A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-05-08 / 19. szám
XVm. Kazinczy N ••• Nem könnyű a dolgom. Kezdhetném beszámolómat mindjárt a közhelyekkel, az idei sem volt más, mint a többi, ugyanolyan elvont volt ez is, mint minden korábbi. Persze mindez túlzás lenne, hiszen az esemény mindig tartalmaz új jegyeket, vonásokat, gondolatokat, amelyek felfigyeltetően és ösztönzően hatnak a jelenlevő pedagógusok, népművelők, újságírók és minden más vendég gondolkozására. Egy dologban nem változik a Kazinczy Nyelvművelő Napok. Az elhangzott előadások élvezetes, magas színvonalában. Most is sziporkázóan szellemes és lenyűgöző előadást hallgattunk az anyanyelvi nevelésről (Szende Aladár), az iskoláról és a beszédmüvelésről (Fülöp Lajos), a hangsúlyról és a szórendről (Wacha Imre). Az említett előadók magyarországiak voltak, s mi magától értetődően arra figyeltünk jobban, ami a hazai előadók szájából hangzott el. Már Fibi Sándornak, az Oktatásügyi Minisztérium nemzetiségi osztálya központi tanfelügyelőjének, a Csemadok KB nyelvi szakbizottsága elnökének az előadása is megragadta figyelmünket, hiszen részletesen szólt e bizottság munkájáról, az idegen nyelvi hatások elleni küzdelemről az Új Szóban, a Hétben, a Csehszlovák Rádió magyar adásában, a nyelvművelő rovatok fontos munkájáról, s eredménynek nevezte, hogy a csehszlovákiai magyar sajtóban már nincsenek bosszantó hibák; hozzátette azonban, hogy ez még mindig nem mondható el a magyar nyelvű, illetve magyar mellékletü járási la-Kendy Ágnes, az /. kategória első helyezettje pókról. Teljességre törekvő, tájékoztató jellegű előadásának legmegszívlelhetőbb gondolata az volt, hogy nem lehet iskoláinkban a magyar nyelv csak a magyar szakos pedagógus ügye! Mózsi Ferenc európai nézőpontú előadásban foglalkozott azzal, hogy a család, a környezet, az iskola és a társadalom hogyan hathat kedvezően a tanulók anyanyelvének fejlődésére. Kifogásolta, hogy az iskoláról keveset ír a sajtó, szegényesnek tartja közírásunkat, sajtóbeli közéletiségünket, mindenről szóljunk, mindenhez legyen szavunk, gondolatunk. Fontosnak tartja a társadalmi és az A Kazinczy Nyelvművelő Napok résztvevői egyéni nyelv, valamint a nyelv szocialista aspektusainak vizsgálatát, a két nyelv ismeretét, párhuzamos használatát, stb. Hasonlóan érdekes volt Kovács László fejtegetése a középiskolai anyanyelvi nevelésről; elmélyülten foglalkozott a beszédmüveléssel és a tanítási nyelv állapotával. Ismert tényt fogalmazott meg akkor, amikor azt mondotta: nemzeti kisebbségi sorban az iskolázás csupán egy bizonyos szintig anyanyelvű. Az anyanyelvi oktatás befejeződik a középiskolában. Egyetemeinken már nem anyanyelven tanulnak, tehát mindent el kell követniük a pedagógusoknak, hogy érettségiig anyanyelvi ismeret-KÉT JEGYZET I „Ügyintézés" A Népek és Nemzetek Kamarája idei tavaszi ülése több napjainkat érintő és befolyásoló társadalmi témával foglalkozott. A képviselők felszólalásaikban újabb és újabb jelenségekre hívták fel a figyelmet. Elavult rendelkezésekre, melyeket a mai gyakorlat túlhaladt és gátolják társadalmi fejlődésünket. Egy vidéki főiskola rektora többek között valamennyi főiskolára és egyetemre érvényes postgraduális (rendszeres továbbképző) tanulmányok kötelezővé tételét és ennek törvénybe iktatását javasolta a végzett hallgatók részére, tekintettel a műszaki fejlődés gyorsaságára. Sürgette a legislativ bizottságot az ezzel kapcsolatos rendeletek beterjesztésére és jóváhagyására. (A javaslatot már évekkel ezelőtt kidolgozták.) Hasonló intézkedéseket kértek a beruházások késésének felszámolására, a környezet és a termőföld védelmére, stb. Hétköznapjaink igazolják, az élet más területén is néha aprónak tűnő problémák, bosszúságok mennyire befolyásolják hangulatunkat és munkakedvünket. Az egyik jogi tanácsadásban figyeltem fel egy fiatalasszony kérdésére, aki arra volt kíváncsi, helyesen járt-e el a hivatal, amikor átmeneti lakhelyének bejelentésére tett kérelmét visszautasították azzal, hogy ugyanabban a városkörzetben van az állandó lakhelye is. Az állandó lakhely megváltoztatására pedig sem módja sem lehetősége nincs. Tény, hogy lakhelyileg ugyanahhoz a körzeti nemzeti bizottsághoz tartozik. Viszont, mivel más utcába költözött, a postai küldeményeit más posta kézbesíti és csecsemökorú gyermekét is más, közelebbi egészségügyi nővér látogathatná. Albérletétől néhány lépésre van az orvosi rendelő, neki is elérhetőbb lenne a körzeti orvos. Leginkább az utcához tartozó posta okoz számára problémát. Megfelelő lakhelyigazolás hiányában nem tudta átvenni az átmeneti címére érkezett ajánlott küldeményeket és volt férjétől az utalványon küldött, a gyermekgondozásért járó pénzösszeget. A tanácsadó jogász idézi a paragrafust, miszerint a hivatal nem követett el törvénysértést és az érvényes rendelkezések értelmében járt el. Mi sem kételkedünk ebben. Néhány éve ez az ügy még nem jelentett volna problémát. Városkörzetenként egy-egy posta és orvosi rendelő üzemelt. Esetleg ugyanabban a rendelőintézetben más kezelőorvoshoz került az ember, ha állandó jelleggel egy körzeten belül más utcába költözött. De mit tegyen ma a fiatalaszszony, hogy problémáját megoldja ? Meg kell kerülnie a postai rendelkezéseket. A kézbesítőnél elérni, hogy átadja számára a pénz- és az egyéb küldeményeket. Néhány kézbesítő ebből nem csinál nagy ügyet, tudja nem idegen kezébe adja a küldeményt. Átadja ellenszolgáltatás nélkül... Nem kívánom folytatni a sort. A gyakorlatból tudjuk, milyen úton érünk el célt az akadékoskodó kézbesítőnél, csecsemőgondozónál, kezelőorvosnál stb. Hozzáteszem, hogy csúszópénz elfogadására „törvényadta" lehetőségük van. A fejlődést gátló és a gyakorlati élettel ellentétes rendelkezés mindig a korrupció és a jogtalan meggazdagodás melegágya volt és lesz. Ezeket az ellentmondásokat kell észrevennünk és rugalmasan, új rendelkezésekkel feloldanunk. Itt van a képviselőtestületek és benne az egyének, a képviselők felelőssége, hogy vigyázó szemmel kövessék és védjék választóik és szocialista társadalmunk érdekeit. DEBRŐDI D. GÉZA 12
