A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-09 / 2. szám
POSZEIDON BIRODALMÁBAN 1. Az Adriai-tenger bejáratánál 2. A Korinthoszi-szoros 3. Egy szolgálatban töltött éjszaka után a Fekete-tengeren 4. Gaiosz város piacán 5. Ez egykor Trója volt A közelmúltban a budapesti rádió és televízió műsoraiból tudomást szerezhettünk egy — közép-európai szemszögből ítélve rendhagyó — expedíció indulásáról. A magyar zászló alatt vitorlázó Szent Jupát tengeri vitorlás kifutott az észak-adriai vizekre. Útirány: Olaszország. Végső úticél: ugyancsak az Adria északi területe. A két pont között: világóceánok s azok beltengerei. Vagyis világkörüli útra szánta el magát a vitorlás kéttagú legénysége, a székesfehérvári Fa Nándor és Gál József. A XX. század Odüsszeuszai? Nem egészen 5 hónapja annak, hogy a bratislavai Pavel Lovich mérnök vezetésével expedíció indult a mediterrán vizekre, természetesen tengeri vitorláson. 1973-ban indult Ludomír Maczko lengyel tengeri vitorlázó Mária nevezetű vitorlásán a világóceánokra. Azóta is úton van, immár mintegy 60 000 mérfölddel — 111 900 km — a háta mögött. Az említett három expedíció csak találomra emeltetett ki a többi közül, mert manapság számtalan ilyen útról tudunk. Az utak között találhatóak hosszútávú és jóval kisebb „méretű" vállalkozások is. A tengeri sport- és túravitorlázás egyre nagyobb teret hódít és már nemcsak a tengerparti országok állampolgárai közt. Ugyanolyan a vonzóereje, mint a többi sportágnak, amit kétségtelenül bizonyít az a tény is, hogy hazánkban a Csehszlovák Testnevelési Szövetség Központi Bizottsága mellett hivatalosan működik a Csehszlovák Tengeri Vitorlázás Tanácsa (KNYf. A tanács szlovákiai szervének elnöke Pavel Lovich mérnök. Az egyébként közgazdász tengeri sportvitorlázóval mediterrán körutakra való indulásuk előtt találkoztam, hogy a Közlekedési Minisztérium új, tengeri vitorlásokra érvényes rendeletéi után érdeklődjem. — Ha csak egy nappal jön hamarabb — ezekkel a szavakkal fogadott a tengeri vitorlázó —, az Alohán az elméletet a gyakorlatban is láthatta volna. Az Aloha Lovich mérnök legifjabb gyermeke, mert családtagot illető szeretettel szól a férfi a saját kezűleg épített tengeri vitorlásról. Igaz, ebben az életműben benne rejlik az építéssel járó, s órák százaival mérhető lemondás, ám benne van a hitvestársi megértés, benne Mártonkának — Lovich mérnök tizenegy éves fiának — rajongó álmodozása. Rövidebben: az Aloha elkészült és 1986. június 7-én egy toronydaru a Liptó tolatóhajó uszályára emelte, hogy a gyorshajó a Duna torkolatához vigye hajadon húgát. Oda, a szelek mezejére, Poszeidón birodalmába — És tizenegy nap elteltével ott állt a torkolat előtt, s mi hárman, mert megérkezett dr. Igor Čech és Jano Uhrnák, a legénység további két tagja is, főttünk a kabinban, mintegy 45 C° hőségben, míg végre kirakták a Liptó uszályának hozományát — veszi számba a történteket Pavol Lovich, Szlovákia legavatottabb tengeri vitorlázója jóval expedíciójuk sikeres befejezése után. — Előttünk a torkolat — parázslik fel szemében az emlékezés szikrája —, amit szárazföldi ember képzelete hűen meg nem idézhet. A látott képhez szükséges az átérzett izgalom, a reményteljes várakozás; szóval az Aloha vagy húsz mérföldnyire a tengertől már saját tökéje nyomán tartott előre, amikor recsegés és ropogás közepette hirtelen elszorult a lélegzetem. Víz alatti fatörzs szántotta végig a hajótest alját; Jano Uhrnák balra vetette a kormányrudat, a partnak tartottunk. A nap java része mégis a hajócsavaron keletkezett sérülés eltávolításával telt el, de másnap mégis kijuthattunk a tengerre. Amerre az Aloha útja vezetett Az egyárbocos, de szélcsend vagy ellenszél esetére segédmotorral is felszerelt, alig hétméteres és 2,2 m széles vitorlás még a Balti-tengeren ismerkedett meg a messzeségek hívó szavával, s a versenyek tétremenő perceivel, de a mediterrán tengervidéket most járta be először. A Duna torkolata és a Boszporusz-tengerszoros közt lévő 245 mérföldes távolság az ellenszéllel szembeni cirkálás jóvoltából még 82 mérfölddel „növekedett", így 93,5 órát töltött a legénység a Fekete-tengeren. Itt nagy veszélyben forgott az egész vállalkozás. Június 23-án a délelőtti órákban Igor Čech szolgált a kormányrúdnál, s a méteres hullámok közt szabad szárnyakat engedve a vitorlásnak, mintegy hétcsomós sebességgel hagyta száguldani az Alohát, amikor az árboc nagyvitorlája hirtelen visszavágott, s átlendült' a szél alatti oldalra. A rántást az árboc merevítő kötélzete nem állta, s a hátsó kötés 6 mm-es acélhuzala cémaszálként pattant el. Hogy az árboc mégis a helyén maradt, azt csak Poszeidón gondoskodásának vélhették. Másnap reggel megérkeztek a Boszporusz bejáratához, s az árboc csúcsára felröppent a sárga jelzőzászló: A hajó és legénysége rendben, kéri a behajózási engedélyt és a vámvizsgálatot. Ahol a kék több mint kék. . . Az isztambuli vitorláskikötö — meséli Pavel Lovich — hogy, hogy nem a piaccal szemben kapott helyet, de gyakorlatilag hasznavehetetlen, mert a part minden szöglete már előre elfoglaltatott — a kofák által. S a tenger nyugtató zenéje után ez a harsány vetekedésl Úgyhogy az Aloha végül is egy csendesebb öbölben kötött ki. Isztambul „megértéséhez" hónapokra van szükség. Itt Európa „torkollik" Ázsiába. De melyik kor Ázsiájába? Világváros ide, világváros oda, másnap már a Márvány-tengeren hajóztunk, hiszen nemcsak a természeti elemekkel, hanem az idővel is versenyben álltunk. Utunk sportjellegű volt, aminek értékét minden elvesztegetett perc, óra, nap csak csökkentette. így csak villámlátogatásokra futotta, ami tulajdonképpen a pihenést és a készletek feltöltését szolgálta. Néhány órát töltöttünk a Márvány-szigeteken, felutaztunk Trójába, de hamarosan búcsút mondtunk a török felségvizeknek, s kihajóztunk az Égei-tengerre. Sokat hallottam és felvételeket is láttam a görög szigetvilágról, de a látvány, ami bennünket fogadott, fölülmúlt minden elképzelést. Itt a szín több, mint szín, minden árnyalatban még parázslik, izzik valami, amit hol is tudna visszaadni a filmkocka, vagy a puszta emlékezés! Vers kell ahhoz, esetleg festmény, zene ... Hallgassa csak ezt: „Talpuk alatt táncol egy igazi vitorlás. s bennük, akárcsak a felettük köröző madarakban, tombol a szabadság". így ír egy költő 20
