A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-03-20 / 12. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Kötődések — Beszélgetés Dávid Bélával, a bratislavai magyar ' tannyelvű gimnázium igazgatójával Zolczer László: EZ A VÁR — MIRE VÁR? Bogoly János — Mihályi Molnár László: BODROGKÖZI ÉS UNG VIDÉKI BARANGOLÁSOK Koller Sándor: POPTURMIX Miklósi Péter írása a Matesz bemutatójáról Mács József: RIPORTMOZAIK Címlapunkon Gyökeres György felvételein a Matesz új székháza és Bártfay Tibor Thália című alkotása A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 336-686 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Krát Rétemé Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156.— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 315-85 Bratislava. Index: 492 11. • • // / KOTODESEK — Meglehetősen kacskaringós az életpályád. Mikor merült fel benned először a kérdés: Mi leszek, ha nagy leszek ? És eldöntötted-e már ? — Gyerekkoromban a gépek érdekeltek. Hajót fabrikáltam, kis, elemes villanymotorokat, otthon kitalált és megvalósítható modelleket. Kassára (Košice), a gépipariba készültem. Csakhogy Kassa nagyon messze esett Csenkétöl (Čenkovce), nem engedtek olyan messzire a szüleim. így kerültem Somorjára (Šamorin) középiskolába, a mai gimnázium elődjébe. Somorján még mindig a természettudományi tantárgyak érdekeltek. Kémiából, mint választható tantárgyból még érettségiztem is. Ekkor sem álltam ki amellett, hogy gépipari főiskolát végezzek. Jól tanultam. Talán csak az iskola és a szüleim óhajának engedve jelentkeztem orvosnak. — Vagy jog, vagy orvosi — így tálalták nekem a kérdést. Tudtam, hogy jogász nem akarok lenni, az orvosi kar mellett döntöttem. Prága nagyon szép város. Boldog lehet, aki ott diákoskodhat. Tetszett nekem is. A társadalomban végbemenő változásokra viszont nem voltam felkészülve. Megrettentem, bizonytalanná váltam. Az orvosi pálya iránt nem éreztem igazi elhivatottságot. Egy év után saját kérésemre abbahagytam a tanulmányaimat. Az első évfolyamban orvos-etikai kérdéseken kezdtem töprengeni. Mi lesz, ha valaki a kezelésem alatt hal meg? Mi lesz, ha majd úgy érzem, többet is tehettem volna érte. Borzasztó súllyal nehezedett rám a felelősségtudat. A már-már túlzott felelősségtudat máig kísért. Valószínűleg családi örökség: az édesapám is többet vállalt, többért érezte magát felelősnek, mint amennyit elbírt. — Ez volt az első komoly pályakorrekciód. Hányszor volt még ? — Volt még néhány. Prágából haza jövet először tanítani akartam. Be is kopogtam egykori iskolámba. Nagymagyarra, de nem volt üres hely. Mert én csak itthon akartam tanítani. Szülőföldem ezer béklyóval köt magához. Mivel tanítói állás nem volt, Így vettem egy-újságot és a hirdetési rovatot böngésztem. Azt mondtam magamnak, ha nem tetszett a fővárosi diákélet, akkor próbáld meg a munkáséletet itthon. Találtam is megfelelő állást. Bratislavában a Meoptában lettem raktári munkás. Itthon a falumban esténként és a hétvégén szerveztem a kulturális életet. Megalakítottuk a Szocialista Ifjúsági Szövetség falusi szervezetét. Nyakig ültem a közösségért vállalt munkában. Hamarosan a SZISZ kerületi bizottságán találtam magamat, szakelőadó lettem. Innen vonultam be tényleges katonai szolgálatra. Amikorra leszereltem, falumban a földműves-szövetkezet megépítette a szövetkezeti klubot. Örömmel vállaltam a vezetését. Ám alig, hogy belemelegedtem, máris tanácselnöknek hívtak Nagymagyarra. Ezt csak hoszszas rábeszélés után vállaltam. — Nagymagyar és Kismagyar Zlaté Klasy néven társult község, közigazgatásilag Csenke is ide tartozik. Jellemezd az élén töltött öt évet, a vezetési stílusodat — A kultúra-demokrácia-vitakészség fogalmakkal jellemezhetném leginkább vezetői stílusomat. Vallom, hogy a nézetek ütköztetése szükségszerű. Nem várhatom el, hogy ugyanazt gondolja a munkatársam, a tanácsbeli kollégám, amit én. Azt tartom helyesnek, ha a lehető legtöbb vélemény Dr. KVARDA JÓZSEF az Agroprogres közös mezőgazdasági vállalat üzemi pártszervezetének elnöke meghallgatása után születik döntés. A vitakultúránkkal, egymás türelmes végighallgatásának készségével azonban még nem vagyok elégedett. — Végül is hogyan zártad le magadban ezt az időszakot ? — Azzal zártam le, hogy változtatni tudni kell. Nem az a jó, ha valaki harminc évig csinálja ugyanazt és ugyanúgy. Az a jó, ha időről időre képes a megújulásra. Most már tudatosan készülök a pályakorrekciókra. Így lettem az Agroprogres közös mezőgazdasági vállalat üzemi pártszervezetének elnöke és a személyzeti osztály vezetője. — Az elmúlt év tavaszán a bratislavai várban találkoztunk, amikor átvetted ötévi munkád megbecsüléséért a kitüntetést. Az általad vezetett Nagymagyar község elnyerte a 7. ötéves terv példás községe címet. Most arról mesélj, mi ösztönzött a jó munkára. — Elsődleges motivációm a felelősségtudat volt. Olykor az egész falut a hátamon éreztem. Felelősnek éreztem magamat azért, hogy az emberek jól érezzék magukat a falujukban, felelősnek mindennapi kenyerünkért, mindennapi jókedvünkért. Az anyagi-műszaki bázis megteremtése fontos, de nem az egyedüli fontos dolog. Igen, kell aszfaltút, vízvezeték, iskola, bolt és friss kenyér, de az emberekkel is foglalkozni kell. Harcolni kell a passzív kultúraélvezet ellen, a zárkózottság, az elidegenedés, a roszszomszédi és az elmérgesedő munkatársi viszonyok ellen. Harcolni az „Eddig sem volt, most mire kell?" szemlélet ellen. Több új dolgot is meghonosítottam a községben, de nagyon sok tervem megvalósítatlan maradt. S került elérnem — a Csemadok helyi szervezete rendezvényének indult, de később bekapcsolódtak a többi társadalmi szervezetek is —, hogy évente fellépési alkalmat, kulturális fórumot teremtsünk a község és a környék amatőr művészeti együtteseinek. A Felső Csallóközi Kulturális Napokat, ezen belül az Aranykalász dal- és táncünnepélyt KOTODESEK az elmúlt évben már járási illetve Csemadok KB szinten is „jegyezték". Volt még egy nagy tervem. Hét év múlva 750 éves Nagymagyar. A 17. századból ránk maradt — van-e még környékbeli település, amely ilyen öreg házzal büszkélkedhet? — egy volt Clarissa kúria. Ezt szerettem volna a születésnapra felújítatni. Ez a község legöregebb épülete. Kulturális célokra kitűnően haszrtölható lenne. Betölthetné a falumúzeum, a kiállítóterem szerepét. Meg kéne becsülni a múlt utolsó tárgyi emlékét. Mert mihez kötődnek majd a mai fiatalok? Hogyan eresztenek mély gyökeret? Hiszen minden házgyári lakás egyforma! Nekik már nem lesznek kötődéseik? Itt látom a mulasztást! Az élet e területét akartam felkarolni. A vízvezeték megépül, csak „hajtani” kell. De az emberekkel magukkal, azokkal ki foglalkozik? Ezerháromszáz cigány él a községben! Nem dughatom a fejemet a homokba, hogy nincsenek. Ezerszer is el kellett magyaráznom mit és hogyan tegyenek. Helyesen élni tanítottam őket. Nem lehet pusztán anyagi segítséggel elintézni a bajokat. Nem szabad úgy tenni mint a rossz szülő: Nesze fiam, itt a pénz, menj el moziba. — Mondok egy Shakespeare idézetet: „Színház az egész világ. / És színész benne minden férfi és nő: / Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Milyenek a Te szerepeid? — Mindegy milyen szerepet osztanak rám. Becsülettel, teljes odaadással kell játszanom. Mindegy, föszerep-e vagy sem, önmagamat adom általa. Népemért, a társadalmi előrehaladásért érzett felelősségtudat alakíttatja az életem. — Ez játszott közre a későbbi továbbtanulásaidban is? — Úgy tűnik, a tanulás egész életemen átvonul. A katonaságnál tíz hónapig tartalékos tiszti iskolába jártam, a következő évben viszont oktattam. Még katonaruhában voltam felvételizni a könyvtáros-népművelő felépítményi iskolában. Levelező tagozaton szakérettségit tettem. Komolyabban vettem, mint az első érettségit. Mit gondolna a felnőtt a felnőttről, ha készületlenül állna elé! Hol lett volna akkor bennem a gerinc? Tiszta egyesre érettségiztem másodszor is. A kultúrházvezetői állást nagyon komolyan vettem. Beiratkoztam a Komenský Egyetem kultúraelméleti szakára. 1983-ban diplomáztam, egy évre rá egyetemi doktorátust szereztem. Az évfolyamunkból én elsőnek. Ugye nem kell külön hangsúlyoznom, hogy a felelősségtudat hajtott: bebizonyítani, hogy a nyelv nem korlát, a magyar középiskolai érettségi nem akadály a tudás megszerzésében. — Honnan van benned ennyi akarat, kitartás, erő a mindenkori újrakezdésekhez? — Akaratomat, erőmet bizonyára otthonról kaptam. A családtól és a falu védő, óvó közösségétől. Attól a szeretetteljes családi légkörtől, amelyben felnőttem és amelyet igyekszem a fiaimnak továbbadni. Gyermekkori játszótársaimtól, akikkel egykor együtt korcsolyáztunk, sárkányt eresztettünk vagy Robin Hood példáját követve nyilaztunk. Ök később is társaim voltak. Együtt alakítottuk a SZISZ falusi szervezetét, ma együtt dolgozunk a Csemadok helyi szervezetének vezetőségében. Ennyi az életem. FISTER MAGDA 2
