A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-03-13 / 11. szám
bértől kellett irásmintát venni, és ami elég gyakori — sok írás látszott hasonlónak a bűnjelhez. Több tucatnyi próbairást kellett aprólékosan elemezni, míg eljutottak ahhoz az egyhez, amely a legtöbb azonos jelet tartalmazta az eredetivel. Röviddel később váratlan fordulatként kiderült: a levélíró nem volt azonos a gyilkossal, ez utóbbi ugyanis egyik barátját kérte meg, hogy vesse papírra a tetthelyen talált köszönő sorokat. Általában a betűkötések iránya, az ékezetek nagysága és elhelyezése, a betű-, szótag- és szóközök sajátosságai, illetve még egy sor egyéb jel segíti az írásszakértők felelősségteljes munkáját. Ehhez sok esetben bizonyos vegyszeres vizsgálatokat, vagy felnagyított fotókópiákat kell készíteniük. Például a hamisítások, az átírások esetében. Persze, az általam említetteknél különb, bonyolultabb módszerek is vannak az írások azonosítására. De bármilyen könnyebbséget is jelentenek a különböző technikai eljárások, az írásszakértőnek minden esetben odaadó türelemre, kitartásra, higgadtságra és minden esetben lankadatlan figyelemre van szüksége a bizonyításhoz szükséges forró nyomok igazolásához vagy megcáfolásához. — A kriminológiai szakértői osztályok korszerűen felszerelt szobái talán a precíz munkát végző gyári laboratóriumhoz hasonlíthatók a legtalálóbban — szögezi le tárgyilagosan a rendőr százados. — A különbség, hogy egy gyári laboratóriumban azt vizsgálják, a termék megfelel-e a szabványnak, mi pedig ellenkezőleg: a szabványtól, az általánostól haladunk az egyedi felé. Akkor dolgozunk sikeresen, ha a vizsgált anyagban minél több egyedi vonást találunk .. . Ami viszont a „sikerélményt" illeti: akkor érzünk igazi örömet, ha kiderül, hogy a gyanúsított ember ártatlan. Arról sem szabad ugyanis megfeledkezni, hogy mi nem csupán a bűnre keresünk bizonyítékot, hanem — legalább ugyanannyira — a büntelenségre is. Kérdőn pillantok a századosra: például a gépírással vajon mit kezdenek az írásszakértők? — A gépelt szövegekkel szemben se vagyunk tehetetlenek — feleli. —• Bármilyen gépelt szöveg elárulja, milyen típusú, milyen gyártmányú gépről került ki. Ugyanakkor tévedés azt hinni, hogy az azonos típusú és gyártmányú géppel írt szövegek egyformák. Minden gépnek vannak csak rá jellemző, egyedi sajátosságai, esetleg hibái. Ráadásul a géppel író is hibázhat, és a hibái rendszerint visszatéröek s jellegzetesek. így hát joggal jut eszembe: ha nem Írnám alá ezt a cikket, akkor is lelepleződnék — és aligha utánozhatatlan stílusom lenne az „áruló" ... Jómagam ugyanis egy régi gyártmányú, családi örökségként kapott masinán pötyögtetek, melynek é-jén az ékezet fele hiányzik, az r-je meg különösen szeret egyénieskedni: minduntalan lejjebb szalad negyed sornyival. És hát a hibáim! Rendszeresen ütök le az a helyett e-t, a z helyett t-t és t-t az r helyett is, de az /-1 is fel-felcserélem a z-vel. Valahogy így nézne ki: Erézt nam lenne érdemas névtalan zikkat ierni, stó se lehat erről, hogy a tettes ismezetlan meradjon! E riport szerzója tahát: MIKLÓSI PÉTER Fotó: Méry Gábor HEGYEN-VÖLGYÖN SÍTALPAKON Nem tudom, mennyire igaz, ezt ugyanis a meteorológusok dolga megállapítani, de nagyon sokan azt állítják, hogy a mostani tél volt az évszázad legnagyobb tele. Január valóban rendhagyóan sok hóval köszöntött ránk. Február derekára azonban — legalábbis a fővárosban és környékén — minden megyáltozott. Fagypont fölé emelkedett a hőmérő higanyszála, esett az eső, és elolvadtak a méteres hóbuckák is. Azt a sísportot kedvelő több ezer férfit és nőt azonban, akik gondosan készültek a február 7-én és 8-án megtartott „Biela stopa SNP', azaz A szlovák nemzeti felkelés fehér útvonala nevű hagyományos — ez idén XIV. alkalommal megrendezett — tömegsportakcióra, nem érte csalódás. Ellenkezőleg. A versenypályát és környékét régen nem tapasztalt vastag hótakaró fedte. Kellemes volt a hőmérséklet is, a nap szinte vakítóan sütött. Kremnicában, a nagy múltú bányavárosban az elképzelhető legideálisabb idő fogadta az említett futósíversenyre benevezett mintegy hétezer-ötszáz embert, s ennek megfelelően nagyon jó hangulat uralkodott mind a versenyzők, mind a rendezők körében. A verseny több kategóriában folyt. Korosztály szerint versenyeztek a nők, a férfiak és a gyerekek. A gyerekek a hét kilométeres, sokan a tizenhárom és a huszonegy kilométeres versenybe neveztek be. A legtöbben azonban a leghosszabb, az ötvenöt kilométeres útszakaszon indultak. Szemet, lelket gyönyörködtető volt a szépen behavazott táj, a csillogó napsütés, de szemet, lelket gyönyörködtető volt annak a lelkesedésnek és annak a jó egészséget sejtető akarásnak a látványa is, ahogy — az üdvözlések elhangzása és a startszalag átvágása után —. futósível a lábán nekilendült több ezer ember, hogy próbára tegye erejét, felkészültségét és megtegye az ötvenöt kilométeres útszakaszt. A verseny résztvevőit Kremnicában és a környező falvakban, városokban szállásolták el. A start színhelyére a Kremnicától mintegy hat kilométerre levő Krahuleba február 8-án reggel autóbusszal vitték a versenyzőket. Az ötvenöt kilométeres pályán a verseny reggel 9 órakor kezdődött. — Ezt az utat — mondta néhány kilométer után az egyik mellettem hajtó versenyző — aligha teszem meg ... Először veszek részt a versenyen. Nem gondoltam, hogy ilyen sok lesz-a meredek, felfelé vezető út. Többet kellett volna előzőleg tréningezni... Volt, akinek a meredek, volt akinek a lejtő okozott gondot. Felfelé nehezen jutottak előre, lefelé viszont féltek a túl gyors lesiklástól. Ám az akadályokat ki így, ki úgy leküzdötte, és ha nem is egyforma gyorsasággal, de maga mögött hagyta a kilométereket. A versenyzők sorszámára három helyen nyomtak — egyben a versenyen való részvételt igazoló — ellenőrző pecsétet. A szervizszolgálat a 18. a 31. és a 41. kilométernél állt a versenyzők rendelkezésére, ezeken a helyeken osztották az üdítőket is. A meleg tea, egy-egy szelet alma és a néhány gerezd narancs különösen ízletesnek bizonyult és új erőt adott a további küzdelemhez ... Az induláskor egymás mellett futó versenyzők később a pályán széthúzódtak és alaposan verejtékezve, ki lassabban, ki gyorsabban közeledett a cél felé. Nagy bukások is előfordultak. De a versenyzők nemcsak a egy nagy sikerélménnyel indultak — az ország minden irányába — haza. Annak, aki nem ismeri A szlovák nemzeti felkelés fehér útvonala verseny terepviszonyait és versenyfeltételeit és nem sízik, talán elképzelni is nehéz, hogy mit jelent hegyenvölgyön keresztül sítalpon ötvenöt kilométert futni. De a gyakorló sportolókat is megtévesztheti e versenyen történő nagy részvételi Az ötvenöt kilométeres útszakasz elején Több korosztály is versenyzett saját egészségükre, hanem mások egészségére is vigyáztak. A fegyelmezettségnek és az óvatosságnak köszönhető, hogy a bukásokkor sem történt sérülés. Az ötvenötödik kilométer végét jelző célnál: a Banská Bystrica-i sportpályán élénk zene köszöntötte a versenyzőket és meleg kézszorítással adták át a versenydijat: a „Biela stopa SNP' emlékjelvényt és a plakettet. A verseny után jó meleg gulyást kaptunk és igénybe vehettük a sporttelep fürdőjét. A versenyzők fürdés után újult erővel és arány. Joggal gondolhatja bárki, hogy az a verseny, amelyen egyszerre több ezren vesznek részt, nem lehet izgalmas és nem lehet különösebben nehéz. Azt, hogy a verseny izgalmas-e vagy nem, döntsék el a szurkolók. Azt viszont, hogy e verseny, illetőleg a verseny feltételeinek a teljesítése nem könnyű feladat, tapasztalatból állíthatom. Egy ötvenöt kilométeres útszakaszt lejtős terepen is teljesítmény futósível megtenni. A szlovák nemzeti felkelés fehér útvonalának a Kremnicától Banská Bystricáig tartó szakasza azonban nem sík és nem is csupán lejtős, hanem hegyen-völgyön kérésziül vezető nehéz terep, ami bizony alaposan próbára teszi a versenyzők erejét és felkészültségét. A verseny feltételeit azonban — kevés kivételtől eltekintve — mindenki teljesítette. A legjobbak három-négy óra alatt, sokan viszont csak hat-hét óra alatt érték el a célt. De e verseny esetében nem az a fontos, hogy ki milyen idő alatt teszi meg az igen jelentős távot, hanem az, hogy egyáltalán megteszi. Csehszlovákia egyik legnépszerűbb téli tömegsport-rendezvényei: A szlovák nemzeti felkelés fehér útvonalán verseny kitűnő testnevelő, egészségvédő és szórakoztató rendezvény. Érdemes rajta részt venni. Epilógus: Ha most valaki megkérdezné, hogy melyik munka a nehezebb: a szellemi vagy a fizikai, azt válaszolnám, hogy nem tudom. E rövid (szellemi munka révén született ) cikket például majdnem olyan sokáig írtam, mint amilyen hosszú idő alatt tettem meg az ötvenöt kilométeres (fizikai munkának tekinthető) útszakaszt. BALÁZS BÉLA A ČSTK felvételei 13
