A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-03-27 / 13. szám
ROBERT MILLS AZ UTOLSÓ SÉTA Miss Cynthia Mayer szeretett úgy élni. mint a gazdagok. Egy középkorú hölgy, aki után még mindig megfordulnak a férfiak, a haja puha ... leheletfinom eleganciával vette körül magát ízléssel öltözködött és egy vagyont költött a gardróbjára. Egyetlen társa egy fekete öleb, amely a Prince névre hallgatott. Miss Cynthia örökségből tartotta fenn magát. Négyszobás lakosztályában éldegélt egy hatalmas bérházban New York Chelsie negyedében. A szomszédokat jóformán alig ismerte. A bérházban volt egy óriási önkiszolgáló, könyvtár, kozmetikai szalon és egy étterem. Hónapokig nem hagyta el a Chelsie-t, mert semmiben sem szenvedett hiányt. Naponta két alkalommal — a reggeli órákban — megsétáltatta Ptincet a 36. utca aszfaltján, de nem csavarogtak el messzire. Este — minden hétnek hat napján — Fred Luttrell, a bérház portása hosszabb sétára vezette el az ölebet. Valamikor régen egy tiszt megkérte Cynthia Mayer kezét. Az eljegyzés napját is kitűzték, s ebből az alkalomból a vőlegény egy gyönyörű gyűrűt — gyémánttal és emeráldokkal — ajándékozott szíve választottjának. Három hét múlva a fiatal tisztet kórházba szállították, ahol nemsokára meghalt. A drága gyűrűt Miss Cynthia sohasem vette le az ujjáról. Néhány nappal elseje előtt történt valami, ami 'eléggé megviselte az idegrendszerét. Váratlanul felkereste a szobájában a portás. Fesztelenül átlépte a küszöböt. Pedig senki sem hívta. Időnként be-betért a lakásba a szerelő vagy az a férfi; aki a gázórát számolta le, de valamennyien telefonon jelezték jöttüket. Fred viszont „betört" hozzá. — A lépcsőn szaladtam fel — mondta lélegzet után kapkodva Fred, miközben leült az egyik székre. — Az az igazság, hogy a szabályzat... a szabályzat tiltja ... nem volna szabad meglátogatnom magát, és emiatt nem használhatom a liftet sem. — Hát akkor mit keres nálam? — Szeretnék elbeszélgetni magával. Miss Mayer. Nagyon rövid leszek — hadarta Fred majdnem könyörögve, amitől a kisasszony kellemetlenül érezte magát. — Mi bántja, Fred? — Boldog és hálás lennék, ha kölcsönadna nekem ötven dollárt. Szükségem van az összegre. Négy hét múlva visszaadom. A pénzt ma akarom elküldeni.... — Szüksége van ötven dollárra? Miért? — A lány. akit szeretek ... kórházban fekszik. A biztosító a költségeknek csak a felét fedezi: a többiről én gondoskodom. Megpróbáltam mindent, de mindenki visszautasított, egy centet sem kaptam. Maga olyan jóságos, és bízom abban, hogy a segítségemre lesz. — Eljegyezte a lányt? — Hát... úgy is lehet mondani... majdnem. Miss Mayer hidegen végigmérte a fiatalembert, majd határozottan „nem”-et intett a fejével. — Nem vagyok abban a helyzetben, hogy pénzt kölcsönözzek bárkinek, Fred. Minden hónapban kapok egy bizonyos összeget, ez igaz. de minden centnek megvan a maga helye. Fred már nem hallgatta a kisasszonyt. Másfelé nézett. Cynthia Mayer is megpillantotta a nagy fehér táskát és a kesztyűket. Nyugtalanság fogta el, mert eszébe jutott, hogy néhány órával ezelőtt a bankban nagyobb összeget vett fel. — Sajnálom, Fred — mondta és felállt. — Én is sajnálom, amiért megzavartam a nyugalmát. Bocsásson meg nekem! — A fiatalember gyors léptekkel elhagyta a szobát. Ez az esemény felborította életének megszokott menetét. Negyedórával korábban ment le vacsorázni, és amikor Princet kivezette az utcára — Fred aznap szabadnapos volt —, nem a fényes körút felé indult mint általában, hanem az utca másik oldalát választotta. A sarkon tétován megtorpant. Ideje volna hazatérni, gondolta. Az utca elhagyatott volt és vaksötét. Prince hirtelen nekiiramodott az éjszakának: Cynthia Mayer kedvence után eredt, de nem futott messzire. Egy goromba marok elkapta a torkát. Esés közben megpillantotta a férfi arcát. Még hallotta Prince eszeveszett ugatását, majd minden sötétbe borult körülötte. Hamarosan magához tért. Az aszfalton feküdt és egy férfi térdelt mellette. A kesztyűjét lehúzták és a gyűrűjét is ellopták. A fehér táskának bottal üthette a nyomát. A rendőrségre rohant. Vemon felügyelő megígérte, hogy mindent megmozgat és a támadó máris lakat alatt érezheti magát. Három nappal a történtek után a felügyelő felkereste a lakásán. Azonnal rátért a leglényegesebbre. — Fred Luttrellnek, a portásnak szabad napja volt. A fiatalember sétáltatja a kutyáját, nem? Úgy hírlik, hogy becsületes fickó. Mégis mi okból kereste fel magát? — Ötven dollárra volt szüksége. — Adott neki pénzt? — Nem. Pillanatnyi szünet után a felügyelő megkérdezte: — Fred Luttrell a tettes? Cynthia Mayer látta a támadója arcát... és felismerte, de erről nem szólt senkinek. — Fred volt — mondta végül hűvösen. A tárgyalóteremben kerülte Fred pillantását. Az ügy végére gyorsan pontot tettek. Frednek nem volt alibije. Három esztendőt kapott. Cynthia sokáig bosszankodott, mert nem talált olyan fiatalembert, aki megsétáltatja az agyondédelgetett Princet. Cynthia Mayer kisasszony tehát maga vitte a kutyust a friss levegőre, de egyetlenegyszer sem sétált arrafelé, ahol azon az éjszakán megtámadták. Egy alkalommal Vemon felügyelővel találkozott az utcán, aki elmondta, hogy Fred még mindig az ártatlanságát hangoztatja. Egy hónappal később a felügyelő behívatta Cynthia Mayert a rendőrállomásra. — Megtaláltuk a gyűrűjét. — Az elöérzetem nem csalt. Tudtam, hogy Fred előbb vagy utóbb mindent bevall és... — Fred ártatlan. — Én felismertem ... — Valóban? — Hát... azt hiszem ... azt hittem hogy Fred a tettes ... abban biztos vagyok ... voltam ... én nem is tudom. — Hülyét csinált belőlem! Ártatlan embert küldtem a börtönbe! Hazafelé tartva Cynthia elhatározta, hogy új lakás után néz. Bekukkantott néhány lakosztályba, de egyik sem nyerte meg a tetszését. Ezután elment a házfelügyelőhöz és megkérte, hogy vegye vissza Fredet... és a fiatalember visszatért. Első este a munkaidő befejezése után magához hivatta. A találkozás nem okozott csalódást. Fred a jelek szerint nem tervezett bosszút ellene. Miss Mayer úgy hitte, hogy a fiatalember mindent elfelejtett. Néhány hónap a börtönben nem a világ. Felajánlotta, hogy ismét sétáltassa meg Princet. Jól megfizeti. — Nem, nem, köszönöm — szabadkozott Fred. — Szépen keresek... nem vállalok többletmunkát. — Az a lány... biztosan elhagyta a kórházat Meggyógyult? — Nem gyógyult meg! Meghalt! Cynthia Mayer a küszöbön ötszáz dollárt tartalmazó borítékot csúsztatott Fred zsebébe. Kárpótlásul a börtönben eltöltött napokért. Fred szótlanul becsukta maga mögött az ajtót. Este Cynthia kivezette Princet az utcára. Maga sem tudta miért, de megint abba az utcába fordult be, ahol megtámadták. A sarkon — éppen vissza akart fordulni — ismét elkapta valaki a nyakát. Ezúttal senki sem sietett a segítségére. Holtan feküdt az aszfalton, amikor megtalálták. A kesztyűje eltűnt, de a gyűrűt nem húzták le az ujjáról. Összeszorított markába egy fehér borítékot helyeztek el. A rendőrség öt százdollárost talált benne... Nagy Zoltán illusztrációja 23
