A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-05-22 / 21. szám
A Bodrog és a Káreset BODROGKÖZI ÉS UNGVIDÉKI BARANGOLÁSOK A Tarbucka látképe, előtérben folyik a Bodrog ■ A Nagykovesdi (Velky Kamenec) varhegy A bodrogszerdalielyi (Streda nad Bodrogom) helyreállított kastély, a hnb épülete tott ide vadászni. Ez a tény bizonyítja a hely jelentőségét. Szerdahely, mely jelenleg a Bodrogköz legnagyobb községe, gazdag hagyományokat őriz. Egy várrendszer részét A Bodrog folyó és a Karosa vizei közt a felszín változatos. Bodrogszög község (Klín nad Bodrogom časť obce Streda nad Bodrogom) határában fekszik a CSSZSZK legalacsonyabb területe, ez kb. a Bodrog határszakaszára tehető. A vidék uralkodó magaslata a Tarbucka-dombság. Központi csúcsa — a Bodrogköz legmagasabb pontja: 277 méter — a Tarbucka, aminek a tetején ma tv-átjátszó antenna látható. Tőle nyugatra fekszik a homokkal borított Csipkés — egy új természetvédelmi terület — értékes homoki növényvilággal. A dombság délkeleti részén fekszik a kövesdi várdomb. Ezek a felszíni alakulatok vulkáni eredetűek, a harmadkorban keletkeztek. Felszínüket ritkás bokrok és telepített akácerdők fedik, az eredeti száraz tölgyeseket még a múlt századokban kivágta a helyi lakosság. Növényviláguk jellemzően szárazságtűrő, itt-ott árvalányhaj lengedezik, szép virágát bontja a lila ökörfarkkóró, sötétkéken feszít a magyar nőszirom és a homokon egész nyáron át fehéren virít a szerény külsejű. Kárpát-medencei bennszülött, a kései szegfű. Az állatvilágból említésre méltó a zöld gyík, mellyel a Tarbucka minden részén találkoztam. A síkságon a holtágak és mocsarak jelentősek. A Bodrog régi medreit megtaláljuk Bodrogszerdahelyről (Streda nad Bodrogom) nyugatra, északra, Szomotor (Somotor) határában is. Itt helyenként igen szép mocsári növényvilágot láthatunk, pompás tavi- és tündérrózsákkal, súlyommal és kolokánnal. Sok ritka vízimadár talál itt otthont, sőt a Tarbucka északi lejtője alatt fekvő Tajba természetvédelmi területet a mocsári teknős védelmére létesítették. Amikor akár a vasúti, akár a közelében átívelő közúti hídon áthaladunk a Bodrog fölött, ugyanott ahol egykor az ompodi rév volt, hiába kutatunk a híres bodrogközi mocsarak után. Előttünk dombok emelkednek újra. A múlt században megépített gátrendszer még a kanyarulatokat is elvágta, de maga a folyó sem dagad nagyra, csak akkor, amikor a Kárpátok lejtőin elkezdődik a hóolvadás. Az elmúlt évekre még ez sem volt jellemző. S a hajdani mocsarakról is eltúlzott képet festettek mindazok, akik csak egy halászgató nép megtelepedésének adtak esélyt ezen a területen. A régészeti leletek mást bizonyítanak. Főleg Bodrogszerdahely és Szomotor határában a szőlők újratelepítésekor szekérszám találtak kőkori edényeket, melyek az ősember berendezkedésére utalnak. Három és fél ezer évesre tehető azon bronzkori leletek kora, melyek a Bakhegyen kiásott sírokból és a Kompos-dombon feltárt település maradványaiból kerültek elő. A vegyesen előforduló csontvázas és hamvasztásos temetkezés azt látszik igazolni, hogy már ekkor kétfajta népcsoport élt itt együtt. Békében vagy egymás szolgálatában, ezt nem tudni. Az viszont bizonyos, hogy ehhez hasonló leletek kerültek elő az egész Felsö- Tisza vidékén. A szomotori leletek egészen az időszámításunk előtti nyolcadik évszázadból datálhatok. Később ugyanezen telephelyeken éltek a kelta, dák és római kapcsolatokat fenntartó népek. Erre utal például rengeteg római kori pénz is, melyeket évszázadokon keresztül rejtett a föld. Későbbi időkből avar és szláv szórványok tárgyi emlékei is fennmaradtak, bár ez rövid időt ölel fel és esetleg csak kereskedelmi kapcsolatra utalhat. Jelentős viszont a 9. és 10. századból származó rengeteg leletegyüttes Nagykövesd (Veľ. Kamenec), Szerdahely (Streda nad Bodrogom) (a Bálványhegyen) és főleg Szomotor, illetve Vécs határából. Ezek nagy része a honfoglalás első időszakából származik, amire a Szamarkandban veretett ezüst dirhemek is utalnak. A gazdag bodrogvécsi leletek közt ezüstözött lószerszámok, ékszerek, gyűrűk és a szinte valamennyi honfoglalás kori tanulmányban szereplő díszes tarsolylemez érdekes. Szomotor, mely Zemplén várával átellenben van, egyes elképzelések szerint a „szomorú tor"-ból kapta a nevét. Valószínűbb azonban, mint azt 1263-ban először lejegyzett neve is igazolni látszik Zmutur alakban, hogy a túr magaslatot, hegyet jelentő utótag elé került egy tulajdonnév. Maga Anonymus is ide teszi Árpád seregének átkelését a Bodrogon, mielőtt Zemplén várát bevették volna. A község határában lévő Révecske dűlő azt jelzi, hogy átkelésre alkalmas helyet is találhattak egykor. Zompod illetve Ompod nevű dombja a hasonló alakban előforduló egykori falura utal, mely viszont már Bodrogszerdahelyhez tartozik. A legenda szerint az ompodi csárdában akarták megmérgezni Mátyás királyt, aki valóban gyakran ellátogaképezve fontos szerepet játszott. Várát a 17. század végén császári parancsra Spork tábornok leromboltatta, de helyén kastély épült, melyet nemrég újítottak fel több milliós beruházással, s jelenleg a helyi közigazgatási szervek székháza. Helyet kapott néhány teremben az amatőr képzőművészek Ticce klubjának egy állandó tárlata is. A kastélytól nem messze levő templomban van eltemetve Bocskai Miklós, aki a község ura volt és 1621-ben bekövetkezett halála után Bocskai István állított neki ma is látható síremléket egy verses felirattal. Bocskai Miklós a király belső tanácsosa volt, erre utal a felirat két sora: „A vagyon után mások epekedjenek, néki elég a lángelme jutalma és a király szeretete." A kuruc háborúk idején, mint a többi környező község, ez is sokat szenvedett az átvonuló hadak fosztogatásaitól és sarcaitól, 4
