A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-05-08 / 19. szám

elvművelő Napok Vrabec Mária nyerte az újságírók különdíját bői a maximálisai nyújtsák tanulóik­nak. A köznyelvről és a nyelvjárások­ról szólva elmondotta, hogy a szlová­kiai magyarok túlnyomó többsége nyelvjárást beszél. Sőt, egészen vá­ratlanul úgy fogalmazott, hogy ki­sebbségi sorsban élő az, aki nyelvjá­rást beszél, magyarországi az, aki köznyelvet beszél. Vagyis: a mi tája­inkon a köznyelven beszélőt vélik magyarországinak, az ottaniak pedig a tájnyelven beszélőt nemzetiségi sorsban élőnek! Nem tartja jónak ezt a nyelvi elkülönülést. Azt szeretné, ha tájainkon is a köznyelv emelkedne tartósan a nyelvjárások fölé! A vita egészében véve a hazai elő­adásokhoz kapcsolódott. Egyesek so­Tok Ernő. az I. kategória második helyezettje kallták az elhangzott előadásokat, mert így csak kevés idő jutott a vitára. Általános érvényűnek hatott az a megállapítás, hogy a szlovák nyelv tanításának színvonala a ma­gyar nyelv tanítási színvonalának függvénye. Nem tanulhat meg jól szlovákul az, aki rosszul beszéli az anyanyelvét. A vitában is hangsúlyo­san fejeződött ki, hogy érettségiző tanulóinknak már olyan anyanyelvi ismerettel kell rendelkezniük, hogy azt semmi ne veszélyeztesse a to­vábbiakban. Lukács Tibor, a Csemadok Közpon­ti Bizottságának vezető titkára a Kas­sai Munkás szerepével és jelentősé­gével foglalkozott megalakulásának 80. évfordulója alkalmából, de anya­nyelvi gondjaink sem kerülték el a figyelmét. Erős várunk a nyelv, mert Kazinczyék építették, mondotta talá­lóan, és valahol itt kereshető az im­már hagyományos, évenként meg­rendezett Kazinczy Nyelvművelő Na­pok jelentősége. Ügyeljünk arra, hogy e jól megépített vár falai ne repedez­zenek, ne omoljanak le az időben — nemzetiségi nyelvterületeken sem! Évek óta színfoltja a Kazinczy Nyelvművelő Napoknak a szép ma­gyar beszéd országos döntője, a nyelvjárásgyüjtő pályázatok eredmé­nyének a kihirdetése stb. Öröm, hogy javult az alapiskolások szövegtolmá­csolása, s hogy a közepesnél jobb volt a szövegértelmezésük. Amit be­fejezésül még szóvá szeretnék tenni, hogy nem tartom megfelelőnek a Ka­zinczy Nyelvművelő Napok előadása­iban és vitájában elhangzottak hatá­sát közéletünkben. Nem tapasztalom az ott elhangzottak folytatását, gya­korlati alkalmazását. Gondolok itt a hiányos magyar tanárképzés káros következményének felszámolására, a hibás közületi feliratok kijavítására, a kétnyelvű közületi feliratok állandó jelenlétére, járási szintű közigazgatá­sunkban a kétnyelvű fel- és leiratok biztosítására mert hiszen mindezek nélkülözhetetlen részét képezik ered­ményes nyelvművelő munkánknak, szorosan hozzátartozik a Kazinczy Nyelvművelő Napok szelleméhez. MÁCS JÓZSEF Fotó: Balajti Árpád 2 A gyufa Biztos vagyok benne, hogy Önök is észrevették: újabban van feje a hazai gyártású gyufának; hogy nem pattan bele az ember szemébe; hogy nem égeti ki az ember ruháját, s a többi. Úgy gondolom, hogy ez igen jelentős hala­dás. Mitagadás, egy évtizednél is hosz­­szabb időn át a hazai gyártású gyufá­nak nem volt feje, minek következtében emberek milliói szórtak milliárd szitkot a hajdanán oly tekintélyes nagyhata­lomnak számitó honi gyufagyártás je­lenkori állapotaira. A szitkoknak persze semmi foganatjuk nem volt, meglehet azért, mert a gyufagyárnak olyan feje volt, aki nem tűrt semmiféle kritikát. Ezért, meg egyebekért nem volt semmi­féle kritika, minek következtében a gyu­faszál hosszú-hosszú esztendőkön át fejetlen maradt, balesetveszélyes volt, és szinte használhatatlan. Ennek ellené­re a gyufagyár fejese, akarom mondani, vezetője — folyamatosan használható­nak bizonyult, függetlenül attól hogy a gondjaira bízott vállalat terméke nem volt megfelelően használható. Igen sok ember tartotta furcsának ezt a gyufának nevezett, de gyufaként nem használható gyufát, valamint azt az ál­lapotot, hogy a mindenkit érintő helyzet nem és nem változik. Miféle védett nagyság lehet ez a gyufagyári fejes? — kérdezték egymástól az emberek, s mert nem kaptak választ, különféle le­gendák keltek szárnyra. Nem tudom, igazak voltak-e a legendák vagy sem. Azt sem tudom, igaz volt-e a gyufagyári tűz híre, mely hír azután kapott szárny­ra, hogy egyszer semmilyen gyufát nem lehetett kapni, ám a piaci foghíjat igen talpraesetten import gyufával töltötte ki a kereskedelem. Sokaknak nem tet­szett, hogy hajdani gyufanagyhatalom létünkre gyufát importálunk, de azért még az ez állapot is jobb volt, mintha kővel Kellett volna tüzet csiholnunk. És most íme: újra piacra került a hazai gyufa, melynek a hagyományoktól eltérően most már van feje, gyufaként használható, és nem is balesetveszé­lyes. Vajon mi lehet a dolgok hátterében? Ha nagyon kiváncsi lennék, megtehet­ném, hogy utánanézek. Lehet, hogy ki­derülne: azért van a gyufának feje, mert új fejese van a gyufagyárnak. Vagy ne­tán az derülne ki: nincs is a gyufagyár­nak új fejese, csak a régi fejes gondol­kodik újszerűén, s ennek értelmében intézkedett, hogy most már a gyufának feje is legyen, gyufaként legyen hasz­nálható. Mégsem nézek utána, mi is történhetett valójában. Egyrészt azért nem, mert nem nagyon érdekel. Más­részt azért sem, mert azt tartom igazán fontosnak, hogy a gyufa most már igazi gyufa, s ez igencsak fontos annak, aki gyufára szorul. Boldog, mert nem érzi magát becsapottnak, nem lesz lyukas az inge s nem lesz melegítetlen a va­csorája, s a többi. Mindez nagyon örvendetes s jóked­vemet csupán az keseríti: miért volt lehetséges oly sok éven át használha­tatlan tűzszerszámot gyártani? Ki volt az, akit ez ügyben nem lehetett felelős­ségre vonni, vagy ha mégis, hát minden felelősségrevonás hasztalan volt? Ho­gyan lehetett hasztalan ... Végül egy szónoki kérdés: miért nem tett a vacak gyufa korában valamit a sajtó a jó gyufa érdekében? Pontosab­ban : miért volt ez idők során közölhe­­tetlen az a néhány ártatlan glosszács­­kám, amelyekben azt kérdeztem, hogy meddig gyártunk még gyufaként hasz­nálhatatlan gyufát? És még egy kérdés — ráadásnak: ezt az írást közlik-e? íme, közük. Ez pedig részben a gyufa további jó minőségé­nek garanciája is egyben. Változnak az idők, változnak a gyufák, és változnak a közlési viszonyok. Igazán örülök. Mert­hogy a gondolkodás is változik. KESZELI FERENC 13

Next

/
Thumbnails
Contents