A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-03-27 / 13. szám
TUDOMÁNY- TECHNIKA AMIKOR A GYÓGYSZER MÉRGEZ Az emberek általában alkalomszerűen isznak, de sokan vannak, akik rendszeresen fogyasztanak szeszes italt. Az sem zavarja őket, hogy betegek; szesszel erősítik magukat, és nyugodtan szedik a tablettákat is. Az orvosi rendelőkben és gyógyszertárainkban az emberek többsége rákérdez arra, hogy a kezelés folyamán ihatnak-e, és mennyit? Tehát a kérdés aktuális: a lakosság eléggé ismeri-e az alkohol és a gyógyszerek kölcsönhatását, annak következményét? Az alkohol (etilalkohol, szesz) ősidőktől kezdve az élvezetekhez tartozott, ezért nehéz ellene harcolni. Serkentően hat, kellemes, bóditó érzést vált ki, mert gyorsan felszívódik és befolyásolja az ember viselkedését. Mint minden méreg, így az alkohol is nemcsak a májat károsítja, de befolyásolja annak működését és az egyes gyógyszerek hatását is. Az alkohol károsítja az enzimrendszert, amely a gyógyszerek lebontását végzi. A szesz már nagyon kis adagban is befolyásolja a gyógyszerek gyors lebontását, például a Meprobamatét, a Scobutilét, a Fenylbutazonét és a Dormiphenét. A alkohol az anyagcsere során a májban acetaldehiddé, acetonná, végül széndioxiddá és vízzé alakul át. Ha ebbe a lebontási folyamatba gyógyszerrel beavatkozunk, akkor az acetaldehid és az acetón nem tud tovább hasadni, és úgynevezett antabusz reakció jön létre (Antabus az a gyógyszer, amellyel az alkoholistákat az elvonókúra alatt kezelik). Az antabusz reakció viszont acetonmérgezéshez hasonló tünetekkel jelentkezik: rosszullét, fejfájás, hányinger, valamint szédülés. Ezek a kellemetlen tünetek utáltatják meg az alkoholistával a szeszes italok élvezetét, de ugyanez az antabusz reakció jelentkezik, ha az illető az egyes gyógyszereket szesszel használja. A gyógyszerek és az alkohol kölcsönhatása folytán csökken az enzimek aktivitása. Ez emésztési zavarokban nyilvánul meg. (Enzim-tartalmú gyógyszer a Pancreolan forte, Pancreolan compositum.) A vitaminkészítmények hatását is csökkenti az alkohol. Például a B,-vitamin (Thiamin) hiánya lép fel az idült alkoholistáknál, akik idegszálgyulladásban szenvednek. Főleg az ülőideget sújtja ez a vitaminhiány, ezért nemcsak „szellemileg" sántikál az alkoholista, hanem a valóságban is. A rendszeres alkoholfogyasztás tönkreteszi a gyomor nyálkahártyáját, ezért nem termel elegendő gyomorsavat, így a C-vitamin nem tud felszívódni, hiába van elegendő a táplálékban. A C-vitaminhiány fáradékonysággal, ínyvérzéssel és az ellenállóképesség csökkenésével jár. Hazánkban nagyon sok a cukorbeteg, akik inzulint vagy cukorbajt gyógyító tablettákat használnak. A diabetikusnak egyáltalán nem lenne szabad szeszes italokat fogyasztania, mert az károsan hat magára a betegségére is. Gyakran hipoglikémiás sokk (éhséggörcs) vagy kóma (mély álom vagy eszméletlenség) léphet fel. Ha viszont valaki Dirastan tablettákat használ és közben alkoholt fogyaszt, antabusz reakció alakul ki. A Buformin vagy Silubun tabletta szedésekor alkohol hatására a vér kémiai reakciója savassá válik, szívpanaszok lépnek fel (angina pectoris tünetek). A központi idegrendszerre ható gyógyszerek (pszichofarmakumok) a leggyakrabban használt készítmények közé tartoznak. A nyugtatok és az altatók hatása az alkohol fogyasztásakor fokozódik, vagyis nagyobb az eltompulás, az álnriosság és a figyelmetlenség. Az idült alkoholisták esetében a tompító gyógyszerek hatnak ugyan, de hatásuk lerövidül. (Meprobamat, Phenobarbital, Dormiphen stb.) A fájdalomcsillapítók (Alnagon, Sedolor) hatása általában erősödik, ha alkohollal kombinálják, de egyszersmind veszélyes rosszulléteket idézhet elő. Az anxiolitikus szedatívumok — új típusú nyugtatok — a normális pszichéjű emberek idegfeszültségét, félelmét, szorongását, motoros nyugtalanságát jótékonyan befolyásolják. Még nagyobb adagokban sincs altató hatásuk, és még mérgező adagokban sem idéznek elő eszméletlenséget. Ezért a leghasználtabb gyógyszerek. (Radepur, Diazepam, Oxazepam, Seduxen, Rudotel). Alkohollal „kombinálva" szintén fokozódik a hatásuk, tehát nagyobb az eltompulás és az elkábulás (mintha az illető ittas lenne). A pszichostimulánsok (pl. Fenmetrazin, Centedrin) serkentik a központi idegrendszert, izgató hatással vannak, emelik a vérnyomást. Ha alkohollal használjuk, szívizomkárosodás és elmebaj lehet a következménye. Az antihisztamin hatású vegyületek (pl. Alfadryl, Dithiaden, Prothazin stb.) is eltompulást, álmosságot idéznek elő, az alkohol még fokozza ezt a hatást, ezért óvakodni kell az ilyen kombinációtól. A helyi érzéstelenítőket (Prokain, Mezokain, Lidokain) foghúzásnál és kisebb műtéti beavatkozásoknál használják érzéstelenítés vagy hátgerincblokád céljából. Alkohollal kombinálva antabusz reakció lép fel. A véralvadásgátlókat (Pelentan, Pelentanettae) főleg trombózis, infarktus megelőzésére használjuk. Ezek a gyógyszerek alkohollal „kombinálva" felerősítik hatásukat, és annyira hígítják a vért, hogy fennáll az elvérzés veszélye. A közhiedelem szerint a szívkoszorúér-tágítók (Nit-Ret, Nitro-Mack Retard, Nitroglycerin, Curantyl, Prenylamin forte stb.) vasodilatációs hatását az alkohol erősíti, de ez a kölcsönhatás nem előnyős, mert hirtelen vérnyomássüllyedést okoz. Általában a sok folyadék emeli a vérnyomást, de ha a vérnyomáscsökkentő szereket (Sanotensin, Neocrystepin, Dopegyt stb.) alkohollal használjuk, akkor különösen rossz állapot jön létre (szédülés, ájulás). Az alkohol fokozza a vizelethajtók (Diluran, Furosemid, Furanthryl stb.) hatását, ami bö vizeletmennyiségben és ortostatikus vérnyomássülyedésben nyilvánul meg. Tehát a „kombináció" nem alkalmas. Az antibiotikumok (Amoclein, Penicilín, Tetracyclin, Oxymykoin stb.) és az alkohol kölcsönhatása abban nyilvánul meg, hogy az alkohol csökkenti az antibiotikumok szintjét a vérben, és ezzel az antibiotikumok elveszítik hatásukat. Aki azt képzeli, hogy hüléses betegségét az alkohol meggyógyítja, akkor téved. (Egy elrettentő példa: Gricin tablettákat alkohollal kombinálva intolerancia jelentkezik, mert antabusz reakció jön létre). A szulfonamidok (Biseptol, Bactrim, Sulfisoxazol stb.) és az alkohol kölcsönhatása úgyszintén antabusz reakcióhoz vezet. A kemoterapeutikumok (Furantoin) alkohol hatására intoleránssá válnak, ami tahikardiával (gyors szívveréssel), vörösödéssel és diszpnoeval (magasabb szívritmussal) — nehéz légzéssel jár. Az antituberkulotikumok (a TBC-t gyógyító szerek: Pas, Nidrazid, Streptomycin stb.) alkohollal kombinálva károsítják a szervezetet. Ezeknek a gyógyszereknek egyébként is sok a mellékhatása, de az alkohol még fokozza is ezeket. Néhány példa: a Cykloserin + alkohol — pszichózis (lelki betegség), Nidrazid + alkohol = perifériás neuroterápia (ideggyulladás), Pyrazinamid + alkohol — májkárosodás. A féregüző szerek (Helmirazin) alkohol hatására mérgezővé válnak az idegrendszerre, allergikus bőrkiütéseket, görcsöket, szédülést, fulladást, gyors szívverést, hasmenést és remegést okoznak. Befejezésül szeretném ismételten kihangsúlyozni: a betegek gyógyszerek szedésekor ne fogyasszanak semmilyen mennyiségben alkoholt. Előbb gyógyuljanak meg és utána nyugodtan koccinthatnak — a saját egészségükre. Dr. NAGY GÉZA GYÓGYSZERÉSZ REMÉNYEK ÉS ESÉLYEK Ha azt mondom: rák, tíz ember közül legalább kilenc felkapja a fejét s valószínűleg ugyanennyinek hideg borzongás fut végig a hátán. Nem csoda: korunk legrettegettebb népbetegsége gyakoriságánál, alattomosságánál, félelmetességénél, rejtelmességénél fogva állandó rettegésben tartja korunk emberét. Gondolom, az sem szorul különösebb bizonyításra, hogy erről a félelmetes betegségről az emberek között rengeteg megalapozatlan hiedelem, tévhit is kereng. Ezért is dicséretes a Magyar Televízió vállalkozása, hogy a közelmúltban Budapesten lezajlott XIV. nemzetközi rákkongresszus apropóján neves rákkutató specialisták, orvosok bevonásával több adásból álló sorozatot szentelt ennek a témának, a legnemesebb értelemben vett tudománynépszerűsítés módszereivel és igényével. Az adássorozatban részt vevők — amennyire ez a téma jellegéből kifolyólag egyáltalán lehetséges — megpróbálták közelebb hozni a nézőkhöz a rákkal kapcsolatos kutatások, legújabb felfedezések, elméletek eredményeit; egyáltalán, igyekeztek valamiképp körvonalazni a mai tudomány álláspontját a betegség fő jellemzőit illetően. Azt hiszem, vitán felül áll, hogy a rákkutatás a jelenkori tudomány legnagyobb és legfontosabb kutatási területeinek egyike. Emlékszem, még egy évtizeddel ezelőtt is azt mondhattuk csupán: az eredmények a befektetett jelentős szellemi és anyagi energiák ellenére igen szerények. Emlékezhetünk Szent-Györgyi Albert szavaira, jóslataira is, aki az évtized végére ígért jelentősebb, átütő sikert. Nos, örömmel nyugtázhatjuk, tudásunk, az emberiség tudása jócskán bővült az utóbbi évtizedben az említett betegséget illetően, az intenzív kutatás kétségkívül jelentős részeredményekkel szolgált. Állíthatjuk ezt ama, szintén csak új felismerések ellenére is, hogy a rák természete, összetettsége, sokfélesége jóval bonyolultabb, szerteágazóbb annál, mint amit ezidáig — szinte rutinszerűen — gondoltunk róla; lényegéhez nehezen engedi közel kerülni a tudósokat. A kutatók ma már elmondhatják: mintegy 200 féle rosszindulatú daganatos megbetegedést ismernek; ezek majd mindegyike különbözőképpen alakul ki, terjed, reagál az impulzusokra, következésképp különböző kell, hogy legyen a gyógyítása is. A kutatók szerint az sem kizárt, hogy mai gondolkodásunk, a sejtek tevékenységét, funkcióit, illetve szaporodását illető elképzeléseink, megközelítéseink valamely eddig ismeretlen szempontból beszűkültek; ezért tekintünk a sejtfejlődés „normális" és rákos útjára pillanatnyilag, mint két diametrálisan eltérő módra, holott lehet, hogy tíz-tizenöt év múlva a sejtfejlödés két párhuzamos útjaként vesszük majd számba őket. Térjünk azonban vissza a realitásokhoz: hogy a rákkutatók jó úton járnak, az is mutatja, hogy számos technológiát sikerült kidolgozniuk a sejtfejlödés különböző fokozatainak megfigyelésére, sőt befolyásolására, s ezek jól hasznosíthatók például a párhuzamos kutatási területeken is. A rákkutatók által kidolgozott technológia segítségével sikerült például felfedezni és elkülöníteni viszonylag rövid idő, 3 év leforgása alatt az AIDS vírusát is. Úgy tűnik azonban, a rák maga szívósabban ellenáll, a kutatók ma már bizonyosan tudják, hogy nem létezik és valószínűleg soha nem is lesz univerzális rák elleni gyógyszer vagy gyógymód. A mai nézetek szerint a megelőzés illetve a korai felismerés mellett mindenekelőtt a daganatok csökkentése (sebészi, sugárzási vagy kemoterápiai-gyógyszeres úton) a cél, tekintettel azonban arra, hogy a daganatos sejt 100 %-os eltávolítása — s így a rák megszüntetése — bármely említett úton lehetetlen, az újabb törekvések a sejt tulajdonságainak megváltoztatására irányulnak. Itt elsősorban a sejt genetikai jellemzőinek módosításáról, a sejt „megszelídítéséről" van szó. Nagy reményeket fűznek e téren korunk egyik legforradalmibb (s egyben legvitatottabb) tudományágához, a molekuláris biológiához és mindenekelőtt a vele szoros kapcsolatban álló génsebészethez. CSÁKY PÁL 16
