A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-04-24 / 17. szám

,£2*. ■ • '=ätejÉ^. . ■' - - . m. «a ELÚSZOTT mmmmmamasstmssmemtamm Magda Vašáryová Elmondom, mit hallottam, jó ? Bár az az igazság, sokat töprengtem, rákérdez­­zeAr-e vagry ne. Mert ha üres szóbeszéd, akkor most bizonyára bosszankodni fog, ha viszont igaz, akkor lehet, hogy olyas­mire emlékeztetem, amit jobb szeretne elfelejteni. Állítólag elszalasztott egy óri­ási lehetőséget. — A New York-i próbafelvételre gondol, ugye? Igen arra. — Alan J. Pakula és a Sophie válasz­tása ... higgye el, engem ez a film már teljesen hidegen hagy. S főleg azért, mert nem rajtam múlott, hogy kiestem belőle. Egy nő, aki képtelen elfelejteni Ausch­witz emlékét... szorong, gyötrődik ... beteg férje szereti is. kínozza is... a végén mindketten öngyilkosságba mene­külnek. El kell, hogy ismerje: nem min­dennapi szerepről maradt le. Voltakép­pen miről jutott a neves amerikai film­rendező eszébe? — A regény szerint Sophie lengyel­nek született, ezért Pakula úgy döntött: közép-európai színésznőnek adja a sze­repet. San Franciscóban van egy híres filmtudományi intézet; aligha készült a világon olyan jelentős alkotás, amelyik­nek ne lenne meg ott a kópiája. Pakula két filmemet is látta: a František Vláčil­­lal forgatott Markéta Lazarovát és Jifí Menzel Sörgyári capriccióját. Ezek alapján hívott próbafelvételre. Izgult? Reménykedett? — Nem izgultam és nem remény­kedtem. Egy percig sem hittem, hogy én kapom meg a szerepet. Én nem vagyok világsztár... márpedig ehhez a filmhez világsztár kellett. Az amerikai producerek nevekben gondolkoznak — én egy ismeretlen színésznő voltam számukra, akiről csak annyit tudtak, hogy európai. Szóval behívták a stúdióba és... — ... azt hitték zavarba jövök, mert öt kamerával vesznek egyszerre. Én vi­szont olyan nyugodt voltam, hogy nem győztek csodálkozni. Pakula kedves volt és kíváncsi. Arról faggatott, milyen sze­repeket szeretek. Amikor Moliére-röl, Shakespeare-ről, Csehovról és Doszto­jevszkijről beszéltem neki, csak nézett. Azt mondta: lehetetlen, hogy ennyifélét tudjunk. Aztán megkérdezte, hogy tet­szik New York. Szép, szép, válaszoltam, de az ízlésüktől migrénem van. Ameri­kai zászló a megterített asztalon, gipsz­ből öntött Vénusz a komódon, müsző­­nyeg a padlón, gótikus madonna a falon ... mi ez? Pakula jókat nevetett. Na, és a történelmünkről mit tud? — érdeklődött. Például Észak és Dél har­cát. Erre másodszor is elcsodálkoztak. A beszélgetés után improvizálnom kel­lett a forgatókönyv alapján. Három órát töltöttem a stúdióban; a végén azt kérdezték: tudpk-e sírni? Miért ne tud­nék, feleltem, s akkor jöttem rá: az ő szemükben az a nagy színésznő, aki gombnyomásra képes zokogni. Pakula el is árulta később: azok a jelöltek, akiket előttem hallgatott meg, a ruháju­kat tépték, úgy bömböltek. William Sty­­ron, a regény írója nagyon akarta, hogy én játszam a szerepet: Pakula is azt mondta elégedett. Styron azzal búcsú­zott tőlem, hogy rám szavaz majd, a rendező meg azzal, hogy Dustin Hoff­man lesz a partnerem. Formántól, aki tudott az ön próbafelvé­teléről, milyen tanácsokat kapott? — Forman csak arra intett, nehogy szerződést kössek valamelyik stúdióval, mert ki tudja, milyen szerepet varrnak aztán a nyakamba. De hát nem kell engem félteni, hisz dolgoztam én már külföldön. Tudom én jól, hogy egy évek­re szóló nyugati szerződésnek a fele sem tréfa. A Sophie választása főszerepét végül­­is más valaki kapta. — Igen, két hónappal, azután, hogy hazajöttem, felhívtak telefonon és kö­zölték velem, hogy elkezdik a forgatást. Ketten voltunk esélyesek a szerepre, üzente Pakula, Meryl Streep és én. A producer természetesen Merylt válasz­totta. Hogy aludt aznap éjjel? — Jól. Vagy azt hiszi, hogy hajnalig sírtam? Hát nem mondtam az elején, hogy illúziók nélkül repültem Ameriká­ba? És különbenjs, lehet, hogy a követ­kező filmszerepem épp Pakulának kö­szönhetem majd. A videofelvétel ugyanis, amit ő készített velem, New Yorkban maradt. Talán nem hiába ... SZABÓ G. LÁSZLÓ (Sipos Géza felvétele) INNEN Az angol Jones család esetében leg­találóbb lenne így folytatni... ha jön a Canberra óceánjáró. Annak legénysége vette ugyanis észre és mentette meg az önműködően fel­fúvódó mentöcsónakban közel húsz óráig didergő, megrémült családot, miután jachtjukkal hajótörést szen­vedtek. A bremerhaveni hajógyárban nagy­ban dolgoznak a Queen Elizabeth 2 luxushajó teljes felújításán, amely­nek során a hajóóriás új motorokat is kap. A nagyobb sebességet adó motorokhoz tartozó hajócsavarok látványos méretűek: átmérőjük 5,80 méter, súlyuk 42 tonna — természetesen egyenként! Rendkívüli várakozás előzi meg a párizsi Theatre Marigny új bemuta­tóját. A szokatlan érdeklődést Bel­mondo váltotta ki, aki három évti­zed után a Kean című komédia te­hetséget próbáló címszerepében tér vissza a színpadra. A darab az 8

Next

/
Thumbnails
Contents