A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-05-01 / 18. szám

A CSEMADOK AMATŐR TÁNCMŰVÉSZETÜNK HELYE ÉS PROBLÉMÁI tok, táncegyüttesek, hagyományőrző folklór­csoportok mintegy 25—30 százalékának egy-két órás műsora van. Ezek a csoportok jelentik az élvonalat. Ezek azok, melyeknek a munkáját a rendszeresség, a hetente egy-két alkalommal tartott többórás próba és az évi 15—30 fellépés jellemzi. A többinek csak rövidebb műsora van, és csak kiegészítő részműsor szolgáltatására képes. Munkáju-A Csemadok járási bizottságai által 1983- ban készített kimutatás szerint 51 felnőtt tánccsoport, 14 táncegyüttes, 63 gyermek­­tánccsoport és 56 folklórcsoport működött a Csemadok helyi szervezetek, iskolák, állami művelődési intézmények, szakszervezeti és szövetkezeti klubok mellett. Ezek az adatok 10—15 %-os ingadozással az 1982—87 -es ötéves Csemadok választási időszakában ér­vényesek voltak. Az előző 1981 -es felmérés is hasonló adatokat tartalmazott. Új felmé­rést a Csemadok a soron következő XIV. Országos Közgyűlése előkészületeként ez év elején készített, miszerint jelenleg 18 tánc­­együttes, 62 felnőtt tánccsoport, 61 folklór­csoport és 67 gyermek-tánccsoport tevé­kenykedik. A létező felnőtt és gyermek-tánccsopor-Az Új Hajtás, Csalló, Hajós táncegyüttesek közös száma az Országos Kulturális Ünnepségen kát kisebb rendszeresség és tudatosság jel­lemzi, inkább a szép táncos mozgás, a magyar népi táncok alapjainak az elsajátítá­sáért fáradoznak. Velük ellentétben az élvonalba tartozó táncegyüttesekre és tánccsoportokra rend­szeresen lehet számítani a Csemadok és az állami intézmények, esetenként más társa­dalmi szervezetek és gazdasági egységek kulturális rendezvényein: a járási, a kerületi dal- és táncünnepélyeken, népművészeti és kulturális ünnepélyeken, valamint önálló kul­turális rendezvényeken. Az ő fellépésük ha­tározza meg a csehszlovákiai magyar dolgo­zók Országos Népművészeti Fesztiválja és az Országos Kulturális Ünnepély színvonalát is. Együtteseinknek és tánccsoportjainknak szereplési és versenyzési lehetőséget a Cse­madok fórumai mellett az állami népművelé­si hálózat is biztosít. Szövetségünk irányítása eredményeképpen tánccsoportjaink rend­szeresen bekapcsolódnak az állami kulturális intézmények által meghirdetett versenyekbe és a táncegyüttesek országos kategorizálá­sába. 1983-ban országos C kategóriát szer­zett, illetve a 80-ban szerzett kategóriáját megvédte a somorjai (Šamorín) Csalló, a komáromi (Komárno) Hajós, a sládkovičovói Új Hajtás, a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) Csallóközi és a fülekpüspöki (Fiľ. Biskupice) Palóc táncegyüttes. A Csalló és a Hajós versenyfellépése olyan sikeres volt, hogy a versenyszabályok értelmében '84-ben meg- , pályázhatták a B kategóriát. Ezt a feladatot is sikeresen megoldották. A versenyt kategóri­ákként hároméves ciklusban rendezik, ami­kor is a kategória megszerezhető, megvéd­hető, elveszthető, illetve az előrelépés joga elnyerhető. Jó verseny ez, mert rendszeresen újra és újra bizonyítani kell, tehát állandó és rendszeres munkára ösztönöz. 1986-ban megvédte kategóriáját a Csallóközi és új együttesként megszerezte a szinai (Seňa) Rozmaring. Nem tudta megvédeni C kategó­riáját az Új Hajtás és a Palóc. Mindkét együttesnél szervezési és anyagi problémák játszottak közre. A kassai (Košice) Új Nemze­déket pedig jelentkezése ellenére sem hívták meg a versenyfellépésre, mert az együttes­nek nincs meg a kerületi szervek által meg-JUBILEUMI HANGVERSENY A jubiláló vegyeskar Március utolsó szombatján kedves meghívás­nak tettünk eleget. A Dunaszerdahelyi (Du­najská Streda) Művészeti Népiskola színház­­termében a Csallóközi Dal- és Táncegyüttes vegyeskara megalakulásának 10. évfordulója alkalmából ünnepi hangversenyt rendezett. A kórusmuzsikát kedvelők körében jól ismert, hogy szlovákiai viszonylatban is kevés ifjúsági vegyeskarunk van. A Bratislavai Népművelési Intézet Szlovákiában mindössze négyet tart nyilván. Nemzetiségi zenei életünkben csupán egyről, a Kassai (Košice) Schönherz Zoltán Magyar Tannyelvű Ipari Középiskola vegyes­karáról tudtunk eddig. A hangversenyen de­rült ki, hogy a tíz éve alakult Dunaszerdahelyi VMK gyermekkara, a későbbi leánykar, új nevén a Csallóközi Dal- és Táncegyüttes kóru­sa két éve vegyeskarként tevékenykedik. Önálló szereplésükről csak szűkebb körben tudtak, leginkább a tánckarral együtt léptek fel. így kellemes meglepetésként hatott bemu­tatkozásuk. A bevezetőben elmondhatom, hangverse­nyünkön ritka zenei élményben volt részünk. Ezt nem a kötelező udvariasság mondatja velem. Nehéz megfogalmazni mit jelent, ha csupa fiatal áll a színpadon és lelkesedéstől hevült éneküket zenei tisztaság és jól érzékel­hető színekkel árnyalt dinamika hatja át, s nemcsak egy kor kórusművészetéből kap ízelí­tőt a hallgató. Nehéz mértéktartó jelzőkkel illetni a produkciót Ilyenkor nem számítanak az apró szöveg-, intonációs vagy ritmikai hi­bák, mert úgy emberi és közvetlen a műsor, ahogy elhangzott. így látni az énekesek és a karnagy igyekezetét a közös munka nehézsé­gi fokát a türelem és az akarat összahangjá­­nak szükségességét Azt a munkát, amely előttünk a harmóniák sokszínűségében nyert végső kifejezési formát és tartalmat. A hang­verseny felépítése és gradációja avatott zenei szakemberre vall. Kialakításában Ág Tibor karnagynak részletekre is kiterjedő figyelme volt felfedezhető. Törés csupán a szükségből beiktatott szólóénekes teljesítményében volt melynek igazi értékét csorbította a túlzott akarásból fakadó lámpaláz Füzek Ildikót már hallottuk sokkal meggyőzőbben is szerepelni. A műsorvezető nélkül zajlott énekkari hang­verseny komoly lelki és fizikai megterhelést jelentett a kórusnak és az est két további főszereplőjének, a zongorán közreműködő és vezénylő Pálmainé Pápay Mártának és az énekkar vezetőjének, Ág Tibornak. 6

Next

/
Thumbnails
Contents