A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-03-13 / 11. szám
gy olyan szóról, amelyben a „krimi" szerepel a mai I i embernek feltétlenül Ma- I igret felügyelő, Colombo I hadnagy, Zeman őrnagy, j avagy az irigylésre méltó ......■* hidegvérrel intézkedő Derrick mesterdetektív jut eszébe. Merőben más a helyzet a Közbiztonsági Testület kriminológiai laboratóriumaiban, ahol nemigen szokás Sherlock Holmes-ra, Arséne Lupin-re, netán a Minden lében két kanál botcsinálta nyomozóira hivatkozni . .. Félreértés ne essék: egy pillanatig sem irigységből, hanem „pusztán" azért, mert a rendőrségi munka eme részterületének legföljebb érintőlegesen van köze a hagyományos krimihez. Ezek a szakértői laboratóriumok sokkal inkább a tudományos intézetekhez hasonlítanak, ahol a munkatársak zöme diplomával, esetleg tudományos fokozattal rendelkező specialista, akinek munkáját a szakkönyvek és -folyóiratok egész sora segíti. A bűnnel csupán annyiban foglalkoznak, amennyiben felderítésében szerepük van; rendszerint sem a tettessel, sem az áldozattal nincs kapcsolatuk. Ehelyett a minden bűnténynél megtalálható nyomokat vizsgálják tudományos módszerekkel és egyéb speciális eszközök segítségével; meghatározásaik pedig sokszor döntő bizonyítékként szolgálnak. így van — közvetve bár — szerepük a bűntények felderítésében, s ezáltal a köz rendjének és biztonságának védelmében. Kesztyűs kézzel? F>éldául a nyomszakértők csoportjában igen sokoldalúan képzett embereket találunk. A riporter találkozhat itt vegyészmérnökkel, fizikussal, vagy olyan szakértővel is, aki „textiltechnikusként" a textíliákon található nyomok elemzésére specializálta magát. A kriminológiai szakértői osztályok dolgozói között vannak olyanok, akiknek kisujjukban van — mondjuk — a cipőipar gyártási technológiája, avagy az üvegek tulajdonságainak aprólékos ishogy érinthettem volna az ajtót (vagy akármilyen egyéb tárgyat) akár a homlokommal, orrom hegyével, könyökömmel is, mert a test bármely felületének nyoma megmarad a tárgyakon, s ez rögzíthető, elemezhető, s végül is azonosítható ... Ám hogyan is állunk a kesztyűs kézzel elkövetett tettekkel? Nos, az az igazság, hogy a kesztyűs kéz szintén jól azonosítható; mint ahogy összetéveszthetetlen nyomokat hagy a harisnyás láb, vagy akár a cipő is. Nincs ugyanis két pár hajszálnyira egyforma kesztyű, harisnya, de cipőtalp vagy cipősarok sem. Ellenkezőleg: minden egyes bűnjelnek megvannak a maga különleges jegyei. Ilyenek a varrások, az esetleges javítások, arról pedig nem is szólva, hogy a kesztyű hűen felveszi a viselő kéz formáját, az izzadság- és szagmintákról nem is beszélve. A harisnyás láb lenyomata sem csupán a szóban forgó bűnjel egyedi jellemzőit őrzi, hanem a talp anatómiai sajátosságait, esetleg torzulásait is. No és egy betört ablak? Annak legapróbb törésfelületén is vannak árulkodó nyomok, amelyeket elektromos úton valósággal „letapogatnak", és a mikroszkopikus méretű finom récékből diagramot rajzolnak. Akár százezerszeres nagyításban is. Hasonlóképpen sokféle nyomot őrizhet az eldobott, vagy elvesztett szerszám, esetleg annak akár csak egy töredéke. Leegyszerűsítve tehát: az emberi test, de a tárgyak is kölcsönösen nyomokat hagynak egymáson. A felderítés hol egyszerű és gyors, hol bonyolult és hoszszadalmas, de sohasem lehetetlen. És mindig kizáró vagy bizonyító erejű. A nyomszakértők ezeregy, vagy még ennél is több esetet tudnának mondani, ám nekünk most be kell érnünk néhánynyal az érdekesebbek közül. Szálak és szilánkok Egy helyközi autóbusz késő este elütött egy fiatalembert. A buszvezető a garázsban alaposan átvizsgálta járművét, s mimerete, ami megint egészen más tudomány. Olyannyira, hogy egy szabad szemmel alig látható üvegszilánkból meg tudják határozni a gázoló gépkocsi márkáját, típusát, sőt, magát az egyedi példányt is. — Az első lépés a nyomok rögzítése — mondja Horváth Iván rendőr százados, majd felszólít, hogy kezem bármely pontját érintsem könnyedén dolgozószobája szekrényének lakkcsiszolt ajtajához. Kis üvegcséből, ecsettel, valamiféle finom port ken az ajtó felületére, s íme, máris kirajzolódnak jobb kezem külső élének vonalai. Éppen úgy, ahogy minden ember ujjlenyomata más, ez a néhány négyzetcentiméternyi nyom is őrzi azokat az öszszetéveszthetetlen, millió ember közül is csak rám jellemző rajzolatokat, melyeknek alapján minden kétséget kizárólag bizonyítani lehetne, hogy az ajtót én érintettem meg, s nem más ... Megtudom, után a balesetnek semmi nyomát nem látta rajta — hazament. Mégis rendkívül gyorsan rátaláltak, s rá is bizonyították, hogy gázolt és cserbenhagyta áldozatát. A döntő bizonyítékot épp a szabad szemmel nem látható nyomok szolgáltatták a busz elülső ütközőjén. Más: egy karambolozott kocsi vezetője — abban a biztos tudatban, hogy a baleset után elhunyt társa már úgyse tud vallani — azt állította, hogy a karambol időpontjában átadta a vezetést társának. A cipőtalpa, a gáz- és kuplungpedál ott talált lenyomata azonban elárulta öt. Halott útitársa pedig szavak nélkül is „vallott" ellene: az ö cipőtalpán csak az autó gumipadló-bevonatának nyomait találták. Még egyéb: gázoló gépkocsivezetők előszeretettel bizonygatják, hogy a gyalogos részegen feküdt az út szélén; hogy a menetirányra merőlegesen és váratlanul ugrott a jármű elé; hogy az illető könnyelműen átrohant az autó előtt. Nos, bármelyik változat megcáfolható (vagy igazolható!) az áldozat cipőtalpán talált nyomok alapján. Másféle nyomokat őriz a talp, ha az illető feküdt, másokat, ha állt vagy ment, és másokat, ha futott. Mindemellett még az is megállapítható, hogy (ha ment) milyen irányba haladt, vagy hogy melyik lábára nehezedett éppen... És hogy egy ripityára zúzott reflektor üvegszilánkjaiból miként lehet visszakövetkeztetni a gépkocsira, illetve annak vezetőjére, s miből tudják megállapítani, hogy a szerencsétlenség pillanatában égett-e a lámpa avagy sem, ennek taglalásától itt most tekintsünk el. Be kell érnünk annyival, hogy ilyen „jelentéktelen" nyomok is elegendők a tettes kézrekerítéséhez, sőt nemegyszer perdöntő bizonyítékként szolgálnak. Ki írta a névtelen levelet? Egy gyilkossági ügyben a helyszínen talált írás is segített a tettes leleplezésében. Az ügy röviden a következő: egy erdész kora reggel a kertjében kis üveg pálinkát talált, néhány soros köszönő levél kíséretében. Úgy tűnt, hogy egyik vadászismerőse kívánja ilyen módon „megünnepelni", hogy két-három napja egy szépséges vaddisznót lőttek együtt. Az erdész felhajtotta az italt, s néhány perc múlva meghalt: az itóka sztrichnint tartalmazott! ... A nyomozás két irányban folyt: kik juthattak a méreg birtokába, és kitől származhat a pár soros levélke? A helyi vadásztársaság abban az időben valóban sztrichnint is használt a dúvadirtáshoz, így sok volt a gyanúsított. Sok em-12