A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-03-20 / 12. szám
AZ ÁTALAKÍTÁS NÁLUNK Senki sem von(hat)ja kétségbe, hogy a februári győzelem óta eltelt évek alatt társadalmunk minden területén igen nagy átalakulás történt és gyökeresen megváltozott az élet. Most mégis az új átalakításra gondolunk, és az 1948-as februári győzelmet követően megindult történelmi jelentőségű, forradalmi átalakításhoz hasonló, új átalakítás fontosságát hangsúlyozzuk. Az új átalakításnak, amelyre Csehszlovákia Kommunista Pártja XVII. kongresszusa határozatának értelmében kerül sor, az a lényege, hogy a munkát, a termelést — és ez által a szocialista rendszert — minden vonalon tökéletesítsük. Azt szeretnénk elérni, hogy a szocializmusnak ne csak az elvei legyenek jobbak, mint a régi társadalmak elvei, hanem a konkrét gazdasági eredményei is jobbak legyenek azokénál. A CSKP KB Elnöksége és a szövetségi kormány a társadalmunk gazdasági mechanizmusa átalakítására vonatkozó alapelvek jóváhagyásakor abból indult ki, hogy a gazdasági és szociális fejlődés meggyorsítását célzó stratégiai irányvonal bővítése megköveteli a tervezés rendszerének és a gazdasági irányításnak az állandó tökéletesítését. Az irányelvek értelmében fejleszteni kell a termelőeszközök társadalmi tulajdonra épülő szocialista termelési viszonyokat, a gazdasági és a szociális politika egységét, a szocializmus előnyeit, s a gazdasági tevékenységet a társadalmi szükségletek kielégítésére kell irányítani. Ezen túlmenően a gazdasági mechanizmus átalakítása során erősíteni kell a demokratikus centralizmus mindkét oldalát, érvényesíteni kell a tervszerűség és a munka eredményei szerinti elosztás alapelvét. A mai helyzet az átalakítás következtében a jövőben gyökeresen megváltozik. A tervezett reform megfelelő jogokat ad a vállalatoknak ahhoz is, hogy az eddiginél sokkal nagyobb mértékben kibontakoztathassák a szocialista vállalkozást. A nagyobb jogkör azonban nagyobb felelősséget is kíván. A jó munkának — az átalakítás sikerének — nagyon fontos feltétele a helyes káderpolitika : az emberek megfelelő kiválasztása és felkészítése vezető posztokra, ugyanakkor nagyon fontos feltétele az is, hogy hadat üzenjünk a gazdaságtalan termelésnek, a fegyelmezetlenségnek, a rendetlenségnek és a társadalomban előforduló összes negatív jelenségnek. Mihail Gorbacsov a március 28-án nyilvánosságra hozott nyilatkozatában a Szovjetunió nevében azt javasolta, hoay az európai középhatótávolságú rakéták problémáját emeljék ki a reykjavíki csomagból, és kössenek róla minél előbb önálló egyezményt. E lépéssel Európában leszerelnék a nukleáris rakétákat és Csehszlovákia területéről is kivonnák azokat a hadműveleti-harcászati eszközöket, amelyeket Csehszlovákia — a Szovjetunióval megállapodva a Német Szövetségi Köztársaságba és más nyugat-európai államokba telepített amerikai Peringekre válaszként — állított hadrendbe. A CSKP KB Elnöksége, a csehszlovák kormány és Csehszlovákia egész népe egyértelműen támogatja a Szovjetunió új békejavaslatát. A rakéták leszerelése, illetve a Szovjetunió javasolta szerződés megkötése erősítené a békét, egyben az átalakítás ügyét is szolgálná. BALÁZS BÉLA A Szlovákiai írók Szövetségének V. kongresszusa március 3-án Bratislavában a Művelődési és Pihenöpark nagytermében tanácskozott. A kongresszuson részt vevő párt- és állami küldöttséget Jozef Lenárt, a CSKP KB elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára vezette. Felvételünkön: a kongresszus elnöksége látható és Jozef Lenárt, aki beszédet mond. VISSZAPILLANTÓ FEBRUÁR, MÁRCIUS '87 Koszorúzási ünnepséget tartottak a prágai Žižkov-hegyen a februári győzelem 39. évfordulója alkal-SZERDA 25 mából. Az évforduló alkalmából koszorúzási ünnepségeket tartottak Bratislavában is. Ülésezett a bratislavai várban a Szlovák Nemzeti Tanács elnöksége. Megvitatta a szlovák kormány jelentését a tudomány fejlesztésének a 8. ötéves tervidőszakra és távlatilag a 2000-ig tér-CSÜTÖRTÖK 26 jedő időszakra szóló programról. Pozitívan értékelte a szlovák kormány ezzel kapcsolatos erőfeszítéseit és a Szlovák Tudományos Akadémia programcéljait. A Szovjetunió küldöttsége az európai biztonsági és együttműködési utótalálkozó plenáris ülésén javaslatot terjesztett elő a terrorizmus elleni harc kérdéseiről. Eb-PÉNTEK 27 ben elítélte az összes bűnös akciókat, a terrorizmus módszereit és gyakorlatát, kövessék el azokat bárhol és bárkik. Prágából Líbiába utazott Csehszlovákia Kommunista Pártjának küldöttsége, amely Miroslav Toman, a CSKP KB tagja, szövetségi kormányelnök-helyettes vezeté-SZOMBAT 28 sével részt vett a népi hatalom kikiáltásának és a Líbiai Arab Szocialista Népi Állam megalakulásának 10. évfordulója alkalmából sorra került ünnepségeken. A moszkvai Kreml kongresszusi palotájában befejeződött a szovjet szakszervezetek 18. kongreszszusa. Az ötnapos kongresszuson tárgyszerű és nyílt vita folyt. A VASÁRNAP 1 plenáris üléseken ötvenhét küldött, a hat szekció ülésén több mint százötven delegátus szólalt fel. A magyar Hazafias Népfront Országos Tanácsának küldöttsége Pozsgay Imrének, a szervezet országos tanácsa főtitkárának vezetésével baráti munkalátogatást tett Csehszlovákiában. A vendégekkel Bratislavában Tomáš Trávniček, a Csehszlovák Szoci-HÉTFŐ 2 alista Köztársaság Nemzeti Frontja Központi Bizottságának alelnöke. Daniel Futej, a Szlovák Szocialista Köztársaság Nemzeti Frontja Központi Bizottságának alelnöke és más személyiségek tárgyaltak. Vasil Biľaknak a CSKP KB Elnöksége tagjának a KB titkárának részvételével gyűlést tartottak Prágában a Csehszlovák Néphadsereg vezető tisztségviselői. A gyűlésen Vasil Biľak elvtárs mondott beszédet. Megállapította, hogy a jelenlegi időszak a nem-KEDD 3 zetközí kapcsolatok rendkívüli bonyolultsága és kiélezettsége ellenére reményt keltő és történelmi fordulópont. A szocializmus hatalmas anyagi erőt gyűjtött, s ezt most a haladás és a béke javára kell felhasználni. HÉTVÉGI IEVÉL Nem szeretem a reggeleket. A telet sem szeretem. Reggel van, tél van, ráadásul mínusz tíz fok van odakint, és az éjszaka megint hó esett, pedig már napok óta márciust írunk. Máskor ilyenkor veteményezni szoktam az áldott tavaszi napsütésben. Bizony, hiányzik is már a testnek a mozgás. Hát még a napsütés — ilyen hosszú tél után! Minden okom meglenne tehát, hogy rosszkedvű legyek, és ezt a mai reggelt se szeressem. És tessék! Nem vagyok igazán rosszkedvű. De lássuk, miért? Kíváncsi vagyok, — végiggondolom. Tegnap a lefekvés előtti híradóban ismét megerősítették a viszonylagos bejrúti nyugalmat, mi több, nem is mutattak vérengzést, holtakat, torkolattüzet, s tudom, csupán a véletlennek köszönhető, hogy még csak egy pikáns bankrablás sem akadt a híranyagban. Nem is figyeltem volna oda, mert a legújabb szovjet leszerelési kezdeményezés ígéretes világvisszhangját lestem, nem kevésbé az egyéb ígéretes moszkvai híreket, nem utolsósorban pedig a biztató hazaiakat a szövetségi kormány elnökének tegnap esti szavait. Lehet, hogy ezért könynyebb az éjszakai álmom? Reggel aztán a rádió a tegnapinál is biztatóbb híreket közölt a megbékélésről, a világbéke hirtelen megizmosodó esélyeiről, miközben odakint a hideg és a friss hó ellenére is kisütött a nap, s egy további hír arra is magyarázatot adott, miért nézem újabban egyre többet a moszkvai televízió remekül fogható műsorát. A hír szerint sok ember cserélődött ki a szovjet tévében s az újak immár nem csak a jót, a dicsérendőt látják, de azt is, amit jobbá kell tenni, s mindezt a vezetés nem nézi gyanakvón, mert tudja: a bátor hang mindig emberibb és kommunistához méltóbb, mint a lapítók csendje. Mi tagadás: jólesik az ilyesmit föntről hallani. Mint ahogy azt is, hogy nálunk is kicserélődnek a veszteséges vállalatok vezetői, akiket akkor is kockázatos volt rossz gazdának nevezni, ha nyilvánvalóan rosszul gazdálkodtak. Hát igen! A dolgokat nevükön nevezni igencsak fontos, azt is mondhatnám, az egyenesen termelőerő. Csakhogy hányszor megesett már, hogy a kritikát személyes sértésnek vették. Persze, nem .az igazgató által megkritizált éjjeliőrre gondolok, hanem arra az esetre, amikor az éjjeliőr kritizálta meg az igazgatót, mondván, hogy egy éjjeliőr nem adhat utasítást a százezer koronás kerítés foghijának befoltozására, maga pedig azért nem foltozhatja be, mert akkor ott kéne hagynia a posztját, a kerítés kapunak legalizált rését, ahová őt őrködnj állította az igazgató. Szegény éjjeliőr! Azt hitte, lejjebb már nem fokozhatják. így lett belőle kerítésfoltozó. Pedig kerítést foltozni ugyanúgy nem tudott, mint ahogy az igazgató sem tudott igazgatni. Persze, ennek ellenére sem lett belőle éjjeliőr, minek következtében az önzetlen kapun át szétlopkodták a vállalatot. Tél is van, reggel is, mégsem vagyok rosszkedvű, mert jó híreket mondott a rádió és én is elmondhattam az éjjeliőr esetét, akinek még a nevét is le merem írni: Kovács Jánosnak hívták. 3
