A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-05-22 / 21. szám
hajózható Karcsa képezi az országhatárt. Ez a folyó, mely Tárkánynál szakad ki a Tiszából ma már csak holtágakat képez, pedig 1613-ban Allaghi Menyhért főispán, későbbi országbíró II. Mátyástól hajóvámszedö jogot kért rá. Majd Rákóczi György szabályoztatta, de később elvágták a Bodrogba vezető torkolatát — így alakultak ki a Bodrogköz déli részének mocsarai. Nagykövesdtöl alig két kilométerre délre viszont még ma is olyan nagy, hogy nyáron fürdőzök ezrei lepik el a partját. Maga Nagykövesd persze nemcsak erről nevezetes. A fölötte magasodó várrom eredetéről már 1040-ben történik említés. Eleinte csak Kuezd, Kövesd alakban szerepel. Vára, ahonnan Sárospatakig, Imregig és Helmecig lehet látni, gyakran cserélt gazdát. Hunyadi János itt kötött békét Giszkrával. Amikor a várúr, Soós György a Wesselényi-féle összeesküvés leleplezése után menekülni kényszerült, a szerdahelyihez hasonlóan ezt a várat is felrobbantották a császáriak, hogy ne legyen több fészke a nemesi ellenállási mozgalmaknak. Bél Mátyás óvatosan így fogalmazott erről: „A várat a Soós család ... hosszú időn át birtokolta, egészen addig, míg az idő foga 50 évvel ezelőtt omlasztani kezdte." Szirmay Antal 1803-ban viszont Kövesd borát emeli ki: „Amit szüretkor a kövesdi hegy ad, az Bodrogköz legnagyobb dicsősége." A szőlőművelés és a szüret hagyományai ma sem vesztek feledésbe. A Csemadok A Holt-Bodrog. háttérben a szomoton domb ezért elszegényedett és elnéptelenedett. ,,A falu azonban mind ez ideig néptelen. Fokozatosan gyarapítják magyarokkal kevert rutének, akiktől a jövedelem is származik. Sajnos oly kevesen jönnek, hogy nagy nehezen szedik össze magukat." — írta Bodrogszerdahelyröl Bél Mátyás 1723-ban kiadott könyvében. A mai utazó viszont egy kiépült és fejlődő nagyközséget talál itt. Bodrog nevű vendéglője, új művelődési központja, egy szabadtéri színpada, magyar és szlovák tannyelvű iskolája, állami gazdasága, tekercselő üzeme is öregbíti hírnevét. Hozzátartozik Bodrogszög is, ahol az ország legalacsonyabb tengerszint feletti pontját (94 m) egy nagy kő jelzi. Kelet felé Kis- és Nagykövesd következik a Tarbucka lábánál, délnek pedig az egykor keretében működő éneklő- és folklórcsoport, valamint citeraegyüttes 1979-ben az Országos Népművészeti Fesztiválon is szüreti szokásokat mutatott be, s ugyanakkor a kiskövesdiek fonóval jeleskedtek. E táj gazdag mesekincséből a Karcsán túl gyűjtött Balassa Iván egy töredéket, de jóval többet Karosai Nagy Géza, akinek nemrég jelent meg válogatása két kötetben. A hagyományok tisztelete és megtartása ma is az itt lakók fö erénye. BOGOLY JÁNOS -MIHÁLYI MOLNÁR LÁSZLÓ (Fotó: Bogoty János) A felvételen látható zászlókkal díszített prágai épületben működik az oktatási és tudományos dolgozók klubja. Prágában azonban inkább ezen a néven ismeretes az épület: a Sylva Taroucca-palota. Taroucca gazdag, olasz származású főúr, katonai méltóság volt annak idején 1743 és 1751 között, amikor Kilian Ignaz Dientzenhofer terve szerint felépítették számára ezt a palotát, mely ma a késő barokk egyik nevezetes műemléke hazánk fővárosában. A homlokzat díszítése, a fö lépcsöház meg a belső udvarokra nyíló három lépcsőház díszítése már más stílusú: rokokó. Merthogy ez már másnak, az akkor oly neves szobrásznak, Ignaz Platzernek a műve. Mindez pedig azért fontos, mert a homlokzatot díszítő istenszobrok, mitológiai alakok közül a jobb szélen ülő Concordia, azaz Egyetértés szobrának megalkotása — állítólag! — velünk, csallóköziekkel is kapcsolatos. Ezt az állítólagosságot és esetlegességet dr. libuše Koutecká, a Panoráma Kiadó szerkesztőjének szíves közreműködésével próbáltam meg tényekre, bizonyítható történésekre leegyszerűsíteni. A palota építésének idején a mai körút, a Príkopy nemcsak a nevében, valóságosan is árok volt, mely a sokszor kiöntött Moldva vizét vezette el. Szélére hársfasort ültettek, később palotákat építettek, mert az osztrák császári udvar, főleg Mária Terézia igyekezett fellendíteni a város fejlődését. Akkoriban mintegy 80 000 lakosa volt a városnak, a céhek már feloszlottak, de 12 olyan manufaktúra működött, melyek több mint 900 dolgozót foglalkoztattak. A szabadelvű, merész újításokra készülő polgárok Kilenc Csillag, Három Koronás Oszlop, Három Koronás Csillag, a Becsület elnevezéssel, négy szabadkőműves páholyt szerveztek. Nem volt tehát véletlen, hogy rájuk, meg a porosz fenyegetésre gondolva, jelentős létszámú, mintegy 8 000 fős katonaságot állomásoztatott Prágában, a császári udvar. Az osztrák politikának megfelelően idegen, elsősorban magyar nemzetiségű katonákat. Történetesen a Dessewffy huszárezredet, melynek akkoriban már ezredese volt a csallóközi származású Hadik András, aki később, altábornagyként Berlint is megsarcolta. Akkoriban, vagyis a palota építésének idején, azonban ezredesként is sokkal rangosabb volt nálánál a városparancsnokságon szolgáló gróf Gilétfi András, akit a császári udvar nevezett ki, és nem alkalmilag került Prágába. Őt a palotát építtető Taroucca is barátnak, magával egyenrangúnak tekintette. Gróf Gilétfi ezredes, a városparancsnok helyettese földije volt Hadik Andrásnak, mert Csallóközből, Baka községből származott. Kettőjük között azonban az akkori felfogás szerint óriási volt a társadalmi különbség: a huszárok ezredese. Hadik kisnemesi családból, a császári udvar ezredese, Gilétfi viszont olyan főnemesi családból származott, mely ősei között több nádort, megyei ispánt, várnagyot tartott számon. Nem csodálkoztunk tehát a kezünkbe került gót betűkkel nyomtatott, de cseh nyelven megjelent, korabeli PRAŽSKÉ POSSTOWSKÉ NOWINY című kiadvány közleményén, mely hírül adta: a jövő héten fogják a neves szobrász, Ignaz Platzer műhelyéből Sylva Taroucca úr most épülő palotájához szállítani a homlokzatra kerülő szobrokat, melyek közül az isteni Concordia alakjában mindenki ráismer a városparancsnok helyettesének bájos feleségére, miként a többi alakban előkelő házának népére. Ennek alapján tanácsolták, hogy olvassam el Vladimír Neff (1909—1983) ötkötetes, Shatky z rozumu (Érdekházasságok) című regényét, melynek témája Prága építésének története. Az író a korabeli közlemények alapján több fejezetben is felidézi a palota építésének eseményeit, az isteni Concordia, vagyis a bájos Eliska, azaz Gilétfiné, meg a furcsa kiejtéssel, csehül alig beszélő szobalánya Zsuzsa érzelmi életének történéseit, az akkori előkelőségek és környezetük napi gondjait és örömeit. Élvezetes olvasmány volt. Csakhogy mindez regény. A későbbi korban élt író fantáziájának remekműve. Nem alaptalan, bizonyos valóságmagva, miként a mondáknak és a legendáknak, ennek a regénynek is van, de történeti, hiteles, valós ténynek csak a korabeli kiadvány közleménye fogadható el. Ez sem kevés, mert ha Prágában járunk s rápillantunk a palotára, feljogosít a gondolatra: mi, ebben a városban otthon vagyunk. HAJDÚ ANDRÁS Hajdú Endre felvétele 5
