A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-05-01 / 18. szám
Magyar konyha hete környezetének stüszerü díszítése szemet gyönyörködtet Jobbról a szakgyakorlatot irányító Petra Bokonova, vele szemközt az iskola gazdasági igazgatóhelyettese Ľubica Nagyova. A háttérben diszkréten Koller László ró hajón indulj világot látni — szakmát tanulni? — A „mi lenne ha,..felmerül bennem, de valószínűleg álom marad. Nem is nagyon vágyom más vidékre. Jól érzem magam itthon. Valahol a közelben szeretnék dolgozni. — A Csallóköz vendéglő hétközben mindig üzemel. Ebédelni, vacsorázni várja a főúton megfáradt utazót, szolgálati utas szakembert, turistát — mondja Benko Jozef, a vendéglő vezetője. Fiatal ember, alig egy éve került erre a posztra. Bizonyítani még nem volt ideje, de van néhány „ígéretes" ötlete. Pénteken este például diszkót szervez a fiataloknak. A különböző nemzeti konyhák hetét is megrendezik. Ottjártunkkor éppen a „Magyar konyha hete" volt. Gyönyörűen, hangulatosan és stílszerűen díszített környezetben, magyaros — nem a rosszul értelmezett formában, túlzsírozott, túlfüszerezett, csípős — ételekkel várták a vendéget. Júniusban a francia, szeptemberben a kínai, novemberben az orosz konyha hetét is megrendezik. Ha éppen nem külföldi konyhák izeivel csalogatják a vendéget, akkor is kapható és 20 percen belül tálalható a vendéglő Ságnak, az otthoni barátnőknek alig tudom, néha nem is tudom elmondani az anyanyelvemen, hogy mit tanulok, hogy valamely ételt hogyan is lehet még elkészíteni. Nagy bajba kerülnék, ha szervezésről, tervezésről kellene magyarul beszélnem. Gondolom ezért van az, hogy a rokonság egy ideje már csak magyar nyelvű szakácskönyvekkel és egyéb konyhaművészeti remekírók műveivel ajándékoz meg születés- vagy névnapomon. Koller Lászlónak nem kellett új környezetet megszoknia, amikor az iskola diákja lett. Itt született Somorján, eddig is itt járt iskolába, mintha csak felsőbb osztályba, új osztálytársak közé került volna. — Nem is volt semmi problémám, sem az első évben, sem később. Még a német nyelvvel is könnyen megbirkóztam. Már az általános iskolában hol szakkörben, hol önszorgalomból, de mindig Báder Jolán tanítónő segítségével németül is tanultam. — Így te most négy nyelven beszélő ember vagy. — Igen. Magyarul, szlovákul, oroszul, németül tudom a vendéget kiszolgálni és megértem a szakmámba vágó szöveget. — Nem szoktál eljátszani azzal a gondolattal, hogy tanulmányaid befejeztével valamely külföldi nagyhírű étteremben, óceánjáspecialitása, a kétszemélyes csallóközi tál, amelyen háromféle hús és különböző köretek találhatók. Mindez hatvan koronáért. Egyben ez a legdrágább meleg ételük. A rostélyosok különböző fajtáját és vesepecsenyét kínálnak a mindennapokon. Körítésnek burgonyát vagy rizst választhat a vendég. Salátát az évszak szerint tudnak tálalni. Hosszú idő után ez volt az egyetlen vendéglő, ahol italnak ásványvizet is felszolgáltak! A kellemes, tiszta környezet láttán, az egyszerű, de finom ételek ízével ínyemen, az Ízléses tálalás, a gyors, finoman diszkrét kiszolgálás emlékével távoztam a Csallóköz vendéglőből. Ezekután már végképp nem értem néhány éttermünk étkezésre cseppet sem csábitó voltát. Azok az emberek vajon hol tanulták a kiszolgálást? Mert, hogy nem itt, az biztos! Ezek a diákok az ilyen fegyelmet, ezt a rendet, ezt a tisztaságot, ezt az udvariasságot tanulják, szokják meg, ezt viszik magukkal. Remélem lesz erejük, türelmük, emberi tartásuk életük folyamán végig, minden munkahelyen megtartani, ha kell továbbadni. FISTER MAGDA KONTÁR GYULA felvételei Tollvirág exportra A svédek és a dánok különösen kedvelik a pelyhes, színes toliból készített virágokat. Egyszerű és ízléses lakásdísznek tartják, mert az ilyen virág különösebb gondozást nem igényel, de a látványa, még télen is, a nyárra emlékeztet. Ha ezeket a tollvirágokat külföldről kell beszerezniük, akkor is szívesen fizetnek érte. Különben pedig szerte a világon reneszánszát éli a kalapviselet meg a hozzá szükséges tolldisz. Némelyik országban újra divat a magas tetejű, keskeny karimájú, a XIV. századból ismert pávatollas kalap. Máshol a XV. században igen kedvelt volt a tollal díszített barett, vagy éppen a XVI. században viselt plörőz, melynek ékessége a göndörített strucctoll. Szívesen fizetnek ezekért a tolldiszekért is. A marabutoll, amiből a táncosnők tollruhája, leple és sálja készül, szintén keresett árucikk manapság. A marabu (arab szó, jelentése: jámbor remete), ez az afrikai eredetű golyvás gólya azonban már védelmet élvez, mert volt idő, amikor meggondolatlanul vadászták a hasán fejlődő finom toliképződménye miatt. Igazi marabutollat nem is lehet kapni. Még a piacon se. Ám hasonlóért — ha a ráfújt festék hőhatására nem oldódik, nem színezi a táncosnő bőrét — magas árat fizetnek. És nálunk is divat már újra a tollbokréta meg a női ruhákra kerülő pihés tolldisz. Legalább oly mértékben, mint a többi bizsu. Ezért tehát a tollvirág, a páva-, a strucc-, a marabutoll utánzata, akárcsak a tollbokréta és a pihés tolldisz kiválóan értékesíthető árucikk a világpiacon. Csak legyen belőle megfelelő minőségű és elegendő. Meg is lepődtem, amikor hírét vettem: ilyen tolldíszeket gyártó részleg működik a komáromi (Komárno) vár 4-es számú bástyájának termeiben a baromfifeldolgozó nemzeti vállalat dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) üzeme részlegeként. Meglepődtem, bár a hír valósnak bizonyult, mert a Nagy Mária vezetésével működő 38 dolgozót foglalkoztató részleg 12 tagú szocialista munkabrigádja — az úgynevezett tollas brigád — a tolldíszek készítője. Kór Veronika, aki tagja ennek a szocialista munkabrigádnak és művezetője a tolldíszek gyártásának, elmondta: fő feladatuk ugyan a párnák és a vánkosok készítése, de egyre gyakoribb, hogy tolldíszek készítésével foglalkoznak, mert nő az érdeklődés, a megrendelések száma. És elmagyarázott, megmutatott mindent, ami fontos, érdeke lehet azok számára, akik a tolldíszekről csak annyit tudnak, hogy azok tetszetősek, szépek. Meglepő, de tény: dísztoll csak a pulykák tollából készíthető. Mosás és szárítás után nagyság és felépítés szerint osztályozzák. A laza szerkezetű pehelytollakat, a szárnyakról lekerült evezőtollakat, a pulykafarkat alkotó kormánytoliakat különböző módon dolgozzák fel. Érteni kell hozzá, melyikből lehet legyezőt, kalapdiszt és melyikből úgynevezett hattyútollas stólát készíteni. Utána festés következik, majd ismét szárítás. Nem mindegy persze, hogy milyen a festék, mert hőt és vizet türőnek kell lennie. Erre a külföldi megrendelők nagyon ügyelnek, de dr. S/avomír Šteffek, a kísérteti intézet dolgozója nyolc szinváltozatban olyan festéket állított össze, melynek a tulajdonsága ennek a követelménynek tökéletesen megfelel. Kór Margit és Nagy Božena pedig kiváló dolgozók a szórópisztolyos tolifestésben. Nem mindegy az sem, hogy milyen a szárítás, viszont Gábor Miklós gépjavító-karbantartó az eredetileg ruhaszárításra szolgáló gépet úgy szerkesztette-épitette újjá, hogy annak óránkénti áramfogyasztása 2 500 kilowatt helyett csak 750, miközben a benne keringő levegő páratartalma ellenőrizhető és szabályozható, a szárítás folyamata pedig a gép ablakocskáján betekintve, szemmel követhető. A festést követő szárítás után a nagyobb, az úgynevezett vezértollak szárát a feldolgozás követelménye szerint köszörüléssel megfelelő alakúra formálják. Ez nem a legkellemesebb munka, mert a köszörű körül szállong a szaruszemcsés por. A „kikészítés" is nagy figyelmet, hozzáértést és kézügyességet igényel. A tollvirág keresett árucikk. A prágai Kotva áruházban éppúgy, mint a PRIOR áruházakban. A brnói színház 300 méter hosszú hattyútollas stólát rendelt, az ostravai pedig toliból készített legyezőket. És exportálják. A svédek mintát küldtek, hogy milyen tollbokrétát szeretnének, de mivel a mintapéldánynál sokkal különbet ajánlott nekik megvételre a Zsiga Margit vezette „tollas brigád", nagyobb szállítmányra kötöttek szerződést. A külföldi megrendelések a jabloneci Bižutéria vállalat közvetítésével ugyan, de eljutnak a komáromi vár bástyájának termeiben dolgozó szocialista munkabrigádhoz. És mivel egyre nagyobb az érdeklődés, onnan egyre több tollvirágot küldenek exportra. HAJDÚ ANDRÁS A szerző felvétele 5
