A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-03-13 / 11. szám
WHAN HAIKITTUK-OLVASTUK-LATTUK Legfeljebb két másodpercre van szüksége ennek az új rendszerű robotnak ahhoz, hogy egy adott pontról egy másikra helyezzen át egy alkatrészt, munkadarabot. Pneumatikus karja három irányban léptethető, igy a tér bármely pontját megközelítheti. Célzási pontossága öt század milliméter, maximális teherbíró képessége öt kilogramm. A Kalózok című Roman Polanskifilm a romantikát izgalmas kalandokkal fűszerezi, a veszélyes helyzeteket komikummal oldja fel. A képen az ifjú Charlotte Lewis, Doloresnek, a kalózok elrabolta nemes spanyol hölgynek megszemélyesítője és Red kapitány, azaz Walter Matthau, akinek torzonborz szakálla ezúttal is nemes szívet „takar". korántsem jelentéktelen — hátránya, hogy a versenyző a gépre nem képes segítség nélkül felszállni. A csodamotorral a négyszáz és ezerméteres gyorsulási rekordot is meg akarják dönteni. ATTILA ÉS HUNJAI A budapesti Akadémia Kiadó reprint-sorozatának második kötete (az első a Ligeti Lajos-szerkesztette „A magyarság őstörténete" című gyűjtemény volt) a szó legnemesebb értelmében vett úttörő cselekedet, ahogy az egész reprint-sorozat gondolata is az. Hiszen a hun-magyar legenda bűvöletében élő magyar közvélemény részére sem e kötet első megjelenése előtt, sem az azóta eltelt negyvenegynéhány esztendőben nem volt igazán színvonalas, tudományos értékű munka Attiláról és a hunokról leszámítva persze a túlságosan tudományos, így csak pár tucat olvasó számára hozzáférhető értekezéseket. Mindezek okán Írhatta hát ez újabb kiadás előszavának írója, Harmatta János professzor, hogy: „A kötet a hunok eredetére, történetére, nyelvére, anyagi és szellemi kultúrájára vonatkozó kutatások eredményeit magas tudományos színvonalon, de közérthetően és a nem szakember olvasó számára is élvezhetőén foglalta össze. Multidiszciplináris koncepciója korunk igényeit is kielégítheti (hiszen) ... hozzá mérhető, átfogó jellegű, színvonalas hazai vagy külföldi kézikönyv hiányában mint klasszikus mű még ma is a legjobb útbaigazítást adja az érdeklődő olvasónak. Szükségesnek látszik azonban, hogy a következőkben tájékoztatást nyújtsunk a könyv fejezeteinek sorrendjében azokról az újabb kutatási irányokról, területekről és eredményekről, amelyek a kötetben a hunokról rajzolt képet célszerűen kiegészíthetik. Csatoltuk a hunokra vonatkozó újabb tudományos irodalom válogatott bibliográfiáját is, amelynek segítségével az olvasó további tájékozódása is lehetővé válik." S Harmatta János alapos tanulmányban egészíti ki a mai olvasó számára az elmúlt fél évszázad újabb eredményeit fölsorakoztató tudnivalókat. Mindenkinek ajánlhatjuk e kitűnő könyvet, borsos ára ellenére, már azok számára, akik hozzá tudnak jutni. Mert a sorozat jellegéből következik, hogy kis példányszámban kerül csak piacra, s nyilván egy-kettőre szétkapkodják az érdeklődök. (cselényi) A KÁRPÁTALJAI MAGYAR IRODALOM FÖLPEZSDÜLÉSE Az Élet és Irodalom 4. számában Pomogáts Béla irodalomtörténész „A kárpátaljai magyar irodalom tervei" címmel ismerteti az ott élő és működő magyar írók munkásságát. Mindig felfigyelünk, ha a kárpát-ukrajnai magyar irodalom kerül szóba, hiszen olyan keveset hallunk róla. Pomogáts cikke elején megemlíti, hogy a magyar nemzetiségi irodalmak között a kárpát-ukrajnai a legfiatalabb, hiszen csak négy évtizeddel ezelőtt indult. Kezdődött a Kárpáti Igaz Szó-val, amely lassan, de szívós akarattal bázist teremtett a magyar irodalmi élet kibontakozásához. Most már ott tartanak, hogy „hiányzik egy színvonalas magyar irodalmi és közművelődési folyóirat", amely hozzásegítené a magyar írókat ahhoz, hogy az olvasóközönség, a kárpát-ukrajnai magyarság alaposabban megismerje őket és müveiket. Pomogáts megemlíti, hogy az Ukrajnai írószövetség vezetősége jóakarattal intézi a kárpátaljai magyar irodalom kibontakoztatásának ügyét, s utóbbi ülésén „külön foglalkozott a kárpátaljai magyar irodalom helyzetével és törekvéseivel". A szovjet Írószövetségnek ezidőszerint négy magyar képviselője van: Balia László, Szalai Borbála, Balia D. Károly és Füzesi Magda. „Ők vettek részt a kijevi titkársági ülésen, ahol Balia László és Szalai Borbála számolt be a magyar írók törekvéseiről. Mellettük a nálunk is ismert és megbecsült kijevi irodalomtörténész és kritikus, Ivan Megela szólt a kárpátaljai magyar írók eredményeiről és megoldásra váró gondjairól" — írja Pomogáts. Az ukrán írószövetségben elismerést keltett a kis nemzetiségi magyar irodalom tagjainak eddigi munkássága s a Prápor című irodalmi folyóirat tekintélyes válogatást jelentetett meg hasábjain a legkiemelkedőbb kárpát-ukrajnai magyar költőktől. Ugyanakkor Ivan Megela a kárpát-ukrajnai magyar irodalomról közölt rövid tanulmányt a Literatuma Ukrajina című hetilapban. Az ukrán írószövetség vezetősége megbecsüléssel szólt arról a törekvésről, amellyel a nemzetiségi irodalom az ukrán és a magyar irodalom kölcsönös megismertetését szorgalmazza. Kiemelték a József Attila Irodalmi Stúdió tevékenységét is, amely a kárpát-ukrajnai magyar írók szervezeteként és inspirátoraként szolgál. A kárpátaljai magyar írók fejlődésük érdekében szeretnének önálló irodalmi folyóiratot és könyvkiadót létrehozni. „Az Ukrajnai írószövetség titkársága támogatja a magyar alkotók ezen igényét, és megfelelő javaslatot tesz majd az illetékes szerveknek."-Dénes-LÉPÉSEID HÁLÓI Hana Zagorová fenti című nagylemezén tizenegy zeneszerző dolgozott, hogy színvonalas dalokkal lepjék meg az énekesnő kedvelőit, rajongóit. Karel Vágner zenekarán kívül Jaromír Klempír, Lída Nopová, Jan Rotten Jiŕi Srnec, Vitézslav Hádl, Pavel Vaculík, Jiŕí Zmožek és Jindŕich Parma azok, akik ezt az albumot „szívügyüknek" tekintették, s ezért semmiképp sem szerették volna lejáratni magukat a közönség előtt. Tizenegy dal önálló szerzemény, a többi kettő pedig egyegy külföldi alkotás lekopirozása. A dalok hangzása egyszerű, mondhatnám, „áttekinthető". Az egyedülálló lírai hangzás annyira könnyed, hogy párját a cseh könnyűzenében hiába is keresnénk. Ennek ellenére Hana Zagorová legutóbbi nagylemeze semmi újjal sem gazdagítja a hazai pop-müfaj választékát, inkább csak egy természetes folyamatként összeolvad a többi hanglemezzel. A címadó dal sem eredeti kompozíció, bár szövegét maga az énekesnő irta. De mindez nem segít abban, hogy kiemelkedő értéke legyen az albumnak. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk viszont Zagorová odaadó, lendületes, optimista éneklési stílusát, mely ma még sok előadónkból hiányzik. Akárcsak az a temperamentum, mellyel jószerével csupán élő koncerteken találkozhatunk A Lépéseid hálói című nagylemez mindezek ellenére nem az énekesnő tehetségéhez méltó dalok gyűjteménye. (Koller) MIKULÁŠ GALANDA KÉPEI Az 1938-ban, mindössze negyvenhárom évesen elhunyt Mikulás Galanda életművét összefoglaló kiállítás folytatás, összegezés s egyben — a tárlatlátogatók örömteli meglepetésére — megújulás is. Folytatás, mert a bratislavai Mirbach-palota második emeletén rendezett tárlat újfent igazolja, Galanda művészi magatartásában és alkotói etikájában szorosan kötődik a hazai képzőművészek realista szemlélettel dolgozó szellemi közösségéhez. Vállalja azoknak a hazához, a tájhoz, egyes szociális rétegekhez való kötődését. A gimnazistaként Losoncon (Lučenec), egyetemistaként pedig Budapesten és Prágában tanuló Galanda számára sem közömbös a tájat formáló, e tájban tevékenykedő, a huszadik század első harmadában munkálkodó ember sem. Ez az alkotói program is kapcsolja a hasonlóképpen jeles kortársak: Miloš Bazovský, Ľudovít Fulla és mások humanista örökségéhez. Művészi látásmódja és megjelenítési formái szintén a kortársakkal együtt kialakított stílus képzőművészeti formajegyeiből táplálkozik. Szélesivűen értelmezett realizmusa a látott világból indul ki, de nem másolja, hanem egyéni módon újjáteremti azt. Összegezésnek viszont abban az értelemben összegezés ez a tárlat, hogy a szlovák képzőművészet jeles egyéniségének, pontosabban a I Ró tói világának és tematikai érdeklődésének gerincét teszi közszemlére. A Mikuláš Galanda munkásságát kevésbé ismerő fiatal nemzedék is megbizonyosodhat arról, hogy rajzainak, festményeinek és egyéb munkáinak zömében sorskérdéseket jelenít meg, de foglalkozik a különböző korosztályok együtt-, illetve egymás mellett élésének gondolatával. Anélkül, hogy valamiféle drámai nemzedéki ellentét feszülne munkáin. Ugyanakkor azonban nemcsak összegezés, hanem egyúttal megújulás is e gyűjteményes tárlat; mert ahogy ez egy egész életművet átfogó kiállításhoz illik, eddig ritkábban látott munkákkal is találkozunk a Mirbach-palota második emeletén. Mindez együttesen arról győz meg bennünket, hogy Mikuláš Galanda eltéphetetlen szálakkal kötődött szűkebb hazájához, a honi tájakon élő emberekhez. Egyéni látásmódja, alkotó ereje — talán annak egyszerűsége a tömörsége által — egyetemes értéket teremtett, amiről épp a szóban forgó kiállítás is meggyőz bennünket. Miklósi Péter
