A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-04-24 / 17. szám
Hatalmas méretű karórát mutatott be Zürichben az egyik svájci óragyár — persze nem valamilyen mesebeli óriásnak szánták, hanem elsősorban reklámnak. De faliórának is megfelel, kellő környezetben a lakás dísze lehet. Úgy látszik, a reklám a módi. A hírek szerint ugyanis ezen a tavaszon a nagy párizsi szalonok nevét, emblémáját hordozzák majd magukon jártukban-keltükben a hölgyek. Beérett a citrom Czeslaw Walczak Krakkó melletti lakos üvegházában. 1833-ban elhunyt nagy angol Shakespeare-színész, Kean sikeres és tragikus életútját jeleníti meg. A képen Belmondo az Othellót alakító nagy Shakespeare-színész Kean szerepében. HAinDTTUK-OLVASTmC-LÁTTUK Hlebnyikov: ZANGEZI A Helikon Stúdió kötetei a szó legszorosabb értelmében szenzációi a magyar könyvpiacnak. Hérakleitosz, Abélardus, Eckhardt mester, Mallarmé — csupa-csupa magyarul még soha, vagy nagyon rég megjelent szerző. S most itt a Zangezi, Velimir Hlebnyikov elfeledett remekműve. Kicsoda Hlebnyikov? Az orosz művészeti avantgarde ősatyja. Majakovszkij, ahogy a fülszöveg közli, „új költői földrészek Kolumbuszának" nevezte. A szerencsétlen sorsú magányos költő, aki mindenki tanítója szeretett volna lenni, olyan összművészet megalkotására törekedett, amely egyesíti a látomást és fantáziát az egzakt tudományokkal. A „nyelv államát" akarta szavakból fölépíteni. Ez volt hát Hlebnyikov, s ezt célozta meg dramatikus „metaelbeszélése", a Zangezi. Hlebnyikov egy újabb elfelejtett s most ismét felfedezett nagy költője a Forradalomnak. Paszternák és Mandelstam, Kandinszkij és Chagall, Sztravinszkij és Sosztakovics kor- és sorstársa. „Semmiféle irányzatba, semmiféle iskolába nem lehet besorolni őt — írja róla Tinyanov. — Költészete megismételhetetlen, mint bármely költőé. S tanulni is csak akkor tanulhatunk tőle, ha végigkövetjük fejlődésének útjait, kiindulópontjait, ha tanulmányozzuk módszereit. Mert ezekben a módszerekben mutatkozik meg az új költő morálja. A figyelem és a rettenthetetlenség morálja ez." Elismerés a kiadónak és a fordítónak, hogy kezünkbe adta Hlebnyikov szokatlan poémáját. A fordító Szilágyi Ákos valóban felbecsülhetetlen munkát végzett, hiszen a Zangezit nem lehet fordítani. Azt csak átkölteni lehet (ha lehet). Mi hát a „Zangezi"? »Egyesítette benne mindazt, ami addigi életművében szerepelt: a „csillagok nyelvét", az „észen túli nyelvet", a „madarak nyelvét" — matematikai levezetésekkel és időtörvényekkel, „szórakozásokkal és — gyökösitésekkel". Mintha régi vágya teljesült volna: „asztaloskötényt öltött, és deszkára fűrészelte föl az időt". A „szólapsíkokból" összeszerelt poéma főhőse, a költö-próféta Zangezi a kiválasztott, „emberen túli ember", aki minden természeti lény, minden létező szabadságát hirdeti.« (cselényi) ELFELEDVE Vannak írók, akik sem életükben, sem halálukban nem kerülnek a széles érdeklődés reflektorfényébe, végképp beágyazónak az irodalomtörténetbe, amely szőröstül-böröstül elnyeli őket. Csak a jelentősebb évfordulókon kerülnek felszínre, hogy megvillanjanak az újságolvasók tekintetében, aztán évtizedekig újra elmerülnek. Tolnai Lajost, a XIX. század második felének kiemelkedő prózaíróját is ez a sors érte. Most, hogy születésének százötvenedik, halálának nyolcvanötödik fordulóját jegyezzük, akár az övé lehetne ez az év. írtak is róla a magyarországi lapok, például Rádics Károly az Új Tükörben, vagy Gárdos Miklós a Magyarországban, és mások más lapokban. A feltámasztásnak ez a módja azonban kevés, hiszen válogatott művei harminc éve, 1958-ban jelentek meg utoljára. A múltban volt pár nagy író, mint Ady, Móricz Zsigmond vagy Németh László, aki fel akarta támasztani a méltánytalanul kallódó nagy elme szellemi hagyatékát. Móricz Zsigmond lapjában, a Kelet Népében 1941. január 1 -én ezzel a címmel jelentette meg Tolnai Lajosról szóló cikkét: „Zászlóhajtás az elsikkasztott s mégis legnagyobb magyar regényíró elme, Tolnai Lajos előtt. „Többek között így értékeli őt: „Ha tanít, valósággal megtanít rá, hogy kell meglátni az életet, az életben a valóságot, a valóságban a magot. Arra tanít, hogy kell megírni a megírhatatlant. Nem ismerek jobb író példaképet. Abszolút szociális látása van. Hiányzik ugyan nála is a tudományos felkészültség, mint kortársaiban egész Európában, de lelki alkatánál fogva az embert csak mint társas lényt érzékeli. írásait úgy lehet analizálni, mint a riportot. Vagy a fényképet. Anyaga a valóságos élet ... Az ember, aki eltűnik előtte, azonnal kritikájával együtt jelentkezik a recehártyáján. Ez a látásmód ma már meglehetősen általános, de senkinél sem világított jobban a leírt szó, mint Tolnainál .. Nem volt romantikus meseszövő, mint a kortársa, Jókai, vagy az asztaltársaságok írója, mint Mikszáth, az idill, a derű messze áll tőle. Az erkölcsi tisztességet keményen számonkérő író volt, s a megbocsájtó gesztust nem ismerte. Látása sötét volt, mindenütt a bűnöket látta, de ezek a bűnök léteztek is az abszolutizmus korában. „Óriáskígyó hipnotizálta a kort —- írta Németh László —, egy nemzet, egy világ rohad meg. A kiegyezés kora. Ki hitte volna, hogy Deák Ferenc világa a magyar történelem legrosszabb szakasza. Nem is tudnánk meg, ha Tolnai nem lett volna." Ha a ma olvasója szeretné megismerni azt a kort, akkor Tolnai müveit föltétlenül számba kell vennie, önéletrajza, a Sötét világ külön fejezet müveinek sorában. Harmincöt regényt irt, ezernyi elbeszélést, tárcát, karcolatot, verset. A ma olvasója talán a nevét sem ismeri. (Dénes) MMI Ennek a különleges jelzésű, cseh és német nyelvű folyóiratnak a teljes, hivatalos elnevezése: messemagazin internacionál, illetve Magazin pro obchod Východ-Západ. Január óta nemcsak a megrendelők, az alkalmi érdeklődök is megvásárolhatják a Postai Hírlapszolgálat (PNS) elárusítóinál. A 92 oldalas, színes folyóiratot a nyugatnémet Plambeck cég nyomdájában nyomtatják és Prágában a Rapid elnevezésű reklámügynökség irodájában szerkesztik. A nyugatnémet Franz Drey a főszerkesztő, a hirdetésekért azonban a csehszlovák Jana Vítová felelős. A kiadásban egyébként társ még a szovjet, az NDK- beli, a magyar, a bolgár és a lengyel reklámügynökség is. Az első szám fő témája a környezetvédelem. A kétnyelvű vezércikk írója Josef Kempný, a Cseh Nemzeti Tanács elnöke. A fö témával elsősorban a nyugatnémet szerzők foglalkoznak, míg a folyóirat második, nagyobb terjedelmű felében, a Kultúra, sport, érdekességek cím alatt, főleg a csehszlovák szerzők, Ladislav Hrubant. Radko KynčL Jifi Vopršal és Ladislav Ježek kétnyelvű írásait, riportjait olvashatjuk. Érdekessége a folyóiratnak, hogy a 89. oldalon a hirdetőkről, teljes címmel, tájékoztató jegyzéket közöl, melynek alapján megtudhatjuk: ebben a számban 83 hirdetés, reklám kapott helyet. Rajzos humor, rengeteg riportfelvétel, de még festményről készített, színhű másolat is található a folyóiratban. Nincs olyan oldala, melyen ne látnánk legalább két-három fényképet. Akad viszont olyan, több is, amelyen nyolc-tíz látható. így tehát a környezetvédelemben megvalósuló nemzetközi együttműködésről kereskedelmi, üzleti tudósításokkal tarkított, színes, képes és olvasmányos tájékoztatást kapunk. Hajdú András FILF MAGYAR FILMNAPOK '87 Legutóbb 1985 decemberében tartottak komoly figyelmet keltő magyar filmszemlét Szlovákia fővárosában. Valószínűleg ez a visszhangot keltő vetítéssorozat szintén hozzájárult ahhoz, hogy a prágai Magyar Kulturális és Tájékoztató Központ, a bratislavai Szlovák Filmtudományi Intézet és társrendezőik úgy döntöttek: ismét magyar filmnapokat rendeznek Szlovákiában. Ezúttal a magyarországi filmstúdiókban az utóbbi egymásfél év alatt készült filmtermés legjavát bemutatva. Március végén Szlovákia számos városában összesen tíz játékfilm került filmszínházaink vetítővásznaira. A magyar filmújdonságok szlovákiai bemutatóin Magyarországról érkezett müvészküldöttség is részt vett. E delegáció két kitűnő művésze: Gyarmathy Lívia és Böszörményi Géza a filmnapok hivatalos megnyitásának napján a bratislavai Filmklubban alkotói vitán is találkozott a honi filmszakma és a sajtó képviselőivel. A szóban forgó filmnapok keretében a kelet-szlovákiai kerület mozijaiban Mészáros Gyula: Házasság szabadnappal, Simó Sándor Viadukt, Böszörményi Géza: Szívzűr és Fábry Péter: Nyomok nélkül című filmjeit vetítették. Bratislavában a kortársi magyar filmművészet még szélesebb spektrumú kollekciója került bemutatásra. A Tátra és a Pohraničník mozik, illetve a Filmklub közönsége Révész György szlovák—magyar együttműködéssel készült Akii Miklós című történelmi filmjét. Szomjas György többszörösen díjazott Falfúró című munkáját. Böszörményi Géza alkotásai közül a Szívzűr című szatirikus elemekkel dúsított vígjátékát és hétköznapjaink valós helyzeteit feltáró Laura című filmjét, Gyarmathy Lívia borongósan ironikus és két nemzetközi különdíjjal kitüntetett történetét: a Vakvilágbant, András Ferenc kesernyés humorral átszőtt de egyébként is nagyszerűen sikerült A Nagy Generáció című filmjét, Bereményi Géza: A tanítványok című felkavaró erejű munkáját és Erdős Pál: Adj király katonát! című szuggesztív erejű hétköznapi történetét láthatta. Az idei Magyar Filmnapok is igazolták a kortársi magyar filmművészet világszerte tapasztalható jó hírnevét. Azt a törekvést, amellyel alkotóik átélhető személyiséget igyekeznek kölcsönözni filmszalagra rögzített valóságábrázolásaiknak. Jó lenne a filmeket a hálózati vetítésben is viszontlátni! Miklósi Péter 9
