A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-04-17 / 16. szám
Iskolatársak (Folytatás a 19. oldalról) sőt még halálában is legalább a csontjai zörögnek. — így hát én is megszólaltam. — Ugye örül, hogy otthon van? — kérdeztem. Örült, de fenntartással és kétségekkel. — A „Balszerencse" — mondta, — tudja a címemet és itt, vagy bárhol a vállamra csaphat. Hozzátartozói nem viselkedtek vele rendesen. Kedvük szerint való volt. hogy hazajött idegen tájakról, de azóta sem adtak lehetőséget a közeledésre. Családi rossz szellemekre célzott, — amitől a hátamon végigfutott a hideg —, miközben ittunk. Nem élt együtt a családjával, heti járadékot nyújtottak neki, ami nagyvonalú gesztusnak látszott ugyan, de tizenöt shilling egy hétre, egyenlő a semmivel. — Igyunk! — szóltam közbe élénken, elvégre nem lehet az ember állandóan morózus egy joviális partner mellett. — El kell mennem —, mondtam és a megjegyzésem után beálló hirtelen csendet egy üdvözlésre emelt kézlegyintéssel és gyors távozásommal fejeztem be. Két nappal később megint találkoztunk. Kezet sem fogtunk és üdvözlésem olyan kurta volt, hogy alig lehetett annak nevezni. Véletlenül botlott belém és néhány megjegyzést ejtett el az időjárásról. Ha ez olyan nehezére esett neki. mint nekem meghallgatni, akkor olyan kellemetlen lehetett számára. Olyan fáradsággal kereste a szavakat mint valaki, aki a pokol fenekéről vonszolja fel nyomorúságát egészen a hegytetőig. Ez az ember sajnálatra méltó volt és én sajnáltam is. Hol melegem volt, hol fáztam. Szégyelltem magam a barátom miatt és magam miatt is. a lábunk alatti kövekért, a fejünk fölött száguldó könnyű felhőkért. De hirtelen elsárgultam a dühtől szégyentelen jelenléte miatt és mindkét kezemet zsebembe rejtettem, mert azok már nem kezek voltak, hanem öklök és éreztem, hogy akaratomtól függetlenül, taszításra készek. A keresztúthoz értünk és én ráléptem megszokott utamra, de ö gyengéden arra a rövidebb útra húzott, amelyik a kocsmához vezetett. — Ne arra menjen, az a hosszabb út — mormogta ... — Én ezt az utat jobban szeretem — feleltem. — Hiszen eddig mindig erre ment. — Holnap már másfelé megyek — feleltem. — De hát merre? — kérdezte gyámoltalanul. — Ezen még gondolkodom — feleltem és ezzel határozottan elköszöntem. Mindketten egy lépéssel eltávolodtunk egymástól, de ö szélsebesen visszafordult és egy fél korona kölcsönt kért. Zavartan hebegve csak annyit tett hozzá, hogy nagy szüksége van rá. Sietve odaadtam és otthagytam. Fáradtság és bosszúság fogott el. Olyasmit éreztem, mint valaki, akit egy kutya felmérgesit, de végül is sikerül megszabadulnia tőle. Ezután két napig nem láttam, de természetesen tudtam, hogy még találkozunk és ez a tudat végtelenül elkeserített. Másnap korán reggel a ház előtt várt. Elkísért a villamosig és az úton egy fél koronát kért. Nem adtam neki. Ahogy felszálltam a villamosra, engedett a követeléséből és hat pennyt kórt sürgősen. Nem feleltem és rá sem néztem, de a villamosban olyan dühroham fogott el, hogy képes lettem volna nekimenni a kalauznak, amikor a jegyet kérte. Amikor este hazaérkeztem, már várt rám. Lehet, hogy egész nap lesett de az is lehet, hogy éppen időben érkezett hogy elkapjon. Ahogy megláttam, a lelkem mélyén összegyűrt, de visszatartott haragom megsokszorozódott és féktelen dührohamot váltott ki belőlem. Nincs olyan nyelv, amelynek átkozódó szavai eléggé kifejezhették volna érzéseimet. Ha csak megláttam, káromkodtam és nyíltan elátkoztam, amikor képmutató, gyáva, felháborító viselkedésével közeledett hozzám. Ez a viselkedés már hozzá tapadt. Végre megszólalt, mert már minden tettetés semmivé vált, ledőltek a tartózkodás és méltóság korlátái. Nem érdekelte mi a véleményem róla és azzal sem törődött mit mondok neki. Már semmivel sem törődött csak azzal, hogy milyen áron, hízelgéssel, vagy brutalitással, esetleg érzelmességgel kicsikarjon belőlem valami pénzt. Ahogy ott álltunk kihivóan és lihegve egymást fürkészve, tudtam, hogy minden ielkiismeret-furdalás nélkül képes lenne megölni, akárcsak egy szobába berepülő molylepkét, csakhogy ezt a néhány pennyt megkapja és én is tudatában voltam annak, hogy éppen olyan könyörtelenül meg tudtam volna gyilkolni. Hat pennyt akart és én megesküdtem, hogy inkább lássam őt holtan, mielőtt odaadom. Két pennyt kért és én megesküdtem, hogy átkozottnak akarom látni, mielőtt egy pennyt is adnék neki. Elindultam, de követett, megragadta a kabátujjamat és. nyöszörögve azt hajtogatta: — Csak két pennyt, ennyit csak nélkülözhetsz, mit jelent két penny neked ? Ha nekem két pennym volna és egy cimborám kéme tőlem, biztos odaadnám. Csak két penny .. . Megfordultam és öklömmel az arcába vágtam. Fejét felkapva, botladozva hátrált, majd hátraesett az országúton. Ahogy tántorgott, orrából sugárban ömlött a vér. Összeszedte magát és véresen, porosán hozzám somfordáit, óvatosan, könyörgön, de rosszindulatú mosollyal. — Most már ideadod a két pennyt? — kérdezte. Megfordultam, elfutottam tőle és úgy futottam, mintha az életemről lett volna szó. Ahogy lassítottam hallottam, hogy ott kutyagol mögöttem, de testi ereje fogytán volt, könnyen lehagytam. Mindezek után, ahányszor megláttam, rögtön futásnak eredtem. Pert! Etelka fordítása BALZSAM Kiváló minőségű, természetes, gyógyító és védő anyagokat tartalmaz. Jótékonyan hat fejfájás, nátha, idegesség, utazási fáradtság, égési sebek, emésztési zavarok, ízületi fájdalmak, szúnyogcsipés stb. esetén. Használati utasítás — fejfájás, influenza és gyengélkedés esetén a halántékot, illetve a tarkót bedörzsölni — meghűlés, torokfájás, légzöúti megbetegedések esetén a mellkast bedörzsölni — hólyagosodás, szúnyogcsípés esetén az érintett helyeket bedörzsölni — emésztési zavarok esetén a has és gyomor tájékát masszírozni 23
