A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-04-17 / 16. szám
INKAN HAIIŰTTIIK-OnZASTDK-LATniK Atlétanők a futópályán. így látta őket Sz. Kirvin szovjet fotóriporter. Vegetáriánus reggeli. Avagy aki a virágot szereti ... A Balneario del Sol nevű Motel Santiago de Cubától nem messze terül el és a turisták kedvenc pihenőhelye. Megtalálható itt minden: kubai konyha, kávéház, bevásárlóközpont és sportpálya. Egyszóval igazi turistaparadicsom. W Zelk Zoltán: REMÉNYKEDEM ÉS RETTEGEK Zelk Zoltán özvegyének. Sinka Erzsébetnek válogatásában és szöveggondozásában jelent meg a költő harmadik prózakötete. A közel ötszáz oldalas könyv „az 1960-as évektől 1981-ig keletkezett prózai Írásait gyűjti egybe". A kötetet olvasva, lapozgatva meglepődve konstatálja az ember, milyen jó prózaíró volt a költőként is tekintélyes Zelk Zoltán. Nem irt ö sem regényeket, sem elbeszéléseket, távol állt tőle a szélesen hömpölygő epika. A kisprózát szerette, a lírai hevülettel át- meg átszőtt karcolatokat, emlékezéseket, cikkeket, glosszákat. Néhány oldalon azonban remekműveket tudott komponálni: hangok, hangulatok, színek vibrálnak bennünk, amikor ezeket a rövid írásokat olvassuk, érezve a költő szívének dobbanását, őszinte, keresetlen sorainak varázsát. Hol kesernyésen, hol ironikusan fakadnak föl a hangok, de sohasem csendülnek hamisan, de még elítélően sem. Kötetének legizgalmasabb darabja önéletrajza ; önéletrajzának az a része, ahol a pokol bugyrát, munkaszolgálatos kálváriáját örökíti meg a háborús orosz földön. Jobb ez akármilyen regénynél. írótársairól papírra vetett emlékezései szintén remekbe szabott fejezetek a könyvben. Akár Simon Istvánról, akár Füst Milánról vagy Berda Józsefről emlékezik, mindenütt kibukkan Zelk Zoltán szuverén és egyedülálló gondolkodása, fordulatos szavajárása. „Megpróbáltam úgy írni, ahogy élő szóval mondanám emlékeimet, találkozásaimat. Tudom, sok henye pontatlan mondat van ebben az írásban, s lehet, hogy könnyelműség volt kiadnom a kezemből. Mindegy. Megtörtént. Kérem az olvasót, úgy nézze ezeket az arcképeket, hogy nem művészi fényképek, hanem gyors helyszíni, de hiteles felvételek" — írja Főhajtás a túlvilágra című rövid előszavában Zelk. Aki közelebbről is szeretné megismerni Zelk Zoltán iró-kortársait, s szeretne elmerülni abban a nyüzsgő hangyabolyban, amely az akkori irodalmi életet jelentette, jellemezte, föltétlenül el kell olvasnia a költö emlékezéseit. Feledhetetlen élményben lesz része. A kötetben találunk két egyfelvonásos színművet is, amely bár nem került bemutatásra, folyóiratban azonban megjelent. —Dénes— Cs. Szabó László: GÖRÖGÖKRŐL „Úgy tartja a köztudat, hogy népet nemzetté tenni: rangemelés. A nemzet magasabb rendű, mint a nép, közösségi tapadása erősebb, felfokozott léte tágabb és ellenállóbb, gyökere mélyebben kapaszkodik a történelembe, szomszédai és saját múltjába sáncolva magasztosabb hivatástudat hajtja nagy tettekre, tragikus összeomlásuk után kivérezve is szívósabb ellenállással vészeli át a próbát." Ilyen tipikusan Cs. Szabó László-i ellenpontozással kezdi a nemrég elhunyt jeles esszéista utolsó, immár posztumusz megjelent tanulmányát, amely az Európa kiadó „Mérleg"-sorozatában látott napvilágot. Természetesen a görögökről van szó, anynyi nagy európai humanista örök mértékéről. Cs. Szabó László nemcsak sokat olvasott e délszaki népről, hanem többször személyesen is meglátogatta az ókori Hellász ma is megtalálható színhelyeit s ez irodalmi és turisztikai élmények sajátos és nagyszerű ötvözete e posztumusz tanulmány. „Szóródj világgá ..." ez a tanulmány első nagy ciklusa, s miről is szólhatna, mint a Homérosz előtti az archaikus Görögországról, pontosabban Mükénéről s méginkább a mínoszi Krétáról. A második fejezet címe pedig „Az Énekes". S az nem más, mint maga Homérosz. Illetve a homéroszi költemények. S azok helyszínei, mint például Trója, s azok szereplői, mint például Heléna. A harmadik fejezet: „A Nagy Szűz gyermekei". A nagy szűz természetesen Paliasz Athéné, a helyszín Athén, s a kor, a klasszikus Hellász .kora, a görög fénykor, Periklész és Hérodotosz, Szophoklész és Euripidész, Szókratész, Platon és Arisztotelész kora. S végül a záróakkord, a hellénizmus, Nagy Sándor és utódainak kora, S az utolsó fejezetnek van egy epilógusa is: az „Örök visszatérés". A világirodalom, főleg a huszadik század vissza-visszatérő nagy görög témáit tárgyalja Racine-tól Sartre-ig és Cocteauig. Igazi ínyenc olvasmánycsemege Cs. Szabó László posztumusz-tanulmánya. (cselényi) MEGÉRTÉS Ez a címe — és nem véletlenül — annak a képzőművészeti kiállításnak, melyet a bratislavai Szlovák Pedagógiai Könyvtár (Klariszszák utcája) négy folyosóján rendezett a természetvédők 6-os számú szervezete. A művek zöme — festmények, grafikák, kisplasztikák és faragványok — fiatal képzőművészek alkotása. Aki végigjárja a folyosókat, megnézi a közel kétszáz kiállított művet nyomban megállapítja: nem volt céljuk sem a rendezőknek, sem a kiállítóknak a manapság oly divatos tiltakozás az ember kíméletlensége ellen, a természet védelmében. Inkább a kölcsönhatást igyekeznek kimutatni; a művek s a természet megértésére figyelmeztetnek. Kellemes meglepetésként hat, hogy mindjárt az első folyosón rátalálunk Szkukátek Lajos három fekete-fehér és három színes rajzára. Ironikus hangvételű mindaz, amit nekünk „elmond", meg is értjük, de sajnálatos, hogy nincs címük ezeknek a rajzoknak. Hozzá hasonló módon járt el — tudatosan vagy véletlenül, ki tudja — a 24 kiállító képzőművésznek mintegy az egynegyede. Talán-talán igazuk is van: aki érti a látványt, annak nem kell a cím, aki pedig nem érti, címmel sem fogja megérteni. Sajátos hatású Martin Somora A szétoszlott paradicsom című nagyméretű kéttáblás festménye, Laco Torma sejtmozgásokat ábrázoló rajza és Jaro Košš plasztikája. Érdekes, fotós ötletből megvalósított alkotás Alena Bugárová tollrajzokból összeállított sorozata, melynek címe: Látvány az ablakból 1981 és 1986 között. A képzőművészek kísérletező kedvéről tanúskodik Barta József faragványa, A nap két fele című. Vladimír Havrila három nagyméretű grafikája. Horváth János hat festménye, valamint Ján Sluka 3 légy című alkotása, melyeket csavarokból, rugókból, műanyag lapokból állított össze. Külön említésre méltó Ivan Hoffman műve a 33 lapból álló, táblán sorozatba gyűjtött grafika. Az ábra látszólag mindegyik lapon ugyanaz, romos épület erkéllyel, de a nap, az év más és más időszakában. Három lap alsó, üresen hagyott, vonalazott részébe maga az alkotó irta' le véleményét a látványról. És hasonló, írásos véleményalkotásra kéri a látogatókat. A kiállítás megnyitásának napján, a zárás előtt már csak öt lap volt üres. Hajdú András TÉVÉJÁTÉK WOLKERRÓL A Csehszlovák Televízió (Bratislava) első műsorában hétfő esténként megkülönböztetett figyelem illeti meg az eredeti tévéjátékok bemutatását. A közelmúltban Jiíí Wolker, a súlyosan tüdőbeteg cseh költő Tatranská Pohánkán töltött utolsó hónapjait elevenítette fel a Vajúdás című drámai feldolgozás (mellesleg ez a címe a költő második, s egyben utolsó verseskötetének is). A forgatókönyv érdekfeszitö-meggyőző történetet kerekített a költő ténylegesen átélt élményeiből, valamint rövid életútja állomásairól, miközben egy-egy pillanatra megelevenedett a kor cseh irodalmi élete is. A rendező kitűnően érzékeltette, hogy a szanatórium felforrósodott légkörében, pattanásig feszült környezetében miként fémek meg egymás mellett viszonylagos békességben a más-más nyelvet beszélők: a Davost is megjárt koket - táló, ám ugyanakkor fatalista Fröhlichné aszszony, a bizakodó és intellektuális Jirí Wolker, meg a tűnődő hallgatásba merült Somogyi úr (Lengyel Ferenc személyesítette meg). A halál tornácán várakozó „kiszemeltek" mindennapjainak egyhangúságát csak a természet fenségessége, magasztossága és az orvosi személyzet odaadó-becsületes gondoskodása enyhíti némiképp. Fröhlichné asszony tulajdonképpen önrontó démon; szenvtelen nemtörődömségével (még ilyen körülmények között is rengeteg cigarettát szív) próbál fittyet hányni a betegségnek, Wolker viszont inkább meditativ jelenség, a jobbulás csalóka óráiban noteszébe jegyezget, s megszületik szuggesztív erejű költeménye, a Röntgen előtt: világfájdalmas, ám ugyanakkor lélekfelkavaró felhanggal. Vlado Müller Guhr főorvos szerepében rendkívüli intelligenciájú és humanista egyént személyesít meg, akinek még arra is van ereje, hogy legalább páciensei lelki épülésével foglalkozzék-törödjék, ha már nincs elegendő hatásos gyógyszere, s felvesse betegének — két vizsgálat közt — az újságban olvasott megrázó erejű balladát a fűtő szemeiről. Wolker tudja, hogy nincs menekvés, mégis elszántan, emelt fővel vállalja a halált. Köbölkúti József 9
