A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-03-27 / 13. szám

Ez a vár-mire vár? dombról első dijat hoztak lakodalmi szokásaik és dalaik révén a fővárosból. Bár túlnyomórészt magyar nemzetiség lakja, de Céke (Cejkov) közelsége a folklórban is jelentkezik. Erre utal a viselet és a dallamkincs, de építésze­tében és fejfáiban eltér azokétól. A Nagy­hegy északi lejtője ma kőbánya, ahonnan a Terebes—Nagykaposi főúttól északabbra az Avas hegyben folytatódik. Ennek nyugati ol­dalán messziről látható az Almássyak egyko­ri vadászkastélya, melyben századunk negy­venes éveiben koncentrációs tábor volt, ahol többek között Rajk László is sínylődött. Mindkét község a természetes nyelvhatár peremén, de az Ondava ellenére is élénk kapcsolatban állva Abarával (Oborin) szoká­saikban és hagyományaikban is nagyon kö­zel állnak egymással. Nem volt ritka a két part közti házasodás sem, mert legelőik az abarai oldalon voltak. Ennek nem adásvételi oka van, hanem inkább az, hogy az Ondava az Avas felé mosta a partot, de a kataszteri határ a folyó régi medre mentén maradt meg. Régen a Labore is Szümyeg alatt ömlött az Ondavába, ahonnan a Latorca beágazásáig Bodrogocskának hívták a folyót. Ezen a tájon lehetett egykor a rév. ahol most már híd vezet Abara felé és út az Ó-Laborc medrével párhuzamosan. BOGOLY JÁNOS - MIHÁLYI MOLNÁR LÁSZLÓ BOGOLY JÁNOS FELVÉTELEI Szerda van, dél felé jár az idő. Kékkő (Modrý Kameň) is köznapi arcát mutatja: az élelmiszerbolt előtt tarka rokolyás, jókora pakkokat markolászó asszonyok tereferél­nek, a Várszállóba épp külföldi vendégek érkeztek, a könyvesbolt vezetője az ajtófélfát támasztva az utca forgalmát kémleli, a pi­­onirház előtt iskolás gyerekek ácsorog­­nak... — Alig egy ugrásnyira lakom a vártól — mondja-panaszolja egyikük —, tízesztendős múltam, mégsem léphettem át ez idáig a régmúlt emlékét őrző építmény küszöbét. Pedig csak a város felőli bástyák romosak, az egykoron híres erődítmény egy része ma is lakható. — A hét lakattal őrzött várkapun azonban — ágál társa is — halandó ember nem juthat túl egykönnyen. Hát nem érdekes? Helybeli­ek vagyunk, mégsem barangolhattunk még soha a történelmi kövek között. Holott ezek a kövek rengeteg érdekes dolgot tudnának mesélni. A történetörzö írások szerint Kékkő várát ugyanis még a rejtelmes-titokzatos XIII. szá­zadban kezdte a Balassák egyik őse, Mikó fia Péter építtetni. Kékkő erős várának, a várme­gye egyik bástyájának örökös földesura volt ez a Balassa nemzetség. A híres-neves, törzsökös familia nem akár­milyen családfával büszkélkedhet: egye­nesági ősük a honfoglaló magyarok hét első kapitányának egyike. Bunger volt. Fiát Bors­nak hívták. Az ő „maradékai" építtették töb­bek között Zólyom (Zvolen) várát is, akiket ezért Zólyomi grófoknak is neveztek. Detrik nevű utóduk ötödik unokája volt Balás, Ba­lassagyarmat városának névadó gazdája. A nemzetség számos jeles személyiséget: toliforgatót, bátor hadfiakat, egyházi méltó­ságokat, sőt fejedelmeket és országirányí­tásban jeleskedő politikusokat is adott. Lombos fákkal sűrűn hintett hegykaréj alján, a Pap hegye, a Júdás hegye és a Bástyahegy találkozásánál kicsinyke, község­­nyi település fekszik: ez Kékkő városa. A Paphegy közepe táján, mohos, egykoron kék színben játszó kősziklán pedig vár áll. Kékkő félig romokban heverő, hajdan ékes vára, palotája. A vár alapköve még IV. Béla uralkodása idején, az 1237-es esztendőben került a földbe. A kapu fölötti, kőbe faragott Balas­­sa-címeren egy bölény feje látszott. Szarvai között csillag volt található, szájában gyikfar­­kat tartott, mellette pedig a hold rajzolatát lehetett megfigyelni. A kékkői végvár főleg a török hódoltság idején szenvedett mérhetetlenül sokat. Oltal­mazol kemény csatákat vívtak az errefelé portyázó oszmán csapatokkal. Több évig lakta, majd egy ízben a török fel is robban­totta falait. Később, 1750-ben, a hadak elvonultával a romok fölé-mellé a Balassa család egy barokk kastélyt húzatott. Ez tulaj­donképpen ma is áll. Az épület legutolsó magántulajdonosai az Almássy grófok vol­tak. A várba 1955 óta a kíváncsi látogatóknak, turistáknak tilos a bemenet. — Régebben — magyarázza Jozef Sliac­­ký, a Nagykürtösi (Veľký Krtíš) Járási Nemze­ti Bizottság kulturális osztálya természet- és műemlékvédő hivatalának fiatal szakelőadó­ja, még a volt Kékkői járás idején, szabadon járhattak-kelhettek az érdeklődők a helyisé­gekben. A második világháború után egy ideig a jnb hivatala működött a rendben tartott kastélytermekben, később viszont az Állami Levéltár rendezkedett be a volt főúri rezidenciában. Harminckét esztendeje azon­ban a Medika 02. számú zvolení üzeme birtokolja az egész objektumot. Tudomásom szerint a Medika gyógyszerraktárként hasz­nálja az épületegyüttest. Jozef Sliacký immáron harmadik éve a járás műemlék jellegű épületeinek a felügye­lője. Szakember: restaurátor-konzervátori szakképesitéssel rendelkezik. A míves csésze a kastély ivókészletének egyik darabja volt Mohos, kék színű sziklára épült hajdan a vár „Egy állandó kiállítás javára örömmel le­mondanánk féltve őrzött várbeli tárgya­inkról" — Az alsóvár — sorolja a gondokat-bajo­­kat — a közelmúltig feltáratlan volt. A haj­danvolt épületek részletes alaprajza sem állt rendelkezésünkre. No meg aztán, az igazat megvallva, jó ideig nem is igen törődött senki mifelénk komolyabban a műemlékek alapos, körültekintő feltárásával, feltérképe­zésével. Az új járásban más egyébre kellett a pénz, az állami támogatás. Szerencsére a közelmúltban gyökeresen megváltozott a helyzet: 1980 óta behatóan foglalkozunk a kékkői vár helyreállításának a gondolatával is. Neves szakemberek, hosszadalmas, fá­radságos munkával elkészítették a régi vár pontos tervrajzát, minek alapján majd hozzá­láthatunk a felújítási, átépítési munkálatok­hoz. Előbb természetesen új raktárhelyisége­ket kell találni, biztosítani a Medika számára. Igyekszünk minél előbb közös nevezőre jutni, hisz veszendő közkincsről van szó. — Nem tagadom, nagy fába vágtuk a fejszénket, de nem hagyhatjuk veszendőbe menni értékeinket. Elképzeléseink szerint többek között honismereti múzeumot, kiállí­tási termeket, képcsarnokot rendeznénk be a felújított épületben, az udvartérben pedig szabadtéri színpadot alakítanánk ki, ahol nyaranta felléphetnének tájoló színházaink is. Mindez persze pénzt, rengeteg pénzt igé­nyelne. A szakelőadó szerint a teljes várre­konstrukció mintegy 20 millió koronát emésztene fel. — Remélem — bizakodik Jozef Sliacký —, ha elkezdődnek a munkálatok, sok kultu­rális és egyéb társadalmi szervezet, állami intézmény, hivatal is a segítségünkre siet, s társadalmi munkával meggyorsítjuk az épít­kezést. Elvégre a miénk lesz, magunknak építenénk. No, és gyermekeink meg unoká­ink számára természetesen. Azért az utolsó simításokig még sok víz lefolyik majd a Kürtös patakon ... A Medika egyébként, s ezt is el kell mondanom, a birtoklás^zerző­­dés értelmében jelenleg is köteles törődni az épülettel. Sajnos, előreláthatólag csak a X. ötéves tervben indulhat be, a teljes tervdo­kumentáció elkészültével és jóváhagyásával, a felújítás, újkori várépités. A vár utolsó magántulajdonosaira, az Almássy grófokra egyébként még többen emlékeznek a város­kában. Néhányan bútorokat, apróbb-na­­gyobb használati tárgyakat is őriznek a törté­nelmi fordulat után hirtelen elgazdátlanodott várkúriáról. Való igaz. magam is láttam ilyen „ereklyé­ket". Több kékkői házba bekopogtattam. Min­denütt szíves-örömest megmutatták a várból „kimenekített", már-már családi hagyaték­nak számító „kincseket", nevét azonban senki nem adta a riporthoz. Gyönyörű porce­lántányérokat, csészéket, korsókat, étkészle­tek egyéb tartozékait csodálhattam meg. Az egyik hatvan év körüli néni, akinek nagyanyja a grófoknál szolgált, búcsúzáskor szerényen megjegyezte: — Féltjük, őrizzük mi ezeket a tárgyakat, de a várban nyílandó állandó kiállítás javára azt hiszem, mindannyian azonnal lemonda­nánk róluk. „ Most már a szavak után, a tetteken legyen a sor. ZOLCZER LÁSZLÓ A szerző felvételei 5

Next

/
Thumbnails
Contents