A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-04-17 / 16. szám
ki. Azoktól a szavaktól sem szabad ódzkodnunk, amelyekről gyakran azt hisszük, hogy elkoptak már. Meggyőződésem, hogy semmi sem helyettesítheti a felelősséget érző dolgozók tenniakarását. A szakszervezeti munkában ezt az emberi szándékot akarjuk mozgósítani. — Beszélgetésünk során több ízben említette a szakszervezetek kialakult módszereit. Nem éppen a beidegződés az. ami gyakran lefékezi a gyorsítást? — Manapság nem oktalanul beszélünk viszonylag sokat az irányítás javításának fontosságáról. Ez érvényes a szakszervezetekre is. Nekünk is állandóan javítanunk kell ez irányú tevékenységünket, és hozzáigazítanunk azt az élet sűrűn változó igényeihez. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom XI. kongresszusát megelőző tanácskozások is felhívták rá a figyelmet, hogy több tekintetben változtatnunk kell a mozgósítás módszerein. Egyszerűbbé, bürokráciamentesebbé kell tenni a munkánkat és még jobbá, élőbbé kapcsolatunkat a tagsággal. — Pótalkatrész-ellátásunk kritikán aluli — állítja az üzemvezető Ladislav Janček Bartal László keze alatt dől- — Törzsgárdatag vagyok — jelenti ki büszkén gozik Hugyec János ARANYKEZŰ MESTEREK — Lesz-e előrelépés a szocialista brigádmozgalomban ? — Való igaz, hogy a szocialista munkamozgalmakra is rárakódott sok olyan megszokás, ami könnyen ellaposíthatja ezt a jó ügyet. Ezektől meg kell szabadulni és a brigádmozgalom minél szélesebb körű felélénkítéséhez igénybe kell venni minden okos gondolatot. De azt mindenekfölött látni kell, hogy bátran építhetünk azokra a hatalmas értékekre, amelyeket a szocialista brigádmozgalom az elmúlt évtizedek során — nemcsak anyagiakban, hanem az emberek gondolkodásmódjában is — létrehozott. A szakszervezetek egyik alapvető kötelessége, hogy segítsék a szocialista brigádmozgalom tevékenységi körének kiszélesítését. Ezért joggal örülünk azoknak a szocialista brigádoknak és egyéb munkahelyi kollektíváknak, amelyek holmi csodavárás helyett s a gazdasági szféra megszorításai ellenére is saját erejükre, lehetőségeikre támaszkodnak. A rendelkezésükre álló lehetőségekből merítve kezdeményeznek, tesznek felajánlásokat és elsősorban munkájuk jobb szervezésével törekednek nagyobb teljesítményre. Támogatjuk ezeket a kezdeményezéseket, hogy minél több erő húzzon egy célba: a gazdálkodás javításának irányába. — Az imént ismét szóba került a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom XI. kongresszusa. Ön személyesen mit vár ettől a tanácskozástól? — Hadd utaljak mindenekelőtt a kongresszust megelőző konferenciák legfőbb mondanivalójára, amit röviden így foglalhatok össze: a szakszervezetek és az itt tömörülő dolgozók milliói jól látják, hogy nincs más járható utunk, mint a jobb, hatékonyabb, fegyelmezettebb munka és a gazdasági erőforrások ésszerű felhasználása. Ezt a felismerést kell erősíteni, ezt kell cselekvő energiává átalakítani. A helyileg fontos feladatok maradéktalan elvégzésével, a műszaki fejlesztéssel, a munkaidő jobb kihasználásával, a takarékosabb gazdálkodással és az emberek tenniakarásának, alkotó kedvének megfelelő szintű megbecsülésével. — Köszönöm az interjút. — MIKLÓSI PÉTER A Lévai (Levice) járás négy Temos autójavító üzemének egyike az ipolysági (Šahy). A boszorkányos ügyességgel dolgozó Tóth mester hajdani jogelőd műhelyében a talyigától az autóbuszig minden keréken mozgó jármű javítását felvállalták a szakemberek. A volt tulajdonos az államosítás után sem vált meg a műhelyfalaktól, fiával egyetemben még hosszú ideig az egyre terebélyesedő szervizben dolgozott. Jelenleg a 32 alkalmazottból, ezen belül pedig a 22 járműjavító szakmunkásból álló lelkes csapat tevékenységét Hrivnák János üzemvezető irányítja. — Régi motoros vagyok — mondja mosolyogva a fiatalos mozgású férfi —, 1965 nyarán léptem át első ízben a szerviz^kapuját. Tizenharmadik esztendeje igazgatom társaim munkáját. Régebben, még a háború előtt, a környék eme egyetlen, jónevű műhelyében mindöszsze tíz férfi foglalkozott gépjárműjavítással. A szűkös helyen további csarnokok építésére, terjeszkedésére, üzembövítésre nemigen lehetett gondolni. Aztán, az évek múltával, a motorizáció egyre nagyobb térhódításával óhatatlanul szükségessé vált a műhely modernizálása. — Az időközben megszűnt gép- és traktorállomás árván maradt város széli vegyszer- és műtrágyatároló nyitott fészereit falaztuk fel s alakítottuk át aránylag tágas helyiségekké — emlékezik Hrivnák János.— Mindez 1966 során történt, s már zsebemben lapult a frissen szerzett szakmunkás-bizonyítvány. Egy évtizeddel később, a szakosodás idején hatvanan dolgoztunk új munkahelyünkön. Azt hiszem, aránylag kevesen tudnak erről a nemzetközi főútvonal mentén megbúvó üzemről, pedig az aranykezű mesterek minden, hazánkban megvásárolható személyautó-tipus javítását felvállalják, sőt az Avia teherkocsik karbantartását is elvégzik. Az üzemvezetővel keresztül-kasul járjuk a telephelyet, bekukkantunk az alkatrészraktárba, s a három szerelőcsarnokba. — Mostanság két kő között őrlődünk — kesereg menet közben Hrivnák János —, az előírások értelmében 65 napon belül be ÜZEME kellene fejeznünk minden egyes felvállalt munkát, mi azonban — bevallom becsülettel — sok esetben nem tudjuk tartani az üzem szabta határidőt. Pótalkatrész-ellátásunk ugyanis kritikán aluli, nemegyszer párfilléres hiányzó dolog miatt hetekre, hónapokra kénytelenek vagyunk leállni a megkezdett javítással. Nézzen körül — mutat széles mozdulattal a szabad ég alatt veszteglő jármüvekre — több kocsi fél éve itt vesztegel már. A kocsitulajdonosok felelőtlenséggel, nemtörődömséggel vádolnak bennünket, holott mi mindent elkövetünk, hogy ügyfeleinkkel szemben vállalt kötelezettségeinket maradéktalanul teljesíthessük. — A szerviz egy műszakban üzemel. A dolgozók átlagkeresete 2 342 korona. Amikor'folyamatosan tudunk termelni. Természetesen munkásaink havi fizetése ennél jóval magasabb. A múlt esztendő első félévében a krónikus pótalkatrészhiány következtében csak 80 százalékra teljesíthettük tervfeladatainkat. Ördögi kör, annyit mondhatok. Ha a tervet nem teljesítjük, alacsony lesz a dolgozók keresete, ha viszont kevés fizetést kapnak, elpártolnak tőlünk. A jó szakemberek barátságból, az irántam való tiszteletből nem maradnak minálunk. Gyatra képességű dolgozókkal viszont csapnivaló munkát tudunk végezni, s akkor viszont az ügyfelek lesznek hűtlenek hozzánk... Persze gond, probléma ezen túlmenően is akad bőven. Akadozik a szakember-utánpótlás például. Bádogosokra, lakkozókra égető szükség lenne. Kényszerhelyzetükben az üzem alkalmazottai fortélyokhoz folyamodnak. Néhány elengedhetetlenül szükséges, házilag is előállítható alkatrészt maguk készítenek, öntenek. Az ezüstjelvényes brigád jó példával jár elöl: az üzem nyaranta állandó turistaügyeletet tart. Az egykori javitómühelyek most raktárként szolgálnak, az ideiglenes lakkozó-fényező helyiség helyett új épület kellene ... A több mint félszáz méter hosszú szerelőcsarnokban most is különféle jármüvek várnak „doktoraikra". A hatvanadik esztendejét taposó Hugyec János épp egy kardánytengelyt bütyköl. — Törzsgárdatag vagyok — szól büszkén, röpke szünetet tartva —, már apám is gépjavítással kereste a kenyerét. Kicsi korom óta szeretem a gépeket, motorokat, „családi betegség" nálunk az autószerelés. A kollégáim között remekül érzem magam, öröm itt dolgozni, ha a szükség megkívánja, segítek a fiataloknak is. — Való igaz — említi egy házzal odébb Ladislav Janček —, a régi szakik szívesen átadják a szakma fortélyait. Tizennyolc esztendős vagyok, alig egy éve dolgozom. Nemegyszer sírni tudnék tehetetlen dühömben — panaszolja —, mert képzelje: nekilátok egy motorblokk javításának, aztán mikor darabjaira szedem, kiderül, hogy az éppen szükséges alkatrész hiánycikk, hát félbe kell hagynom a munkát, s másik jármű reparálásába kezdek. Azután, amikor azzal is elakadok, ismét újabb dologba fogok. Dolgoznék én, de így nem lehet. Kényszerpihenőmnek pedig a hónap végén pénztárcám látja a kárát... Ismét az udvaron nézelődünk. Egy jókora területen hasznavehetetlen fémhulladék dombok terpeszkednek. A nyitrai (Nitra) Kovošrot vállalatnak kellene a fölös alkatrészeket, kocsiszekrényeket elszállítania, ám Ságon hiába várnak a szállító járművekre. — Igaz, ötmillió korona értékű alkatrészkészlettel rendelkezünk — tájékoztat a raktárhelyiségben Margita Herczegová és Kőkösi Margit készséggel —, több ügyfelünket azonban a hiányzó motortartozékok miatt kénytelenek vagyunk elküldeni. — Mások felelőtlenségének — szögezi le Bartal László mester, akinek Ladislav Janček is a „keze alatt" dolgozik — a szolgáltatásainkra rászoruló állampolgárok látják kárát. Az üzemvezető helyeslőén bólogat... ZOLCZER LÁSZLÓ A szerző felvételei 13
