A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-04-17 / 16. szám
Németh László drámája a Matesz Thália Színpadán Témájában dermesztő dráma Németh László sorrendben első, még 1931-ben irt Bodnárné című színműve, amelyet mai szóhasználattal élve — természetesen némi sarkitással — akár paraszt-kriminek is mondhatnék. Tömören fogalmazva: egy gyilkossággal végződő éjszaka előzményei, majd annak bonyodalmai elevenednek meg előttünk. Németh László írói egyénisége és drámaírói vénája azonban ennél sokkal komolyabb minőséget garantál. Igaz, ez a kitűnő és a múló esztendők során klasszikussá nemesedett szerző elsősorban a regényeiben s esszéiben vallott az emberről, ennek „ürügyén" pedig századunk korábbi évtizedeinek — az utókor számára is sok tekintetben tanulságos — neuralgikus pontjairól; de prózájának mélyen szántó igazságait átplántálta jóval kevésbé ismert drámáiba is. így a Bodnárnéban egy valós problematikájú falusi történetet elevenít meg, s ez bármennyire epizódja csupán a húszas-harmincas évek világának, tágabb értelemben az akkori idők társadalmi viszonyai adják hozzá a hátteret. Nomeg azt is, amit máig érő üzenetként szoktunk szinte valamennyi előadástól számonkémi. Mert tagadhatatlan, hogy más-más formában ugyan, de ma is léteznek azok a jelenségek, amelyekről Németh László — szerkezetileg a görög sorstragédiákkal rokonítható — Bodnárnéja szól. Elvégre szemforgatóan huncut, aki nem meri bevallani, hogy családjainkban bizony napjainkban is nem kevés dilemmát okoz a boldogulás útjainak megválasztása. Nevezetesen például ama tekintetben, hqgy ki maradjon vidéken és kiből légyen bármi áron városlakó; hogy ki milyen módon és persze: hová emelkedik ki megszokott környezetéből; hogy ki minő iskolát választ, avagy igényli-e egyáltalában a továbbtanulást — és még bőven sorolhatnék azokat a gondolatokat, amelyek nemes egyszerűséggel aktualizálják Németh László etikai indulattal írt. napjainkban már valóban klasszikus értékű családi drámájának máig érő gondolatait. A kassai (Košice) Thália Színpad legutóbbi bemutatójának nyilvánvaló szándéka, hogy egymás mellé sorakoztassa ezeket a jellegzetességeket és a több mint ötven évvel ezelőtt irt történetből, illetve annak figuráiból a minket is érintő érvényességet. Annak ellenére, hogy vitathatatlan: a felszabadulás óta eltelt időszak történelmi változásai megoldották a húszas-harmincas években oly égető társadalmi problémákat, hiszen felsorolni is nehéz volna a parasztság életében az eltelt idő alatt bekövetkezett pozitív sorsfordulókat. A társadalmi dráma funkciója azonban éppen az, hogy a cselekmény első síkján egy adott időszak szociális és politikai problémáira hívja fel a figyelmet s próbál egyúttal orvoslást is találni minderre a maga sajátos eszközeivel; a darab mélyebb rétegeiben azonban a későbbi korok számára is tanulságos utalásokat rejt magában. Mindezt egybevetve tehát, legalábbis szerintem, aligha vonható kétségbe a Bodnárné színrevitelének jogossága. Területi színházunk kelet-szlovákiai együttesében, vendégként, a miskolci Nemzeti Színház igazgatója: Gyarmati Béla rendezte az évad harmadik bemutatóját. A próbafolyamat során gondosan ügyelt arra, hogy az előadás megőrizze eredeti ízeit, elkerülje a falusi büntörténetté sekélyesedés buktatóját; ugyanakkor épp a figurák cselekedeteit motiváló tényezők tisztázásával sikerült kiemelnie a darab mába nyúló, természetesen adódó áthallásait. Törekvéseinek eredményeképpen a drámában megelevenedő és különböző módon roncsolt személyiségek extrém előtérbe kerülését látjuk annak hangsúlyozásával, hogy még a kor társadalmi állapotaiból sem következik egyértelműen a bűn ilyen nyers világtalansága. Kár, hogy a Thália Színpad vendégrendezője színészvezetés tekintetében már nem volt ennyire Gombos Hona, Lengyel Ferenc és László Géza Németh László drámájának egyik jelenetében következetes, holott Németh Lászlónak ez a drámája jópár kitűnő színészi lehetőséget kínál. A címszerepet Gombos Ilona játssza, aki mintha a néhai nagygazdánék kivagyisága felöl közelítené meg ennek a „pusztán" módos parasztasszonynak figuráját. E hangsúlyeltolódás ellenére jól érzékelteti ugyan a figura lényegét meghatározó személyes motívumokat, de apró játékaiban, kifejezési eszközeinek sokrétűségében, az alakítás pontosabb felépítésében helyenként elbizonytalanodik; s ilyenkor bizony — legalábbis a bemutatón látottak alapján — kiengedi kezéből a légkörteremtő kulcsfigurának szánt gyeplőt. A többiek közül a bonyodalmat okozó Cica legfontosabb vonásait jól érzékeltető Sz. Danyi Irén, a családi súrlódások karcosságát szánandóan magába fojtó Lengyel Ferenc (id. Bodnár János), a visszafogottságában is kiteljesedő figurát teremtő Pólós Árpád (ifj. Bodnár János), a családi realitásokra keveset hederítő fiatalabb Bodnár-fiút alakító Dudás Péter és az egyszer kiváncsi, másszor sértett szomszédasszo-KENYÉR ÉS KÖNYV Kenyér és könyv... — összegezve a kiállítás benyomásait, amelyről az alábbiakban szólunk, a fenti cím kínálkozott, szinte természetszerűen, beszámolónk fölé. Hiszen részletesebb bizonygatásra aligha szorul: napjainkban, a tudományos-műszaki forradalom korában, amely módosítja, átalakítja, új irányok felé tájolja az emberi teremtőképesség formáit, nem zárkózhat el a megismerő, új programokat szabó elme szakirodalomban, tudományos kiadványokban közzétett eredményeitől, felismeréseitől egy még oly nagy hagyományokban bővelkedő, ősi múltra visszatekintő munkatevékenység sem, mint a földművelés, a mezőgazdaság. Hatékonyan, változatos és gazdag szakirodalmi kínálattal kapcsolódott be a Csallóköz és a korszerű mezőgazdasági szakirodalom egymásra találásának a folyamatába az a reprezentatív könyvkiállítás, mellyel a somorjai (Šamorín) művelődési házban március 5-től egy héten át tekinthettek meg az érdeklődők, s melyet a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése rendezett (az SZLKP Dunaszerdahelyi Járási Pártbizottságának hathatós támogatásával), együttműködve több társrendezővel, elsősorban a Dunaszerdahelyi Járási Könyvtár Mezőgazdasági Intézettel és a somorjai Kék Duna földműves-szövetkezettel. A somorjai könyvszemlét, amelyen megjelent Magyarics Vince, a járási pártbizottság vezető titkára is. a kiállítók részéről Zöld Ferenc, a már említett budapesti „ Egyesülés " igazgatója nyitotta meg, aki az elmúlt fél évtizedben rendkívül sokat tett azért, hogy — élve vendéglátói szívélyességével és támogatásával — átgondoltan és színvonalasan propagálja a magyar könyvkultúrát nemzetiségünk szellemi életében. Az Egyesülés, amelynek élén áll, 1983 óta immár ötödször vállalkozott egy-egy nagyszabású kiállítás szlovákiai megrendezésére. Legújabb bemutatkozásuk afféle csendes jubileum is; alkalom a fél évtizedes ki állitássorozat mérlegének megvonására. Eltekintve egy bátorkeszi (Vojnice) könyvszemlétől, a Dunaszerdahelyi járás „könyves" intézményeivel karöltve valósították meg eddigi rendezvényeiket Fél évtized alatt közel háromezer különféle kiadványt mutattak be az érdeklődőknek, s mintegy tízezer példánnyal gazdagították a dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Tájékoztató Központ, a Járási Könyvtár, a területi könyvtári hálózat és az iskolai könyvtárak állományát. További könyvszemléiken ugyanis — mezőgazdasági könyveken kívül —, nagy számban állítottak ki gyermekirodaimat kötelező olvasmányokat is, mi több: alapvető kézikönyvekkel. lexikonokkal, enciklopédikus művekkel gazdagították a járási közkönyvtárak kínálatát. Somorjai kiállításuk — figyelembe véve a Csallóköz mezőgazdasági jellegét, élelmiszeripari fontosságát — ezúttal monotematikus volt. A közel háromszáz mű átfogta a mai magyar mezőgazdasági szakirodalom legjavát, s ugyanúgy kínált olvasnivalót a legszűkebb szakterületek specialistáinak, a „profi" mezőgazdászoknak, mint a szabad idejüket kis hobbikertjükben hasznosan eltölteni kívánó amatőröknek vagy éppen a növény- és madárvilág rejtelmei iránt érdeklődő természetbarátoknak. Könyvek, könyvek és megint csak könyvek kínálták magukat a kiállítóteremben — védett és mérgező növényekről, a genetika titkairól, tápanyag- és vízgazdálkodásról, műszaki fejlesztésről és gépiesítésről, kertbarátok és kiskertészek számára hasznos tudnivalókról, virág-, gyümölcs- és szőlőtermesztésről, környezetvédelemről és környezet-' 10
