A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-04-17 / 16. szám
érzi, hogy Kiss Ferencet sohasem tudná egész szivével szeretni, de még féllel sem. Kiérezte a magatartásából, hogy nagyon határozatlan a családját illetően, tehát tőle nem várhat semmit. Hogy mégis lefeküdt vele ? Lefeküdt, s talán néhányszor még le is fekszik, de csak a célja érdekében és addig, amíg robbanásig nem feszül a házastársak közti viszony. Akkor aztán kiadja a Kiss Ferenc útját, de Erzsébetnek, a büszke és öntelt pávának mindenképpen lakolnia kell! Ahogy mindezt végiggondolta, szinte megijedt önmagától: miért, miért vagyok én ilyen gonosz!? Miért akarok én mindenáron bosszút állni azon a szerencsétlen asszonyon? Hiszen azért jöttem ide, hogy valami mást, valami újat kezdjek az életemmel. Nem volt elég kievickélni az egyik szennyből, most a másikba akarok fejest ugrani? Sőt már bele is ugrottam. Miért? Miért nem tudok más lenni? Miért nem tudom abbahagyni ezt a kíméletlen és becstelen játékot? Miért nem tudok most azonnal kezet nyújtani ennek a tehetséges és jóképű fiatalembernek. aki fenntartások nélkül hajlandó feleségül venni, s aki elég erőt érez magában ahhoz, hogy biztos jövőbe vezessen? Olyan szédületes gyorsasággal kavarogtak benne ezek a kínzó érzések és gondolatok, hogy végül is elsírta magát, de azt is talán csak önsajnálatból tette. Mert ha a könnyeitől meg tudna tisztulni, ám sírjon napokig, hetekig, de így vajmi kevés az értelme, ha csak az nem, hogy megtévessze az előtte ülő fiatalembert, aki hallgatagon várta feltett kérdésére a választ. — Miért nem válaszolsz. Borika ? — Menekülj tőlem, Jóska, menekülj, míg nem késő! — Eszembe sincs! Ha nyomban csörgőkígyóvá változnál, akkor sem futnék el mellőled. — Nagy marhaságokat beszélsz, javíthatatlan bolond vagy, Jóska — mondta Borbála most már kuncogva a könnyein át. — Nézd, ha csak azért fűzöl és iszod a véremet az ajánlataiddal, hogy megkaphass, ám legyen. Kérd el Feritől a pincekulcsot, estére odamegyek ... — Mikor kimondta, tulajdonképpen akkor döbbent rá, hogy nagy szamárságot követett el, hiszen Kiss Ferencnek nem szabad megtudnia, hogy milyen viszonyban áll Jóskával. Visszafogott lélegzettel várta a fiatalember válaszát, aki úgy nézett rá, mint aki nem jól hall, mint aki egyáltalán képtelen felfogni az elhangzottak jelentését. Kortyintott a vodkából. — Nem kérem el a kulcsot, nem akarok a pincébe menni — jelentette ki a mérnök Borbála nagy megkönnyebbülésére. — Türelmes ember voltam mindig, most is az vagyok. Nem a testedet kérem, hanem a beleegyező válaszodat. Elég világosan fogalmaztam? — Rendben van: nem mondok nemet, de pillanatnyilag igent sem, ahhoz szükségem van egy kis időre, hogy hozzászoktassam magam a gondolathoz ... — mondta Borbála sokára. Fölállt, a fiatalember ölébe ült, beletúrt a hajába és csókolgatni kezdte — biztos, ami biztos alapon —, mindenképpen meg kell tartani ebben a nagy, bolond gyerekben a reményt. — Tetszel nekem, te csibész! — suttogta. — Nagyon szeretlek. Borika. — Biztos vagy az érzéseidben, Jóska? — Szeretlek... — Itthon van. Borika? — hallatszott a konyhából Eszter néni hangja, s csoszogó léptei után benyitott. — Jaj, ha tudom, hogy vendége van, a világért sem zavarom .. . . Maga az mérnök úr? Alig ismerem meg ... - persze, persze a szakálla miatt. Régen járt nálunk, isten hozta ... Miért nem kínálja meg a mérnök urat túrósbatyuval. Borika? (Folytatjuk) FIATAL KÖLTŐK VERSEI KISS PENTEK JÓZSEF Felolvasás déli homályban (helyzetjelentés) Legújabb versem olvasom fel. A kedves unja. Látom: tekintete a falkárpiton cikáz, majd hirtelen megáll. Mohón szembenéz John Travoltával. A papír kihull kezemből s nem bánom mégsem a sorsom. belőlem nem lesz rocksztár sem filmszínész. Akinek igazat, s szívnek szépet e falragasz mutat az versem sűrűjén át hozzám hogy' talál utat? M. CSEPECZ SZILVIA Őrizetlenül Csak a szétfolyó pillanatok látogatják s a külső idő csupaszodása tapintatlanul jelzi már a hű örömlány is fellázadt a teljesség nosztalgiája kicsorbult késként koppan a padlón az egyetlennek hitt menedék. A mozdulat halcsontként reccsen az irányt fáradt tábla kerekíti megtévesztően otthonossá mert megtorpant a teremtő szellem és öntudatlan és őrizetlen de befogadja — ha megkísérti — az életigenlő teljességet. ZSEMBERI ETEL XV. vers a törődött árnyú állat a szénával megrakott szekér alatt összeroskad a gazda a fogadóban fröccsöt iszogat mind gyakrabban koppan a földre arcához emeli piros csizmáját s a pára tovább baktat GALY KATI ILLUSZTRÁCIÓJA 15
