A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-09 / 2. szám
Csótó László világa Különös, hangsúlyozottan egyedi és utánozhatatlan jelensége a szlovákiai magyar képzőművészetnek Csótó László. Nem lehet őt beskatulyázni, valahogy hamisak a megszokott sémák, amikor elhelyezni, osztályozni akarjuk művészi világát. Képei első pillantásra meghökkentőek, azonnal felkeltik a figyelmet éles, határozott vonalaikkal és szilárd geometrikus kompozíciójukkal. Érdekes a forma, érdekes a tartalom, jól követhető az a gondolatmenet, amit ki akar fejezni, bár nem mindig tűnik fel első pillantásra, különösen nem akkor, ha a mű motivációja egy apró tárgyban rejlik csupán, ami viszont meghatározó. Honnan ered ez a páratlan ábrázolási mód, ez a furcsa vonalas-álstatikus technika ? Nehéz következtetni az eredetre, bár a térbeli kompozíció kétsíkúsága, kiterítettsége néha felidézi az ősi egyiptomi ábrák kétdimenziós megoldásait, azért ez a kifejezési forma korántsem archaikus, mint az az elmondottakból következne. Csótó László művészetében fontos szerepet játszik a részlet. Minden apró mozzanatnak, parányi pontocskának, görbületnek jelentősége és szigorúan meghatározott helye van, az alkotó kéz ügyel a szimmetriára, a formák szinte vég nélküli ismétlődésére, felbukkanására. Csótó Lászlót szokás grafikusként emlegetni, ami nagyjából helytálló, ha csak a szigorú vonaltechnikával kidolgozott munkáit vesszük figyelembe, de az egész eddigi életmű ismerete kétségessé teszi ezt a besorolást. Hiszen nemcsak fekete alapon fehér tussal, aprólékos gondossággal kidolgozott munkákat alkot, de születtek már műhelyében halvány pasztellszínekkel élénkített metszetek, két-három árnyalatban különböző, jóval dinamikusabb ábrázolások is, nem beszélve újabb, kecsegtetőnek látszó próbálko-1. Csótó László a tűzzománckemencénél 2. Idomár (szita-linó) 3. Családfa (tűzzománc) 4. Dávid és Góliát (linó) zásairól a tűzzománc-technikával. A tartalom itt is elválaszthatatlan a formától és persze determinálja azt. Csótó László művészetének fejlődésében nincsenek látványos változások, inkább csak alig észrevehető, szinte jelentéktelennek tűnő rezdülések jelzik a fejlődés újabb állomását, fázisát. Álom- és mesevilág él ábrázolásában. Álomként idéződik nála vissza a közelmúlt, a paraszti származás vaskos gyökereiből sarjad a képzelet, gyermekkori élmények, alakok, tárgyak, események elevenednek meg, szinte ködbeburkolva az ismeretlenség és felismerhetetlenség anomitásában, különösen az arcokat illetően. Ábrázolási törekvései már diplomamunkájában kezdtek kikristályosodni — itt is a gyermeki mesevilág lényegére törő, megkapó lerajzolása a döntő, úgy hogy szép legyen, úgy hogy jókedvre derítsen. Csótó munkáiból hiányzik a pesszimizmus, a hamis pátosszal telített nosztalgia, sőt csaknem minden müvéből a derű, a nyugalom, az élet sugárzik ki. Nem tagadhatja le tanítói mivoltát, azt sem, hogy másik szaktantárgya a matematika. A vonalzóval-körzővel alkotott alapvető fekete-fehér képei, gyermeki szeretetet sugárzó optimizmusa hatja át ezeket a műveket. Az ismétlődő keret emlékképként zárja be az alakokat és eseményeket. A metszetek ábrázolásában már kevesebb a részlet, megőrződött viszont a kompozíció és forma. A szín nem játszik döntő szerepet, hisz sohasem harsogó, inkább nyugtató és elgondolkodtató. A metszeteknél jól megfigyelhető az alakok fokozódó dinamizmusa, bár csak a fejbólintás vagy a kaleidoszkópszerü megjelenítés jelzi. Több rejtett feszültséget érezni az állatábrázolásokban. Kiforrott technikáját nem adja fel még olyan esetben sem, mint az édesapját felidéző fotogramos-fényképes képen, ahol — ha a sarokba rejtve is — előbukkan a „csótós” vonalas, geometrikus idomszerű kép. A tűzzománc képekben a dinamizmus és a vonaloldás még markánsabban jelentkelik. Nem a grafikus megoldást hasznosító technika a sikeresebb, hanem a hálószerű, kacskaringós, vonalakat jól megőrző kép vagy minta, bár a feloldott körvonalú müvekben is találunk jó megoldásokat. Csótó László munkájának célja a kép; nem szükséges minden formában elvont gondolatot keresni, sokszor elég gyönyörködni a dekoratív látványban, a pillanatnyi képi összhatásban, mégis sok alkotása jelentős és értékes motívumot őriz vagy emel ki. Gondolok itt a paraszti élet ma már lassan feledésbe menő eszközeire, az animisztikus világnézet elmaradhatatlan elemeire; a nap-hold-csillag ábrázolásra, vagy a meseszerű állatokra és növényekre. Formai megjelenítése kötött, de ez nem jelenti a beszűkülést, hanem az egyéni hang kiemelését, a művészi elkülönülést. Fejlődésének eddig töretlen íve, kibontakozó tehetsége, reméljük, gazdag jövőt ígér szép törekvéseiben. BOGOLY JÁNOS INNEN A St. Helens tűzhányó, amely öt évvel ezelőtt hatalmas lávatömegével meglepte a tudósokat, ismét működik. Egyelőre „szabályszerűen". Ez a tök dögnehéz — 304 kiló Idő előtt befejezték a Niagara vízesés átúszására tett kísérletüket azok a férfiak, akik egy háromméteres alumínium és műanyag gyűrűben akartak átkelni a túlsó partra. Amint később bevallották, elszállt a bátorságuk, szerkezetükbe vetett hitük is. 8
