A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-04-24 / 17. szám
A CSEMADOK TAVASZI SZÉL VIZET ÁRASZT ... — TIZEDSZER Nem a rendezvény jubileumi, tizedik évfolyama késztetett arra, hogy a járási fordulók indulásával gondolataimat papírra vessem, hanem a verseny szabályzata körül évek óta zajló vita. Nos, hogy ez a vita termékeny volt-e vagy sem, hamarosan kiderül... Az idei verseny szabályainak megfogalmazásakor igyekeztünk a szakemberek, a tapasztalt csoportvezetők véleményét, sokszor ellentétes álláspontjukat közelebb hozni egymáshoz, és a legfontosabb célt és feladatot támogató véleménynek teret biztosítani. Ennek érdekében az eddigi versenyszabályokat módosítani kellett. Tettük ezt annak ellenére, hogy tudtuk: a versenyszabályok gyakori módosítása nem szolgálja a népdal és a népzene ügyét. Mi a cél? A tizedik évfolyam koncepciójában ezt igy fogalmaztuk meg: „A verseny célja aktivizálni népdalénekeseinket, éneklőcsoportjainkat, népi hangszeren játszó szólistáinkat és együtteseinket, folklórcsoportjainkat; emelni a szólisták és csoportok műsorának ideológiai és művészi színvonalát; elősegíteni a csehszlovákiai magyar dolgozók széles tömegeinek etikai és esztétikai nevelését; népszerűsíteni a népdalt és a népi hangszeres zenét." A versenyszabályokat a feladatok megvalósításának rendeltük alá. A felsorolt műfajok számára 6 kategóriában hirdettük meg a versenyt, külön kategóriát biztosítva az archaikus és a stilizált népzenét játszó csoportoknak, melyek értékelési kritériumai eltérőek. Nem választottuk külön a hagyományőrző és a hagyományápoló éneklőcsoportokat és szólistákat. Két okból. A verseny céljai közt már nem szerepel az új, eddig ismeretlen népdal és népzenei anyag felkutatása, amelyet elsősorban hagyományőrző énekeseinktől, esetleg csoportjainktól vártunk. Nagyobb hangsúllyal érvényesült a másik ok. Ugyanis, a hagyományőrző és a hagyományápoló fogalmak alatt értelmezett zenei különbségek — amelyek eddig indokolttá tették a két kategória megosztását — az elmúlt években elmosódtak és csak az előadói stílusra korlátozódtak. A hagyományőrző csoportok és szólisták feladatából, a velük szemben támasztott kritériumokból csak a tájnyelv őrzése maradt meg. Ez inkább nyelvészeti, mint zenei feladat. Megszűnt a tájegység sajátos népzenei anyagának őrzése, a szólisták és a csoportok műsorába — kiadványok, a rádió és televízió hatására — más vidékek népzenéje került. Bármennyire ragaszkodott is néhány csoportvezető a megkülönböztetéshez, ettől el kellett állnunk. Az új versenyszabály az előzőektől leginkább az értékelés módjában tér el. A verseny résztvevőinek teljesítményét a zsűri nem rangsorolja, hanem kategóriánként aranyezüst- és bronzfokozattal minősíti. A verseny következő fordulójába csak az aranyfokozatot elért versenyzők juthatnak. A minősítésnek járási, kerületi és központi szintje van, ami nem zárja ki, hogy egy-egy kategóriában több csoport vagy szólista ugyanazt a fokozatot elérje. Ezzel a verseny tömegességét szeretnénk elősegíteni. Külön magyarázatra szorul a verseny céljai közül kihagyott, az új és eddig ismeretlen népzenei anyagok felkutatásának törlése, mint feladat. Nem mintha nem örülnénk, ha ilyen előfordulna. Napjainkban ennek a valószínűsége azonban a minimálisra csökkent. Ezért valószínűtlen és teljesíthetetlen lenne az ilyen cél kitűzése. Nagyobb esély van erre a Nyári Néprajzi Szeminárium keretében végzett néprajzi gyűjtéseken, ahol gyűjtőink olyan idős nótafákat is meglátogatnak, akik koruknál fogva a nyilvános szereplést már nem vállalják. Ezzel a problémakörrel függ össze az idős, több évtizede a néprajz területén aktiv munkát végzett egyének és csoportok tevékenységének értékelése és jutalmazása. Szövetségünk központi bizottságának elnöksége a létrehozás után módosította a Csemadok Kiváló Népművésze és a Csemadok Kiváló Népművészeti Csoportja kitüntetések statútumát. Az elkövetkező években a cím odaítélésének feltétele lett, hogy a javasolt egyén vagy csoport az adott évben életének, ill. megalakulásának kerek évfordulóját ünnepelje. A kitüntetés a népművészet valamenynyi műfajában tevékenykedő személyekre és csoportokra kiterjed és nem kapcsolódik a Tavaszi szél vizet áraszt népdal- és népzenei versenyhez. Ez lehetővé teszi, hogy évente kiosztható legyen. A versenyszabályzat kialakulása előtti vitában két nézettel szemben voltak komoly aggályaink, és szeretnénk, ha ezek végre megszűnnének. Az első: hagyományainkban gazdag vidékeink képviselői csökönyösen ragaszkodtak a verseny blokkrendszerben történő meghirdetéséhez és még nagyobb hangerővel az „énekkari stílusban éneklök" kizárásához a Tavaszi szél vizet áraszt versenyből. Hagyományaink bőségét tekintve érezhető, számukra a győzelemre nagyobb esély van, ha egy néprajzi témához kötődve színpadi feldolgozásban szerepeltetik népdalénekeseiket, éneklő- és folklórcsoportjaikat. Mivel ebben a három kategóriában erősek, ellene voltak a népi hangszereken játszó szólisták és csoportok kategóriájának is. Hasonló meggondolás — erős és egyedi a tájnyelvük — fogalmaztatta meg velük a tanult éneklési mód elleni berzenkedést is. Az egyetemes célok ellenében — az, hogy minél többen énekeljenek népdalt és játszanak népzenét, s főleg a fiatalok tanulják meg becsülni és tisztelni a népi műfajt — ennek a véleménynek a hangoztatása nagyon rosszul értelmezett hagyományápolás és még elítélendőbb lokálpatriotizmus. Különösen az, ha figyelembe vesszük, milyen ütemben hódit és milyen mértékben hat fiataljainkra az ún. konzumzene. A másik nézet, a Tavaszi szél vizet áraszt rendezvény versenyjellegének törlését és fesztivállá nyilvánítását kérte. Érvelésüket azzal indokolják, hogy a verseny megszünteti a rendezvények tömegességét és igy árt a mozgalomnak. Hazánkban és országhatárainkon kívül is eldőlt ennek a vitának az iránya. Mindenütt a világon verseny van (folklór, néptánc, énekkari, stb.), annak érdekében, hogy továbbfejlődés és színvonalemelkedés legyen. Fesztivált rendezni csak hívatásos szakemberek bevonásával lehet. Ezt tesszük Gombaszög esetében, ahol felkért rendezők szerkesztik az egyes műsorokat. Döntő szempont számukra is az együttesek színvonala, ennek alapján válogatnak műsort. Gyakran „ollóznak" is egy-egy együttes műsorából, ami legalább olyan negatív hatást vált ki az együttes tagjaiból és vezetőiből, mint a versenyen a rangsorolás. Egy fesztiválra eljutni nem lehet puszta jelentkezés alapján. A bejelentkezett csoportot a fesztivál rendezői meghallgatják, újabban hang- vagy videofelvételt kémek tőle. Nézetünk szerint egy rendezvényről, legyen az járási, kerületi vagy központi szintű, nem lehet kizárni a zsűrit és a szakmai értékelést. Ez elsorvasztaná a művészeti mozgalmakat. Inkább arra kell ügyelni, hogy a zsűriben olyan szakmai tekintélyek üljenek és olyan értékelést adjanak, amely a versenyző csoportok számára ösztönzést ad. Javítanivaló ezen a téren is van, és ennek biztosítására fogunk törekedni a X. Tavaszi szél vizet áraszt népdal- és népzenei verseny valamennyi fordulójában. Csak a becsületes és a jól elvégzett munka hoz eredményt. Érvényes ez a népdal és a népzene szólistáira, csoportjaira és az őket értékelő bíráló bizottság munkájára is. DEBRÖDI D. GÉZA Prandl Sándor felvételei 6
