A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-03-06 / 10. szám
ben, ha nem lel gazdára az eladásra szánt topánjuk, a cipőket egyszerűen a közeli szeméttároló kukák valamelyikébe vetik. Az errefelé őgyelgő cigányasszonyok pedig csak erre várnak: kihalásszák azokat, s boldogan rohannak haza az „ebül szerzett vá— Gyakorta keresnek televíziót is vásárlóim — diktál újabb adatokat az üzletvezető —, de csupán hébe-hóba hoz valaki egy-egy eladásra szánt darabot. Állandó ügyfelekkel is büszkélkedhetek, akik sok esetben a lakásomra is eljönnek értem, ha hirte„Jó lesz. Pali. megvegyük?" sáriiéval”. Pedig régebben éppen ők vásárolták fel cipökészletünk zömét ... Néhányan külföldi rokonaiknak szánt ajándékukat szerzik be, A boltocska kerékpár- és esernyőjavítással, kések és ollók élesítésével, valamint akkumulátorok csereeladásával is foglalkozik. Sajnos, ezeket a javításokat távolabb, többnyire Zvolenben végzik, ami sokszor bizony több hónapos lebonyolítási időt jelent. lenében szükségük támad valamilyen használati cikkre, ruhaneműre. A boltvezető munkájára a vállalat címére eddig mindössze egyetlen panaszos levél érkezett. Egy középkorú asszony 600 koronát szeretett volna kapni viselt szoknyájáért, holott az újkorában sem került annyiba. Egy héttel később, amikor a portékáját még mindig a polcon látta, szörnyű patáliát csapott. — Engem okolt mindezért — jegyzi meg Tibor Šujan mosolyogva —, holott nekem anyagi érdekem is, hogy a beérkező árun minél előbb túladjak. A közelmúltban meg pénzszűkébe került férfi szerette volna a nevére szóló oklevelét minél előbb értékesíttetni. „A nevet át is lehet írni vagy le lehet ragasztani — érvelt —, csupán néhány perc műve az egész." Nagyon meglepődött, amikor „nem haraptam rá” az ajánlatára. Esteledik. Munkából hazafelé tartó emberek érkeznek az üzletbe. Nézelődnek, megélénkül a forgalom. Kisiskolás diákok siléceket mustrálnak, fiatal pár — a tavaszra gondolva — az átmeneti kabátok között válogat, egy szemüveges férfi akkumulátorért jött... Tibor Šujan már nem ér rá velem társalogni... ZOLCZER LÁSZLÓ A szerző felvételei Mennyire keresettek a lapok? Villáminterjú Hundzsa Józseffel — Negyvenhét éves, nős, 1964-től a Rozsnyói (Rožňava) Postai Hírlapszolgálat vezetője vagyok. Szádalmáson születtem, Rozsnyón érettségiztem, Hárskúton lakom, feleségem a gyermekcipőbolt vezetője a járási székhelyen, két gyermekem közül az egyik az én utamat járja, postai alkalmazott Rozsnyón, a bérelszámoló osztályon — mondja a Kras Szálló kávéházában Hundzsa József. — Mi a Postai Hírlapszolgálat tulajdonképpeni szerepe ? — Lapok terjesztése. Elsősorban a pártlapoké, de minden más lapé is, a külföldieket is beleértve. A Szovjetunióból és Magyarországról behozott lapokra gondolok. A pártsajtó terjesztésében élen járunk a kerületben. A megítélés aszerint történik, hogy mennyi előfizető jut ezer lakosra, s a mi járásunkban 163, vagyis a legtöbb a kerületben. Tizenegy ilyen lapról van szó. Például a Pravdából 8 300, az Új Szóból 4 400 jár a járásunkba. — Van bizonyos verseny is a járások között? — Kerületi és egész szlovákiai méretű. A Rudé Právo és a Pravda Kiadóvállalat írja ki a versenyt évről évre. 1985- ben megnyertük a versenyt. Kerületünk öt csoportja közül mi lettünk az elsők. Szorosan együttműködünk a járási pártbizottsággal, s bizonyos versenyeket mi is évről évre megszervezünk. Például újabb előfizetőket szerzünk a sajtónap tiszteletére. Tavaly ilyen módon 1 026 előfizetőt szereztünk. — Milyen a lapárusítás kiskereskedelmi forgalma ? — Évente 10 725 000 korona forgalmat bonyolítunk le. Ebből több mint 124 korona esik egy lakosra. — -4z üzleti hálózat kielégítő? — Negyvenhárom postahivatalunk és huszonhét elárusítóhelyünk van. Azonkívül az üzemekben kolpoltöreink, az iskolákban előfizető központjaink vannak. A Jednota és a Zdroj üzlethálózatán keresztül is áruljuk a napilapokat. Pártsajtóból 20 800 az egyszeri példány. Ez 11 lap között oszlik meg. adódik, hogy nem vagyunk képesek kielégíteni az igényeket. Hiába, csak anynyi lapot adhatunk el, amennyit kapunk. Sok előfizetőt így csupán nyilvántartunk, nem tudjuk szállítani számukra a kért lapot. — Hányán dolgoznak a Postai Hírlapszolgálatnál? — Tizenöten. Feladatunk a rendelés, a nyilvántartás, az elszámolás, a terjesztés, vagyis az egész szolgálat működtetése. Az elért eredményekben nagy részük van a kézbesítőknek. Ők is bekapcsolódnak a versenybe. — Sajtónapi kitüntetésben részesült valamelyikük? — Stachulák Margit, a rozsnyói Posta 1. szocialista brigádjának vezetője. Brigádjának tagjai élen járnak az előfizetők szerzésében, a szocialista munkaversenyben és tevékenyek a társadalmi munkában. Szakszervezetben, nőszövetségben dolgoznak önzetlenül. A rozsnyói járási postahivatal üzemi bizottságának lassan már tíz esztendeje vagyok én is az elnöke. A járási pártbizottság sajtóbizottságának meg alelnöke. — Ön milyen lapokat olvas? — Rendszeresen olvasom az Új Szót, a Hetet és a Népművelést. A Prácát azért vásárolom, mert segítséget nyújt szakszervezeti fevékenységemhez. — Ha már említette a Hetet. Milyen lapunk iránt a kereslet? — Nyolcszázhuszonegy Hetet rendelünk. Ebből 354 jár az előfizetőknek. Valamivel többet rendelünk, mint amennyit el tudunk adni. — A remittendáról van szó? — Igen. Most ez szigorú. Néhány évvel ezelőtt az átlagosan megengedett remittenda hat százalék volt, most 2,2 százalék. A régebbi gyakorlat szerint bátrabbak lehettünk a rendelésben. Akkor az 5 százalékos remittenda még nem számított főben járó bűnnek. Jelenleg a 2,2 százalékot nem léphetjük túl. Pedig, szerintem, az a jó, ha visszamarad a lapból, nem az, ha nincs belőle elég... — Terjesztési, illetve eladási gondok ? — Hárskúton lakik, Rozsnyón dolgo— Sok lapból nem tudjuk kielégíteni zik. Mi adódik ebből? az igényt, mivel a kiadóvállalatok nem — Dupla munka. A faluban a helyi szállítanak többet. Ilyen a Život, a Tele- nemzeti bizottság képviselője és a Csevizia, a Dorka, a Móda, a Žena a móda madok helyi szervezet elnöke vagyok, és az Express. Magyar nyelvű sajtótér- Készülök szövetségünk járási konferenmékekböl egyelőre van elég. De a Va- ciájára ... sárnapi Új Szóból legalább kétszázzal többet el tudnánk adni. A panasz abból MÁCS JÓZSEF 13
