A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-09 / 2. szám

ÉLETÉBŐL Horká y László mesél a gyerekeknek (Görföl Jenő felvétele) Minden reggel gond nélkül kelj! így köszönti a belépőt a falvédö felirata a kisráskai (Malá Raška) tájház falán. Köszönt minket a többi tárgy is, a rocska és a maimocska. — Ha nem lenne tájház, ezek a tár­gyak a pádon porosodnának és csak az egerek láthatnák, nem mi — mondja Horkay László, a Csemadok helyi szer­vezetének elnöke. — A szavakat is össze kéne gyűjteni. Máris akadt három múltba hulló, értel­mét változtatott, elveszettnek hitt kife­jezés. A rocska fejőedény. Már-már el­felejtettem, pedig egykor nekem is ab­ból szűrték a tejet. — A maimocska pedig a kukorica őrlésére szolgált — magyaráz a házi­gazda. — Nemrég még használták. A pad pedig ez esetben padlást jelent. — Láttam a leltárkönyvet, 185 tár­gyat tartanak nyilván, ez nem kevés ... — Van itt több is. Amit csak nemrég hoztak, az még nincs a nyilvántartás­ban. Nagyon sok ember adakozott, má­sok pedig nem örökbe adták néprajzi tárgyaikat, hanem kölcsönbe. A tájházi kiállításra. — Sok érdekes, értékes holmit látok — mondom körülpillantva. — Bár még használható, tehát érté­kes eszközök is vannak itt, mégsem a pénzben kifejezhető értékük miatt gyűj­töttük egybe. Az eszmei értékük nagy. így, hogy egy helyen bemutatjuk a le­tűnt falusi élet használati és munkaesz­közeit, értékük csak nő és nem csök­ken. — A maimocskát is még használhat­nák, a sertéssel ma is kukoricadarát etetnek. — A daráltatás ma a lakossági szol­gáltatások kategóriájába tartozik. Van, aki a földműves-szövetkezettel őröltét, van aki a saját villanydarálóján ereszti le a szemet. A maimocska ideje eltűnt — zökkenünk vissza a mába. Kisráska a nagymihályi (Michalovce) járás legkisebb faluja. A lakosok száma nem éri el a háromszázat. Egyedüli falu a környéken, ahol magyarok is laknak. A lakosságnak mintegy nyolcvan százalé­ka vallja magát magyarnak. Itt el kell mondanom egy nagyon érdekes adatot. A társadalmi és tömegszervezetek járá­si versenyébe a Csemadok kisráskai helyi szervezete is bekapcsolódott. A szocialista kötelezettségvállalások érté­kelésekor járási elsők lettek. Kétezer korona jutalmat kaptak. Szénabegyüj­­tésben versenyeztek. Munka után jár a pihenés, kikapcsolódás, ezért kirándu­lásra ment a Csemadok-tagság. Iskola nincs a faluban, 1971 -ben in­tegrálták. Addig is csak 1—5 osztályos magyar tanítási nyelvű iskola volt. A felsőbb osztályokba magyar iskolába Vajánba (Vajany), a szlovák iskolába Budkára (Budkovce) jártak a tanulók. A központosítás óta a gyerekek háromne­gyed része szlovák iskolába jár. Regge­lente két irányba indulnak a nebulók. Hat órakor 7—8 gyerek Vajánba, a magyar iskolába, hét órakor 30—40 kisiskolás Budka felé veszi az irányt. Az óvoda egésznapos. Nincs helyhiány, sőt, olykor a picit is felveszik. Kenyeret, tejet, egyéb háztartási cik­keket a faluban vásárolhatnak, nincs is panaszuk a kisráskaiaknak. De ruhát, cipőt venni Nagykaposra (Veľké Kapu­šany) vagy Michalovcébe esetleg Bud­kára járnak. A nagy bevásárlásokat, mint például az iskolaév elejit vagy a karácsonyit általában Michalovcéban bonyolítják, mondván, ott nagyon jó a boltok árukínálata. Beszélgetőpartneremtől azt is meg­tudtam, hogy a lakosság túlnyomó ré­sze a helyi földműves-szövetkezetben dolgozik, amely több falut összefogó nagygazdaság. — Segíti-e a falufejlesztést? — kér­dezem. — Csak a Csemadok helyi szervezete nevében nyilatkozhatom, és mi elége­dettek vagyunk. — Kicsi a falu, távol van a fővárostól, a kultúra hogy jut el ide. Például könyv­táruk van-e? — Van bizony. Igaz, egyszerű falusi népkönyvtár, de gazdag. Mivel Micha­­lovcében csökkent a magyar könyvek kölcsönzése, így azokat is ide adták. Michalovcéből inkább szlovák nyelvű új könyveket kapok. A magyar könyveket Kassán (Košice) és Nagykaposon (Veľké Kapušany) vásároljuk. Tavasszal a könyvhónap alkalmából és karácsony előtt árusítással egybekötött könyvkiál­lítást rendez a Csemadok helyi szerve­zete. — Hogy zajlik az élet az ilyen kis faluban? Mi megy eseményszámba? — A Nemzeti Front tömegszerveze­tei nálunk is dolgoznak. A társadalmi és a kulturális évfordulókat mi is megtart­juk. Aki hangadó az egyik szervezetben, arra a másikban is számítani lehet. Aki egyszerűen „csak” tag, az a másikban is tag. A Csemadok helyi szervezetének utóbbi tíz évét krónikában örökítettük meg. — Mi ennek legkiemelkedőbb be­jegyzése ? — A CSKP 65. évfordulója alkalmá­ból szervezett vetélkedő országos dön­tőjében a második helyen végeztünk. Az eseményekről még hadd szóljak: Színjátszás volt nálunk is, ma már sajnos nincs. A feleségem tanítónő, ő tanította be Dávid Teréz: Időzített bol­dogság című színművét. Azzal nyitottuk meg öt évvel ezelőtt a kultúrházat. — Mit szoktak a tájházban szervez­ni? — Szeretnénk, ha a régi tárgyak is­merete, rendeltetésük, használatuk be­mutatása a korral nem tűnne el. Azt szeretnénk, hogy bármelyik gyerek ké­sőbb kalauza lehessen az ide betérő­nek. FISTER MAGDA • Rövidesen tíz éve, hogy Bratislavában, 1977. május 14—15-én megtartotta XII. országos közgyűlését a Csemadok. A köz­gyűlést Gustáv Husák elvtárs. a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök levélben kö­szöntötte. Levelében egyebek között ezeket irta: „A jelenlegi időszakban egész társadal­munk, dolgozóink minden rétege, hazánk nemzetei és nemzetiségei arra törekszenek, hogy maradéktalanul valóra váltsák a CSKP XV. kongresszusának programját. Hazánk gazdasági, társadalmi és kulturális eredmé­nyeiben más nemzetiségű polgártársaikkal együtt a magyar nemzetiségű dolgozók is jelentős érdemeket szereztek. Nagyra be­csüljük magyar nemzetiségű polgártársaink szorgos, eredményes munkáját közös ügyünk, fejlett szocialista társadalmunk to­vábbi felvirágoztatása érdekében. Ez a pél­dás hozzáállás jó alapot teremt nemzeteink és nemzetiségeink egységének, az együvé­­tartozás és a szocialista nemzetköziség elvé­nek további megszilárdításához ... Elisme­réssel értékeljük a Csemadok jelentős szere­pét dolgozóink társadalmi aktivitásának nö­velésében és azt az eszmei, nevelő, kulturális munkát, amelyet a magyar nemzetiségű dol­gozók körében végez ... Meggyőződésem, hogy a Csemadok XII. országos közgyűlése hozzájárul ahhoz, hogy szövetségük a jövő­ben még színvonalasabb munkát végezzen. A magyar nemzetiségű dolgozók körében a kulturális-nevelő munka további fejlesztése, valamint nemzeteink és nemzetiségeink kul­túrájának kölcsönös megismerése érdeké­ben tovább bővítik kapcsolataikat a nemzeti bizottságokkal, az általuk irányított intézmé­nyekkel és a társadalmi szervezetekkel." A Csemadok XII. országos közgyűlésén részt vett párt-és állami küldöttséget Miroslav Vélek, az SZLKP KB elnökségének tagja, a Szlovák Szocialista Köztársaság kulturális minisztere vezette. • Másfél évtizede, az 1970-es évek elején Rutai Ferenc kezdeményezésére alakult meg Ebeden (Obid) a Csemadok helyi szervezeté­nek keretében a citerazenekar. A tagok köz­ben többször cserélődtek, az együttes azon­ban folyamatosan dolgozik és rendszeresen fellép a különféle helyi, járási és körzeti rendezvényeken. Szerepelt a Tavaszi szél vizet áraszt versenyeken is. Az együttes arra törekszik, hogy növelje a tagok számát és a rendszeresített próbák eredményeként emelje műsoraik művészi értékét. • A Csemadok járási titkárságai szorosan együttműködnek a járási párt- és állami szervekkel és kulturális intézményekkel. A párt- és állami szervek és kulturális intézmé­nyek képviselői rendszeresen részt vesznek a Csemadok plenáris és elnökségi ülésein. A Csemadok nagykürtösi (Veľký Krtiš) Járási Bizottságának őszi plenáris ülésén dr. Lóska Tibor, az SZLKP Járási Bizottságának titkára vett részt. Felszólalásában méltatta a Cse­­madoknak a járásban végzett munkáját és vázolta, hogy a CSKP XVII. kongresszusa határozataiból eredően milyen feladatok vár­nak a tagságra a kulturális élet területén a jövőben. 7

Next

/
Thumbnails
Contents