A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-03-20 / 12. szám
MAN Ez az űrrepülőgép nem bolygóközi utakra készült, hanem a kontinensek közötti utazás időtartamát lesz hivatott az ezredfordulóra szinte elképzelhetetlen mértékben lerövidíteni. A konstruktőr cég, az amerikai McDonnel-Douglas azt állítja, hogy a London—New York távolság — az út bö kétharmadát a légkörön kívül megtéve — mindössze háromnegyed órát vesz igénybe. Az idei velencei filmfesztivál díszvendége és legtöbbet fotózott résztvevője Gina Lollobrigida volt. A filmsztár nem követi a divatot: a Gente munkatársa azt írja, hogy egy huszonöt éve tartott velencei filmfesztiválon is hasonló stílusú, saját tervezésű ruhát viselt. A fesztivál egyik érdekessége is vele kapcsolatos: levetítették a Gina portréja című dokumentumfilmet, amelyet Orson Welles 1958—59-ben forgatott, de sohasem mutatott be. HANjOTTIXK-OLVASTÜK-IÁTTIIK m 82 Varga Bálint András: 3 KÉRDÉS - 82 ZENESZERZŐ „A nagy szövőszékhez leülve ki honnan kapott ösztönzést — a kész kelmétől vagy a rajta dolgozó társaktól? S ha már kialakította a maga módszerét, tudott-e, akart-e változtatni rajta, miután egyszerre megvilágosodott előtte: másként is lehet? — erről szól az első kérdés." A magyar rádió kitűnő riportere (előbbi interjúkötetét, a „Muzsikusportrékat" mi is méltattuk) nagy fába vágta a fejszéjét: mintegy nyolc évi anyaggyűjtés eredménye a mai zeneszerzés nemzetközi és magyar legjobbjainak szóra bírása. Az amerikai John Cage és a lengyel Witold Lutoslawski, a francia Boulez és az olasz Luigi Nono, a német Stockhausen és az orosz Gyeniszov és persze a magyar Ligeti, Kurtág, Durkó, Balassa válaszol a riporter 3 kérdésére. Az alkotás lélektanáról sokat megtudhatunk a második kérdésre adott válaszokból is. „A zeneszerző körül van véve hangokkal — azzal az alapanyaggal, amellyel dolgozik. Ha^iak-e rá a külvilág — a természeti és városi környezet — akusztikus jelenségei?" „A harmadik kérdésre az új zene világában eltöltött több mint tíz év során szerzett benyomások vezettek rá: mi (...) a különbség egyéni stílus és önismétlés között — hol végződik az egyik, hol kezdődik a másik? Hol a határ?" Megdöbbentő élmény korunk 82 zeneszerzőjének egymással sokszor egyező, de legtöbbször egymással ellentétes vallomásait olvasni ezekre az alapvető kérdésekre. Ritka bravúrt sikerült Varga Bálint Andrásnak megvalósítania: interjúkötete korunk zeneművészetének (de talán egész egyetemes művészetének) egyik legautentikusabb antológiája. Hisz hol van még egy kötet, ahol századunk ennyi jelentős alkotója megszólalna, valóban szinte egy képzeletbeli kerékasztal körül? Egy fájó hiánya van a kötetnek: nem tudta szóra bírni korunk talán legnagyobb zeneszerzőjét, Messiaent. Ennek ellenére valóban páratlan értékű kiadvány látott napvilágot a budapesti Zeneműkiadónál, olvasását minden müvészetszerető olvasónak a legmelegebben ajánljuk. (cselényi) Rockenbauer Pál: AMIRŐL A TÉRKÉP MESÉL Kevés ember van, akit ne érdekelnének — vonzanának a távoli tájak, a titokzatos meszszeségek, az egzotikus országok. Századunkat túlzás nélkül nevezhetjük az utazás korának (is). Évről évre egyre többen kerekednek fel, hogy napjaink világjáróiként újra és újra felfedezzék, birtokba vegyék Földünk csodálatos tájait. A világjárásnak ma már igen gyakran fontos tartozéka a könyv. Útleírások sokasága lát napvilágot, s növekszik az érdeklődés az egykori nagy felfedező utak, a régi utazók, a Föld „meghódítóinak" tettei iránt is. Életükről, útjaikról nemcsak az egykorú feljegyzések, beszámolók és útleírások beszélnek, de a korabeli és a mai térképek is. Rockenbauer Pál számára a térkép történelemkönyv, és tudja, hogy a földrajzi névnek majdnem minden esetben megvan a külön története. Most bennünket is megismertet a nevek mögött rejtőzködő mítoszokkal, legendákkal, történelmi eseményekkel, szivszoritó drámákkal, elfelejtett hősökkel és hajdani kalandorokkal. Ízelítőt kapunk a térképtörténetből is és megtanulhatunk néhány térképészeti alapfogalmat — s közben részesei lehetünk az elmúlt évszázadok felfedezéseinek, a különös kalandoknak: bejárhatjuk Európát és a sarkvidékeket, a „sötét" Afrikát és az indiánok Amerikáját, Ausztráliát és a Csendesóceán hatalmas szigetvilágát. Eleven, szemléletes stílus, olvasmányosság jellemzi Rockenbauer Pál érdekfeszítö könyvét, mely számos ismerettel gazdagítja a földrajz és a történelem iránt érdeklődő olvasót. Olvashatunk arról, miért neveztek el az Egyesült Államokban várost Lafayette márkiról, a nagy francia forradalom neves alakjáról, s miért viseli Ausztrália legmagasabb hegycsúcsa a híres lengyel szabadságharcos, Tadeusz Kosciuszko nevét; hogyan fedezte fel Balboa a Csendes-óceánt, s milyen élmények hatására nevezték el a spanyol konkvisztádorok Földünk legnagyobb folyóját Amazonasnak. Megtudjuk a Hudson-öböl és a Drake-átjáró, a Cook-szoros és a Bounty-szigetek izgalmas történetét, sok közismert földrajzi név jelentését. Talán sikerült érzékeltetni, miért tartjuk ezt a szép kivitelezésű, fényképekkel, régi térképekkel és rajzokkal gazdagon illusztrált könyvet érdekes és hasznos olvasmánynak. G. Kovács László FRANCIA FILMHÉT Világszerte sokfelé okoz gondot a mozilátogatók számának csökkenése. így van ez Franciaországban is, ahol az utóbbi esztendőkben nagyszabású akciót indítottak a nézők visszahódítására. A francia filmipar komoly vetélytársai: a mindent elárasztó amerikai filmdömping és a rohamos gyorsasággal terjeszkedő videoipar. Mindezek ellenére a gall kakas országának filmművészete mintegy két évtizeddel a francia új hullám sikere után, ismét az érdeklődés középpontjába került. Ennek legvalószínűbb okát a legutóbbi cannes-i filmszemlén adott nyilatkozatai egyikében J. L. Godard, a kortárs francia film egyik legjelesebb rendezőegyénisége abban határozta meg, hogy egy-egy nemzet kinematográfiája csupán akkor áll szilárd alapokon, ha saját álláspontjait fejezi ki a mai társadalomról és a múltbeli szálakról; a humora pedig jellegzetesen sajátos, a francia film esetében tehát jellegzetesen a francia humor. Jobbára ezeket a törvekvéseket igazolta a bratislavai Tátra moziban február 13-a és 19-e között tartott francia filmhét is, amelyen az elmúlt két év terméséből láthatott reprezentatív válogatást a közönség. A nyitóelőadáson — művészküldöttség jelenlétében — Alain Resnais MELÓ című alkotása szerepelt. A Szerelmem Hirosima és a Tavaly Marienbadban című nagysikerű filmek rendezője ezúttal egy házassági háromszögtörténetet elevenít meg érzelmeket felkavaró módon a filmvásznon. Hasonló témával foglalkozott a kissé hosszadalmas nevű Ma szép idő lesz, de estére zivatar várható című alkotás, illetve Az életem asszonya című film is, amely párkapcsolataink és egyéni megmérettetéseink tekintetében fogalmaz hasonló nyíltsággal s a főszerepek egyikében Jean Luis Trintignant-nal. Némi krimibonyodalommal fűszerezett mai történetet tár a néző elé Fhilippe Labro munkája, a Jobb part, bal part című alkotása; ám a február derekán rendezett francia filmnapok legnagyobb eseménye a nagystílűén kivitelezett és vendégrendezöként az olasz Francesco Rosi által készített, kis híján háromórás Carmen volt, amelynek valamennyi fösjerepét igazi világsztárok — közöttük Placido Domingo! — énekelték és játszották. A krónikás mindehhez pusztán annyit fűzhet hozzá: soha rosszabb filmszemlét! Miklósi Péter Szlovákiában hosszú ideig a kamaramuzsika egyedüli képviselője a Szlovák Kamarazenekar volt, élén Bohdan Warchallal. Rádió- és tévéfelvételek, koncertek, lemezfelvételek fémjelezték az együttes kvalitásait. A közelmúltban a kiváló együttesnek versenytársa született: a Szlovák Filharmónia tagjaiból megalakult az új bratislavai kamarazenekar, a Cappella Istropolitana. Sikeres hangversenyeik után most lemezfelvétel is készült az új együttessel. Az Opus és a müncheni Audiphon hanglemezgyártó vállalat közös gondozásában készült lemezen két Mozart-művet hallhatunk: az Eine kleine Nachtmusik (Kis éji zene) című K. 525-ös G-dúr szerenádot és a K. 205-ös 7. számú D-dúr Divertimentót. A „Kis éji zene" Mozart egyik legnépszerűbb és leggyakrabban játszott szerenádja. Az 1787-ben keletkezett müvet hallottuk már „élő" előadásban és lemezfelvételeken is, különféle koncepciókra épülő interpretációban. A Cappella Istropolitana előadásmódját (Libor Pešek vezényletével) a bevezető Allegro és a záró Rondo kivételével elsősorban az élénkség, a lendület, a dinamikus fordulatok jellemzik. Érdekes, hogy a bevezető Allegro kissé vontatottabbnak és szaggatottabbnak tűnik, mint ahogy azt egyéb alkalmakkor megszoktuk. Annál megkapóbb a befejező rész, a Rondo valóban lendületes, kifejező interpretálása. Jóval előbb, 1773-ban komponálta Mozart a lemezen szereplő másik művét, a D-dúr Divertimentót. A „Kis éji zene" kimunkáltságához, kvalitásaihoz viszonyítva kevésbé igényes interpretációt igénylő, s jóval kevesebbszer játszott mű. Líbor Pešek felfogásában úgy csendül fel, hogy pillanatnyi kétségünk sem támadhat: valóban zseniális zeneszerző briliáns módon megkomponált szerzeményét halljuk, melynek minden előnyét és pozitívumát, szépségét és különlegességét hitelesen domborítja ki a remek zenekari előadás. Különösen az Adagio és a befejező Presto előadása közben érzékeljük ezt. Meg kell említeni a remek hangzást is, mely a fúvósok, főképp a fagott és a vonósok harmonikus egybeolvadása által emeli ki ennek a műnek minden szépségét és báját. Sági Tóth Tibor 9
