése. A néprajzi enciklopédia a nemzeti önismeret szolgálatában hozzájárulhat gazdag kulturális örökségünk mélyebb, széles körű megismeréséhez, tudatosításához. Végezetül a vállalkozás szervezési kérdéseiről szól, majd leszögezi, hogy a munka sikeres véghezviteléhez a feltételek adottak. A szervezőbizottság minden építő jellegű megjegyzést, javaslatot köszönettel fogad, hiszen ezek együttes érvényesítése is azt szolgálja, hogy az enciklopédia keresett és hasznos kézikönyvvé váljék. Liszka József
