A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-03 / 1. szám
belőle. Lehet, első pillantásra ez nem is látszik soknak, de más, iparilag fejlett országok átlagához viszonyítva e fejadag bizony tetemes mennyiség. És hadd tegyem rögtön hozzá: ezt az arányt annak ellenére értük el, hogy évről évre csökken a kenyérfogyasztás. No nem mintha leszoktunk volna az illatos és ropogós pékáruról! Ellenkezőleg: a kenyér iránti igény csökkenésével egyenes arányban növekszik a kereslet a kifli, a zsömle és a többi péksütemény iránt. Ennek tudatában nem is csoda, ha a Nyugat-szlovákiai Sütőipari Vállalatban kissé bosszúsan panaszkodik a gyártásvezető: — Állandó munkaerőhiánnyal küzdünk. A kitanult pék egyre kevesebb a szakmában. Az idősebbek nyugdíjba mennek, a fiataloknak meg nemigen fűlik a foguk ehhez a munkához. A termelési mutatók növelése ezért csak átépítéssel, korszerű gépi berendezések alkalmazásával lehetséges. A minőséget pedig a nagyüzemi sütésnél is a pékmesterek szaktudása, mondhatnám, odafigyelése határozza meg. A kenyértészta előállítása, a dagasztócsészék kiszolgálása nagy szakértelmet igényel, de szinte naponta változik a liszt minősége is. E finom különbségek érzékeléséhez nagy gyakorlat kell. Hiába, egy érintés vagy a tészta megsimitása többet mond minden műszaki paraméternél. Őszintén szólva, én örülök annak, hogy a gépesítés ellenére a kenyér minőségének alakításában továbbra is az emberi tényező a döntő ... A gyártásvezető sok éve dolgozik a szakmában, így ismeri e munka minden csinjátbinját. — Milyen a tökéletes kenyér? — És a szakmájában mit szeret? — Ha a jó minőségű búzalisztből szépre sül a kenyér. De az sem akármilyen érzés, ha egy pék tulajdonképpen mindenkit szolgái, elvégre minden ember kenyérevö. A kenyérgyár raktárában, egy karnyújtásnyira tőlem, több száz pattogó héjú, fényes kenyér illatozik. Az emberek majd sorban állnak értük a kenyérboltokban. Mert a friss, ropogós cipónak mindig és mindenütt nagy a keletje. ... békességet Kassán (Košice), a városszéli lakótelep egyik legifjabb tömbházának negyedik emeletén három gyerek rohan ajtót nyitni a csengetésgyobb boldogságban, békességben teltek. Talán soha nem érezték ennyire összetartozónak a családot. Igen: az új esztendőben is szükség lesz a boldogságra, az emberségre, a békére. Az életnek csak így van értelme, csak így van folytatása. Ezért hát a most kezdődött új évben is kívánok mindenkinek bort, búzát, békességet... És egészséget! MIKLÓSI PÉTER Fotó: Könözsi István re. Rögtön el is újságolják, hogy nemrég költöztek be a vadonatúj lakásba, van külön gyerekszobájuk is. de a legnagyszerűbb e dologban, hogy bármikor övék lehet a fürdőszoba. Eddig ugyanis a nagymamánál laktak, ahol bizony három család osztozott a konyhán meg a fürdőszobán. Nagy a boldogság. Örülnek a szülök, ragyognak a srácok. Büszkén mutogatják a szobákat, a beépített hófehér konyhát, ahonnét olyan a táj, mint egy modern metszet égbe meredő óriásdarukkal és színes kockaházak mértani alakzataival. Most már ezt látják majd mindig, ez lesz a világuk, együtt lélegeznek a lakóteleppel s együtt nőnek vele. A családfő: Hajdú Gáspár csendes, zárkózott férfi. A Kelet-szlovákiai Vasműben lakatos, oda jár be tizenegy éve minden nap. Keresetét szinte az utolsó fillérig hazaadja; a zsebpénzt az jelenti számára, amit alkalomadtán külön munkával szerez. Azt szeretné, ha a gyerekei majd tanulnának, ám akkor sem lesz csalódott, ha mindhárom fiából becsületes szakmunkásokat sikerül nevelnie. Marika, a felesége, arról mesél, hogy azt még a házasság előtt eldöntötték, hogy kéthárom gyerekük lesz. így szép, kerek a család. Persze, nem könnyű a három gyerekkel, nagyon meg kell fogni minden koronát, de megéri. Szépen élnek, nem szűkölködnek semmiben, nem is sajnálják a pénzt a jobb élelemre, a tetszetősebb ruhákra. Igaz, kocsira egyelőre nem futja a házaspár jövedelméből, de azért bíznak abban, hogy egyszer majd az autó is ott áll majd a ház előtt. Természetesen, egyelőre új bútorra, a korszerűen kényelmes és szép otthon kialakításához fog kelleni a pénz. De nem titkolják azt sem, hogy szeretnének utazni, kirándulni, egyszer-egyszer színházba vagy moziba menni. És a gyerekek? Tibor, a legidősebb 9 esztendős. Határozott, beszédes kis legény. Hatéves kora óta egyedül is tud bevásárolni, szívesen ügyel a kisebbekre. A középső fiú csupa mosoly és ragaszkodás, a legkisebb pedig két esztendős, és a legszebb tulajdonsága, hogy mindennek örül. A Hajdú-családnak az elmúlt napok jelentették az első igazi, az első közös karácsonyt és szilvesztert. Az elsőt a saját lakásukban. Az idei ünnepek a korábbiaknál is na— Szabályosan kerek, vagy hosszúkás. A héja fényes, sima, vagy enyhén cserepes. A színe aranysárga, vagy barnába hajló. A bél átsült, a héjától nem válik el és csomómentes. Zamatos ízű és illatú. — Felsorolhatná a kenyér esetleges hibáit is? — Súlyhiány, sületlenség, deformálódás. Ha rosszul tárolt lisztből sütünk, akkor egyéb ízhiba is előfordulhat. A deformálódás viszont jobbára a raktárhiány vagy a gondatlan szállítás következménye. Az ilyesmit a legsikerültebb kenyér is megsínyli. — Ön szereti a kenyeret? Csodálkozó szemmel keresi a tekintetemet. — Persze, hogy szeretem. Szeretem megtörni. ŕ 5
