A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-04-17 / 16. szám
A Korradalmi Szakszervezeti Mozgalom kongresszusa 1MT, — Miként látja ön: népszerűek ma a szakszervezetek ? — Úgy látom, hogy igen, elvégre a dolgozók nyolcvanöt százalékát egyesítve sorainkban az ország legtekintélyesebb létszámú tömegszervezete vagyunk. Az érem másik oldalát tekintve viszont leszögezhetem, hogy a különböző, jobbára a hetvenes évek derekától felgyülemlett gazdasági gondok szorításában bizony nem könnyű igazán népszerűnek lenni. Az ellenben bizonyos, hogy napjainkban sokan és fokozottan érdeklődnek a szakszervezeti munka iránt; s nemcsak azért, mert pihenést nyújtó üdültetést, vagy a kisgyermekek betegsége esetén fizetéspótló ápolási dijat tudunk biztosítani. Az ősz óta megtartott járási, kerületi, vagy akár szakágazati konferenciák tapasztalatai alapján a kérdés sokkal inkább úgy vetődik fel, hogy mit csinál a szakszervezet, mit akar és mit tud tenni tagjai érdekében a jelenlegi helyzetben. Érthető, ha ezek a kérdések nagyon sok embert foglalkoztatnak. Mindennek kapcsán, őszintén szólva, nemcsak munkánk érdemi részén van mit javítanunk, hanem a tájékoztatáson, tevékenységünk nyilvánosságán is. Aki vállalja ezt a nyilvánosságot, annak azzal szintén számot kell vetnie, hogy a közéleti megmérettetés során különböző véleményekkel is találkozik. lalja, hogy bátrabban alkalmazzuk az elvégzett munka alapján történő bérezés elvét. A szakszervezetnek e területen abban van döntő szerepe, hogy a folyamatos munkarendet és a nagyobb teljesítményt garantáló szociálpolitikai, munkaszervezési és anyagellátási feltételeket biztosítsa. Ez nagyon lényeges kérdés. Politikailag is, gazdaságilag is. Mindenütt meg kell majd találni azt a pontos mértéket, amikor a vállalatok önelszámolásos rendszeréből eredő természetes különbözőségekből ösztönzést fognak meríthetni az emberek. Ezt az ösztönzést — néhány korábbi reformkísérlettől eltérően — most már nem tompíthatja érdektelenség, hanem éppen fordítva: a nyilvánvaló érdekeltség irányába kell terelni. Beszélgetés Merva Lórántta/, a Szlovákiai Szakszerveze ti Tanács titkárával — Sok példa bizonyítja, hogy az emberek, az anyagi érdekeltségen kívül, akkor dolgoznak jól, ha erősen kötődnek a munkahelyükhöz. . . — Ez az, amit magyarán igyekezetnek mondunk; és a munkafegyelemről, munkaerkölcsről beszélgetve többnyire hozzáfűzzük azt is, hogy rend a lelke mindennek. Tény, hogy a munkafegyelemmel jópár munkahelyen ma is még komoly gondjaink vannak. E gondok, pusztán fegyelmezéssel, aligha megoldhatóak. Látnunk kell, hogy sok esetben nemcsak a hanyagságra hajlamos alkalmazottak, hanem a közvetlen vezetőik is hibásak, mert nem teremtik meg a zökkenőmentes munkavégzés feltételeit. Kitűnő példák hosszú sora bizonyítja, hogy igenis, tudunk rendesen dolgozni ha arra szükség van és a kellő feltételek szintén biztosítottak. Ez viszont azt sugallja, lassan el kell jutnunk oda, hogy a puszta szemléletváltásra és a belátásra való hivatkozás helyett, jól felfogott emberi érdekekre hivatkozzunk. Szocialista társadalmunk egyre rugalmasabb gazdasági fejlődését segítve kell sajátos eszközeinkkel hozzájárulnunk a személyi felelősséghez fűződő érdekek kibontakozásához. Mihamarabb el kell érnünk, hogy a rest ember rájöjjön: linkségével, a teljesítményt jobban figyelembe vevő bérrendszerben, önmagát hozza hátrányos helyzetbe. juk a dolgozókat e folyamatok mellé állítani, akkor a szakszervezet lényegében lemondana annak lehetőségéről, hogy a hosszú távú munkaügyi és szociálpolitikai törekvésekbe is beleszólási joga legyen. A jövő alakítása a szakszervezeti munka egyik lényeges eleme, ezért a munkahelyi vitákban is ott kell lennünk, ahol a konfliktusok születnek ... Mondjuk a művezető és a csoportbizalmi, vagy egy-egy üzem gazdasági vezetősége és a szakszervezeti bizottság között. — A szakszervezeti tisztségviselő szemszögéből ítélve, vajon az ország mai gazdasági helyzete menynyiben bonyolultabb a korábbi esztendők hasonló minősítéseinél? — E kérdés elvszerű és részleteiben is körültekintő megválaszolása csupán a megtett út felelősségteljes összegezése, a CSKP vezetésével elért eredmények reális értékelése és a valós lehetőségek felmérése révén lehetséges Útmutatást ehhez a párt XVII. kongresszusának anyaga adhat. Ugyanezekben a dokumentumokban esik több tekintetben is szó arról, hogy gazdasági életünk megszilárdítása és a szükségszerű fejlődés meggyorsítása érdekében most már valóban cselekedni kell. És e tekintetben tényleg nincs más lehetőség, mint amit az utóbbi időben gyakorta elmondtunk: jövedelmezőbben és hatékonyabban kell gazdálkodni. Természetesen, ezt az utat a szakszervezet is magáénak vallja. — Amikor a szakszervezeti mozgalom központi szerveinek és a szövetségi, vagy a nemzeti kormányok képviselői tárgyalnak egymással, akkor is vannak véleménykülönbségek? — Vannak ilyenek is. De ebben nincs semmi különös, hiszen sok esetben más szemszögből látja ugyanazt a kérdést a kormány, és megint más szemszögből mi. A lényeg mindebben, hogy kölcsönösen jóakaratú kompromisszumokkal mindig a legcélszerűbb megoldásokra kell törekednünk. Longresszusat sem csak az elege lett beszámolók s az optimist? ervek fogják jellemezni. Wem ti ok, hogy ilyenkor nincs könnyí lelyzetben a szakszervezeti tiszt 'iselő. Sem az aíapszervezeti ;em a magasabb beosztást jelen ő tisztségben. Erről beszélget — A minőség és a hatékonyság fontosságának hangsúlyozásán kívül, a gazdasági problémák megoldásában milyen szerepet játszik a szakszervezet? — A legtöbbet akkor tesszük, ha az üzemek önelszámolásos gazdálkodási rendszerének elvén alapuló megítélést valljuk a magunkénak, és támogatjuk is minél szélesebb körű, minél gyorsabb ütemű alkalmazását. A teljesítmény, a minőség s az ésszerű gazdálkodás szerinti gondolkodás és cselekvés a gazdasági fejlődés meggyorsításának döntő kérdése. Egyebek között ez például magában fog— Gondolom, a határozatokból eredő kezdeményezésekre minden korábbi törekvésnél érvényesebb, hogy e döntések megvalósítása ne kampány legyen, hanem a termelést előre kitűzött szándékaink szerint dinamizáló folyamat. Ennek érdekében mit tesz a szakszervezet? — Több milliónyi tagságunk körében olyan gondolkodásmód megerősödését kell szorgalmaznunk, amely a menet közben adódó gondok láttán nem a beletörődést, hanem a változtatás igényét váltja — A szakszervezeti munkának miért oly szoros velejárója a hatékonyság, a jövedelmezőség, a gazdaságosság szorgalmazása ? — Mert a szakszervezetek érdekvédelmi küldetése és a termelést segítő tevékenység feltételeinek biztosítása nagyon is összefügg egymással. Ha a gazdasági fejlődés meggyorsításában nem tud
