A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-05-01 / 18. szám
EMBERI SORSOK VASZIL SZOTIROV (Bulgária) Kirándulás a zöldbe A házaspár elragadtatva hallgatta a madárcsicsergést, és kimondhatatlanul boldognak érezte magát. Ó milyen szép, milyen kellemes ez a vasárnap délután! A sovány férfi és a molett nö élvezettel heverészett a sátorban, fülük szomjasan itta a természet hangjait. — Milyen kellemes! — Hát persze! Ez a természet! Szavakat sem lehet találni rá! — Tudod drágám, én néha csodálkozom, hogy vannak olyan emberek, akik sohasem vágyódnak a szabadba, sohasem gondolnak arra, milyen jó volna maguk körül érezni a természetet. — Mert nincs érzékük a szépség iránt, nincsenek érzelmeik. — Én az egész életemet legszívesebben ebben a sátorban tölteném! — Én is, drágám. Olyan leheletkönnyűnek érzem magam, mintha szárnyaim nőttek volna. — Nekem is! Minél tovább szívom ezt a kristálytiszta, friss levegőt, annál könnyebbnek érzem magam: mintha lepke volnék, csak repülni szeretnék, csak repülni, repülni... A férj ekkor az órájára pillantott, és szomorúan jegyezte meg: — Drágám, abba kell hagynunk ... — Csak még egy kicsikét... — Sajnos, nincs mit tenni: csomagolnunk kell — jelentette ki határozottan a férj. — Egyszer minden véget ér. Kimásztak a sátorból. A madarak még mindig édesen csicseregtek. — ígérd meg, drágám, hogy a jövő vasárnapot is a sátorban, a mi kis fészkünkben töltjük! — kérte a feleség. — Ez természetes! De akkor máshol leszünk. Nem árt egy kis változatosság. A jövő vasárnap a konyhában verjük fel a sátrat, jó? A férfi ezután megnyomott egy gombot a magnetofonon. A madárcsicsergés azon nyomban elcsitult. A sátor, amely az imént még az elöszobaszőnyegen állt, összecsomagolva a sarokba került. De csak a jövő vasárnapig lesz ott! Fordította: G. Gy. KÖLCSÖNRE IS megvásárolhatják a FUJICA AX-1 (8 800 Kčs), FUJI DL-100 (5 100 Kčs) és a ZENIT 11 (1 700 Kčs) típusú fényképezőgépeket, a MEOS-DUO (2 850 Kčs) és a transzfokátorral ellátott MEOS-DUO (3 270 Kčs) filmvetítő gépeket, valamint a MEDIREX H-100 (2 870 Kčs) diavetítőt a 1 foto-kinc szaküzleteiben ÜRDfirHtt Az elprédált örökség Első rálátásra azt hihetnénk, mi sem könynyebb, mint megállapítani, ki az, aki rászolgál, hogy közveszélyes munkakerülésért felelősségre vonják. Nyilván az, akinek — bár munkaképes — nincs törvényes állása és alkalmi munkákat sem tud igazolni; iskolai tanulmányokat már nem folytat és társadalmilag elfogadott megélhetési forrása (például eltartója) úgyszintén nincs. Az ilyen helyzetekben indokolt felelősségre vonás oka szintén érthető, hiszen aki — a fentieken kívül — egyéb úton-módon akar pénzhez jutni, az már csak törvénytelen eszközökhöz nyúlhat. És mert a levegőből az sem élhet meg, akinek tisztes megélhetési forrása nincs, bizonyosra vehető, hogy a munkakerülő életmód elöbb-utóbb görbe utakra visz. A türelmi idő a kialakult bírósági gyakorlat szerint egy hónap. Aki ennél hosszabb ideig tétlenkedik, azt munkakerülő életmódért már felelősségre lehet vonni, s ha ez az életmód tartós — ezt a minősítést több hónapi, jobbára félévi munkátlanság alapozza meg —, a következmények is súlyosabbak. Egy most befejeződött bírósági eljárás tanúsága szerint azonban nem is olyan egyszerű megállapítani, mi az igazság a közveszélyes munkakerülésért bíróság elé kerülök ügyében. Akiről ezúttal szó lesz, a Bratislavában élő, többször büntetett, 39 éves Štefan Veselý. Azért indult ellene bírósági eljárás, mert legutóbbi elzárása után, amelynek oka szintén munkakerülés volt, három hónap elteltével sem helyezkedett el. Ami az eddigi életében a legfigyelemreméltóbb: 1962 óta mindössze három évi munkaviszonyt tud igazolni, s ha figyelembe vesszük akár azt is, hogy az azóta eltelt időszakban 14 évet töltött börtönben, két esztendeig pedig katonáskodott, még mindig marad öt év, amikor — bár megtehette volna — nem dolgozott. Az elmúlt években pártfogó felügyelet alá helyezték, de az erre vonatkozó szabályok megszegéséért és munkakerülésért 1985- ben újabb hét hónapi elzárással sújtották. A következő év januárjától megint lett volna módja munkát találni, de még a tavasz derekán sem volt munkaviszonya. Akkor indult meg ellene az újabb eljárás, s annak során ekképpen védekezett: — Három helyen is megpróbáltam elhelyezkedni: a külvárosi földműves-szövetkezetek egyikében, azután a Zdroj vállalatnál kocsikísérőként, majd egy építőipari vállalatnál, de végül mindenütt elzárkóztak a felvételemről. Ami ellentmond az álláskereső buzgalomnak, az Veselý húgának vallomása. Ő elmondta, hogy édesanyjával ketten segítettek neki, elmentek a nemzeti bizottság illetékes ügyosztályára is, sőt, a pártfogói felügyelet illetékes dolgozójával együtt összeírtak minden munkahelyet, ahol a felelőtlen életmódot élő férfi jelentkezhetett volna. De hiába adták neki a listát, őszinte érdeklődéssel nem próbálkozott sehol. Bratislavában, a Štefan Veselý lakhelye szerint illetékes városkörzeti bíróság mindezek alapján ezúttal másfél évi börtönbüntetésre ítélte a megrögzött munkakerülőt. Veselý ezúttal azonban fellebbezést nyújtott be az ítélet ellen; méghozzá átmenetileg sikerrel, mert ügyének újratárgyalásakor felmentették őt a közveszélyes munkakerülés újabb vétsége miatti vád alól. Szinte önmagától adódik a kérdés: vajon milyen alapon mentették fel Veselýt ? Nos, az édesanyja volt a mentő tanú, aki a fia kimentésének szándékával így vallott: — A fiam a szabadulása után hozzám költözött. Az én édesanyám, tehát az ő nagyanyja, 1984 őszén halt meg, és mert négy gyermekem van, az örökséget én négyfelé osztottam. Tízezer korona jutott mindegyikükre. A fiam is megkapta a részét három részletben. Később eladtuk az örökölt házat is százezer koronáért, és ezt szintén négyfelé osztottam. A fiam tehát 35 ezer koronát kapott az örökségből, és abból sokáig megélhetett. Egyébként nekem van egy négyszáz négyzetméternyi kertem, ott segített. Nem nagyon tudott elhelyezkedni, mert börtönviselt. A fellebbviteli tárgyalás során a bíróság ily módon jutott arra a meggyőződésre, hogy Veselý ellátását végül is fedezte az édesanyjától kapott örökség, az pedig egy bizonyos ideig társadalmilag elfogadott megélhetési forma lehet. Váratlan fordulat, aminek azonban a vádlott nem sokáig örülhetett, mert ezúttal az ügyész nyújtott be törvényességi óvást a felmentő ítélet ellen. A Legfelsőbb Bírósághoz címzett beadványában elsősorban arra mutatott rá, hogy néhány fontos tény elkerülte a felmentés mellett döntő bíróság figyelmét. Az egyik ilyen tény a vádlott húgának vallomása, aki egyebek között arról is beszámolt, hogy a testvére szinte állandóan „pumpolta" őket pénzért, mert az örökségnek bizony nagyon hamar a nyakára hágott. Ő és édesanyja adtak is neki újabb meg újabb „kölcsönöket", de nem azért, hogy eltartsák, hanem mert attól féltek, hogy különben bűnös úton jutna hozzá. Mindezt a vádlott vallomása is alátámasztotta: — Nem is nagyon kerestem munkát — mondta még a nyomozati eljárás során tett vallomásai egyikében —, csavarogtam, szórakoztam. Anyámtól több ízben is kaptam pénzt, abból többnyire szórakozni mentem, de taxival is meglehetősen sokat utazgattam. Én képes vagyok arra, hogy órák alatt akár ezer koronánál nagyobb összeget is elkótyavetyéljek — tette hozzá, csaknem büszkén. Mindehhez még hozzá kell számítani, hogy amikor előállították, mindössze tíz korona volt a zsebében, a kislányáért pedig a húga fizette Veselý elvált feleségének a tartásdíjat. Ugyancsak nem szánalomból, hanem további bonyodalmak elkerülésének szándékával. Az ügyészi óvás szerint a munkakerülő életmódot arról is meg lehet állapítani, hogy a szóban forgó „tékozló fiú" — bár önálló keresetre képes — másokkal tartatja el magát szülei és rokonai állandó anyagi támogatását használja fel létfenntartásához; ugyanakkor viszont csavarog, rendszeres látogatója a szórakozóhelyeknek, tehát mindenképpen igaz állítás, hogy másokon élősködik. Minthogy Štefan Veselýrôl ez feltétlenül megállapítható, a Legfelsőbb Bíróság helyt adott az óvásnak, és az eredeti bírósági döntésnek megfelelően — immár jogerősen — másfél évi börtönbüntetésre ítélte a vádlottat. M. P. 19
