A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-05-15 / 20. szám
Tisztelt olvasóink! Popturmixunkban most Szikora Róberttel az R-GO együttes vezetőjével készített beszélgetésünket olvashatják. „Te azt mondod rám. hogy én egy bunkó vagyok..." — és én azt válaszolom, hogy azért nem vagyok bunkó, mert tudok beszélni; vitatkozzunk erről! Vitatkozzunk, mert a vita mindig egy egységre törekszik. Ez volt az ötvenes évek egyik legszebb mondása: Vitatkozzunk, hogy egyetértsünk! — Szerinted ki a bunkó ? — Az a sötét ember, aki nem kíváncsi mások véleményére, s amit ő a másikról elképzelt, azt állandóan hajtogatja. A bunkó embert se szóval, se érvekkel nem lehet meggyőzni. Ez az intelligenciának egy mai megnevezése, s az intelligenciát nem lehet iskolában tanulni! Vannak ismerőseim, akik „száz évig tanultak”, mégis nagy bunkók, tehát unintelligensek. — Egyik dalodban azt énekled. hogy sok év elteltével semmit sem változtál. Az R-GO megalakulása óta tényleg semmit? ♦ * M R«QO / ¥ nem tituláltak így tíz évvel ezelőtt, hiszen akkor ugyanannyit tudtam, sőt, fiatalabb voltam, helyesebb, jobb! — Jelenleg tehát döntő, amit fiatal korodban megtanultál? — Csak az a döntő! Ha ajánlhatom a fiataloknak, akkor most igyekezzenek, most mindent megtanulhatnak a zenében is és persze más területen is. — A különféle zenei stílusok naponta, hetente változnak, talán egyszer az R-GO stílusa, a csikidam is átformálódik? — A mi stílusunk is folyamatosan fejlődik! Egy zenésznek egyébként is „mindenevőnek" kell lennie. Ő azért zenész, mert szereti a dallamokat, a keménységet. A zene megfoghatatlan, lélekhez szól; ez ott benn vagy meleg lesz, vagy nem. Azt nem tudom elmondani, hogy miért tetszik a Beatles, és miért tudtam bőgni rajta, mint egy hülye gyerek; egyszerűen olyan belső érzéseket váltott ki belőlem, amik elmondhatatlanok. Másoknál ez a vers, és egy József Attila-költeménytöl földre dobják magukat. Engem minden zenéből valami eltalál; tetszett az iszonyatos kemény rockból is valami, meg az új hullámból is; a fejemben ezek impulzusok maradtak, s ezekből egy egység alakult. Ezt mi csiki-damnak neveztük el. A csiki-dam az, amit én kitaláltam, amit szerettem: a dobzene és a Beatles dallamvilágának a keveréke. Mert a Beatles volt az én tankönyvem! — Magad tanultál meg zenélni? — A zene az, amit az ember a magnóról „leszed". Tudom, vannak zeneiskolák, de azok nem sokat érnek. Csak magadtól tudsz tanulni, ha ott állsz órák hosszat a magnó mellett, gyakorolsz, izzadsz! — Hova tűnt az R-GO koncertek exotikus látványa, hol a sok pálmafa ? — Változnak a korok, az Ízlések. Nézd, gyermekkoromban öngyilkos lettem volna, ha meg kellett volna ennem a spenótot, ma szeretem. Gyönyörű visszanézni a múltra, arra, amit idáig alkottunk, de hogy legyen mire visszatekinteni, valami újat is létre kell hoznunk. Ahogy levágom a hajam, mert az tetszik, most szőrös vagyok, mert az tetszik! Az ember soha ne zárkózzon be önmagába! Nekünk az első hónapokban be kellett futni, ezért csináltunk látványos koncerteket; a közönség mindig érezze, hogy a zene és a látvány egybe tartozik. Mert ha csak kimentünk volna ilyen tropical ruhában, s közben fekete a háttér, úgy hatott volna, mintha egy cowboy filmben ló helyett szamáron lovagolnának. De lehet, hogy néhány hónap múlva megint lesznek pálmafák. — De, sokat változtam! Külsőleg és belsőleg csak annyira, ahogy mindenki megváltozik, és annyira, ahogy senki sem tud megváltozni. Alapjaiban az ember nem változik; az életben mindig van egy választópont, amikor az ember őszinte lesz önmagához és ahhoz az egy-két ismerőséhez, akiket mindig szeretett. Akkor jöttem rá, hogy az alapdolgokban én nem változtam, ugyanúgy szeretem a szüléimét, a feleségemet; szeretek hazamenni Rákospalotára az egyszerű emberek közé. Jó leülni és elbeszélgetni egy régi baráttal még akkor is, ha nincs közös témánk. Nekem mindig az esik a legrosszabbul, ha egy régi osztálytársam, akivel nyolc évig együtt jártam, azért, mert látott a tévében, már azt hiszi, hogy más ember vagyok. — Tatán sztárnak képzel? — Igen. Pedig hát az ember csak attól válik sztárrá, amit mások mögé képzelnek. Én fiatal gyerekként sokat tanultam akkoriban az amatör együttesekben, de a Hungária kezdete óta ez lezárult. Akkor az ember bekerül egy hajszába, s attól kezdve már nem tanul egy fikarcnyit sem. Csak azt hasznosítom ma, amit régen elsajátítottam; most már nem fejlődöm, nem válók sztárrá, illetve azért leszek sztár, mert azt mondják rólam, hogy én sztár vagyok. De akkor miért — Ha kapnál három percet a tévétől, Te ezt mire használnád fel? — Ha a mi tevékenységünk redukálódik a könnyűzenére, akkor én behívnám a stúdióba Pataky Attilát, Nagy Ferót és a többi rockzenészt, s a közönségnek, aki azt hiszi, hogy mi véres ellenségek vagyunk, megmagyaráznánk, hogy ez egyáltalán nincs így! Ők játsszák az ő zenéjüket, mi meg a miénket. Kár lenne ezen vitatkozni, veszekedni. Mi csak egyszerűen azt szeretnénk, hogy e téren is egyetértés, béke legyen! KOLLER SÁNDOR (Fotó: Hajdú Eridre) Paloma, Picasso legkisebb gyermeke, a művész világszerte ismert békegalambjával egy esztendőben, 1949-ben született, innen keresztneve, a galamb spanyol megfelelője. A művész kedvenc gyermeke szíve szerint a képzőművészeti főiskolát választotta volna, de idejekorán rájött, hogy Picasso lánya lévén, ez képtelenség lenne. Ezért kényszerült a dekoratőri, iparművészeti főiskolára. Tehetségét apjától, szorgalmát viszont anyjától örökölte. Először Yves Saint-Laurent figyelt föl ékszereire, aztán a híres New York-i cég, a Tiffany. Jelenleg is ennek dolgozik. Kölnben, a Schauspielhausban vendégszerepeit a budapesti Nemzeti Színház. A társulat nagy sikerrel mutatta be a Csíksomlyói passiót és az István, a királyt. Nem óriás szivar — fahéjnyaláb Vietnamban, exportra készen. 8
