A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-04-17 / 16. szám
TUDOMÁNY- TECHNIKA ÉGBŐL HULLOTT ÓCEÁNOK? Louis A. Frank a fizika és a csillagászat professzora lowa állam egyetemén az Egyesült Államokban. Jeles kutató hírében áll: ő fedezte fel a sarki fény egyik változatát, ö mérte meg elsőként a Szaturnusz bolygó körüli plazmadudort és a Föld ionövét, és felfedezte az univerzum néhány más jelenségét is. A most 48 éves kutatónak egészen a Nobel-díjig vezétö fényes pályafutást jósoltak. Mostanában azonban jó néhány kollégája azt mondja, hogy megbolondult. Frank ugyanis azt állítja, hogy a Föld óceánjai a szó valóságos értelmében az égből hullottak, méghozzá a világ távoli térségeiből érkező óriási jégtömbök formájában, amelyek a légkör felső rétegein áthatolva sisteregve vízgőzzé alakultak, és azután esőként vagy hóként aláhullottak a felszínre. Így keletkeztek évmilliók során a tengerek — állítja Frank. És mintha ezzel még nem is ártott volna eleget a tekintélyének, Így folytatja: ezek a kozmikus jégcsapok még ma is szuperszonikus sebességgel bombázzák bolygónkat. A jégtömbök körülbelül tíz méter átmérőjüek, száz tonna a tömegük, és percenként 20 darab éri belőle bolygónkat. „Ebbéli meggyőződésem szilárd" — állítja Frank professzor. Nagy feltűnést keltő elméletét a Föld levegöburkáról készült műholdfelvételekre alapozza. Ezeken a felvételeken eddig figyelemre sem méltatott fekete pontocskák láthatók. „Nevetséges és abszurd” — jelentette ki Fred Whipple, a csillagászat nagy öregje. „Rendkívül spekulatív" — minősítette Joel Levine, az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA Langley kutatóközpontjának munkatársa. Mások egyszerűen bolondságnak minősítik a spekulációt. Frankot pedig az 1986. évi Halley-láz áldozatának. Az „Oceans" című tudományos folyóirat óvatosabban fogalmaz: „A tudományok története teli van vad ötletekkel, amelyek később bebizonyosodtak." Még Frank kritikusainak is el kell ismerniök, hogy az elmélet elegáns módon megmagyarázza azokat a rejtélyes rendellenességeket, amelyeket a kutatók újra és újra megfigyelnek: szivárványokat olyan magasságban, ahol nem lehetnének, lyukakat a felhőtakarón, ahol nem lehetnének, és csapadékot, ahol nem eshetne. A legtöbb szakértő még mindig William Rubey amerikai geológus 1951 -ben kidolgozott modelljét fogadja el az óceánok keletkezéséről. Eszerint a Föld vizét már az a por- és gázfelhő tartalmazta, amelyből egykor a Föld kialakult. Amikor ennek az ösfelhőnek a külső kérge szilárdulni kezdett, gejzírszerü kitörésekkel feltört a bolygónk belsejében fogva tartott gáz- és víztömeg, és oxigénben szegény légkört alkotott. Miután a Föld felszíne körülbelül száz fokra lehűlt, a víz felhőkké kondenzálódott a levegőben, és végtelen esőkként alázúdult a földfelszínre. Frank is meg van győződve róla, hogy ezen a módon nagy mennyiségű viz gyűlt össze 3,8 milliárd évvel ezelőtt a Föld korai történetének mélyedéseiben. Ám a legtöbb kutatóval ellentétben tagadja, hogy a csapadék elegendő lett volna a mai óceánok létrehozásához. Erről a hírneves geofizikus és óceánkutató, Gustav Arrhenius csak ennyit mond: „Az egyetlen bizonyíték rá, hogy nincs bizonyíték az ellenkezőjére." Frank elméletére talán akad bizonyíték. 1981-ben kezdte értékelni a „Dynamics Explorer I" műholdnak a földi légkörről készült ibolyántúli felvételeit. A világossárga képeken számos fekete pontot talált — mintha pattanások lennének a Föld arcbőrén. Eleinte Frank és munkatársai arra gondoltak, hogy műszerhiba okozta ezeket a rejtélyes zárványokat a képeken. Ám számos vizsgálat után meg kellett állapítaniuk, hogy a sötét foltoknak valós okuk van — olyan tény, amelyet Frank kritikusai sem vitatnak. Frank számos méréssel kimutatta, hogy a képeken látható vitatott foltok a légkör felső rétegeiben lebegő óriási vizgőzterek, márpedig mai tudományos ismereteink szerint ebben a magasságban nem fordulhatnának elő ilyen óriási víztömegek. „Kezdem megérteni számos barátom kétségeit — jelentette ki Frank —, hiszen kezdetben én sem akartam hinni a szememnek." Azután mégis megpróbálta megfejteni az elképzelhetetlent, és arra a következtetésre jutott, hogy a vízgöztömegeknek Földön kívüli eredetűeknek kell lenniük. És mert a vízgőz gyorsan elillan a világűr vákuumában, a viz csak egyetlen halmazállapotban juthat a Föld közelébe: jégtömbök alakjában, amelyeknek nagyságát és tömegét a vízgöztömegek kiterjedése (48 kilométer, kereken 500 kilométeres magasságban) alapján próbálta meghatározni. Ez a nagy magasságban lebegő párafelhő ritkább, mint a londoni köd, mégis 3,8 milliárd év alatt a kozmikus jégkolosszusokból elegendő víz juthatott a Földre, hogy kitöltse az óceáni medencéket. A jégkolosszusok szülőföldje valahol az Oort-felhőben van. Ez a felhő milliárdnyi üstökösnek ad otthont, és éppen a Halley-üstökös legutóbbi megfigyelése bizonyította, hogy az üstökösök magja: jégtömeg. Frank professzor egy tudományos előadáson fényképfelvételekkel bizonyította a nagy kiterjedésű párafelhő kialakulását a különös fekete pontokból, majd a pára fokozatos aláereszkedését az alsóbb légrétegekbe. A bizonyítás után James van Allen, a róla elnevezett földkörüli sugárövezetek felfedezője kijelentette: „Arra vagyunk kényszerítve, hogy más magyarázatot találjunk, de egyelőre semmiféle elképzelésünk sincsen." Frank ennyit mondott: „Ha feltevésem helyes, akkor sok minden megváltozik. Ha nincs igazam, rövidesen azt is bebizonyítom." (Delta) MAGÁIM HÁZÉPÍTÉS állami támogatással Mindenképpen hasznos, ha az általános lakásépítés keretében minél több családi ház épül önerőből. Ezt elősegítendő az 1986. évi 136-os sz. törvény 16—18. §-a értelmében az építkezők 35 000 Kčs-ig terjedő támogatást kaphatnak, s amennyiben csoportos (soros, átriumos) beépítésről van szó, ez az összeg 15 000 Kčs-val növelhető. Ugyancsak növekedhet a támogatás 10 000 Kčs-val akkor is, ha az új lakóház egy elbontott régi helyébe épül és további 10 000 Kčs-val, ha az alapozás műszaki feltételei kedvezőtlenek. Ha a lakóépület olyan településen készül, ahol közművesítés nincs, a vízellátás céljából épített kút költségeire külön 6 000 Kčs, a szennyvízgyűjtő pöcegödör építésére pedig még 4 000 Kčs utalható ki. A fenti támogatásokat csak akkor kell az államnak visszatéríteni, ha az építkező az idézett törvény feltételei közül akár egyet is nem tart be, pl. eltér a jóváhagyott építési tervektől vagy építkezés közben megválik az épülő ingatlantól stb. Azoknak, akik a felsorolt támogatást igénybe véve építkezni szándékoznak, ezúttal is bemutatunk egy tetőtér beépítésű háztervet. A földszinten található helyiségek: előszoba (2), zuhanyozó-WC (3), éléskamra (4), konyha (5), lakószoba (6), dolgozószoba (7), lépcső (8), gépkocsitároló (9). A zuhanyozó mögött, a közlekedő légtérben egy beépített szekrényt terveztek és az előszoba ruhafogasa is részben szekrényes megoldású. A tágasabb konyhában külön munkaasztal és két hűtőszekrény is elhelyezhető, az éléskamra közvetlenül elérhető. A tetőtér helyiségei: három hálószoba (10, 11, 16), padlástér (ruhaszárító 12), fürdöszoba-WC egység (13, 14, 15). A délre eső két tetőtéri hálószoba között egy-egy beépített szekrény célszerűen kialakítható. Valamennyi hálószoba, a lakó- és dolgozószoba az erkélyre (1) nyílik. A padlástér megvilágítását a tetősíkban elhelyezett ablak biztosítja. Az alagsor többféle variációban elképzelhető. Az épület tájolása észak—déli, illetve nyugat—keleti irányú. KURUCZ NÁNDOR műépítész 16
