A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-02-27 / 9. szám
Zs. NAGY LAJOS RENDETLEN NAPLÓ Hideg van E sorok írója viszont nem szereti a hideget (a meleget sem, de most nem arról van szó), különösképpen azt nem kedveli, ha a lakásban van hideg, amit nem is nagyon ért, lévén a lakása összkomfortos. Egyszóval hideg van a lakásomban, mégpedig mindig abban a szobában, ahol éppen tartózkodom: ha tévét nézek az ún. ebédlőben, akkor ott van hideg, ha az úgynevezett dolgozószobámban akarok emilyen rendetlen naplót írni, akkor ott, a hálószobában, ahol a feleségem vár rám — feltehetően türelmetlenül — ott ugyan nincs hideg, de az a szoba viszont minden szellemi tevékenységre alkalmatlan. Hol az ördögben folytathatom akkor én most kreatív, tehát alkotó tevékenységemet, ami végül is állítólag az életem értelme lenne. (Ezt egy tudósember közölte velem a Kossuth-rádióban!) Marad hát a konyha, helyes kis konyhácska, meg kell hagyni: gáztűzhely, konyhaszekrény, telis-tele sóval, borssal, babérlevéllel, édes meg csípős paprikával, továbbá egy hűtőszekrény mélyrehűtött szelíd- és vadállatokkal, itt már kezdhetne valamit egy teremtő, „kreatív" lélek, mondjuk megfőzhetné a család vacsoráját. Nagyszerű, itt meleg is van, főzzünk hát valamit! Tudom, hogy ebben a lakásban valahol egy szakácskönyv is rejtőzködik, de nincs kedvem őt megkeresni, elvégre, ha az ember szakácskönyvreceptről főz (vagy süt) akkor csak reprodukálja a dolgokat, a lényeg, ez az istenverte kreativitás, az alkotó, a teremtő munka nem érvényesül, az ember amolyan főző-papagájjá változik. Hát ebből még ilyen hidegben sem kérek. Tehát megfőzöm a család vacsoráját „öntevékenyen" — elvégre Csemadok-tag vagyok; nem érdekelnek engem a mesterszakácsok, a szakácskönyv-mestermüvek, mit bánom én, hogy a budapesti Gundelben hogy csinálják, vagy az Astoriában, vagy éppenséggel a prágai U flekű-ban. Azt tudom, hogy Attila fiam szereti a „bundás kenyeret", a felesége mindent szeret, amiben nincsen hagyma, az én feleségem mindent szeret, amit nem őneki kell elkészítenie. Tehát a fenti alapelvekböl kell kiindulnom! Vagyis: találok egy megkezdetlen kenyeret, abból levágok négy kecses karéjt, az egyik szekrényben találok egy üveg étolajat, azt beleöntöm a palacsintasütőbe. Egy szakajtóban vereshagymára bukkanok, de azt, mivel eszembe jut a menyem hagymaellenessége, kivágom az ablakon, ezután a palacsintasütőt felteszem a gáztűzhelyre és a kenyérkaréjkákat szépen belérakom. Mire a családom tagjai megjönnek: kész a vacsora. — No hogy ízlik, hogy ízlik? — kérdezgetem és átérzen a háziasszonyok mindennapi izgalmát. — Az ördög gondolta volna, hogy te ilyen jó piritóskenyeret tudsz csinálni ! — mondja Attita. — Ez piritóskenyér? — kérdem meghökkenten a fiatalúrtól. — Majdnem — mondja csak úgy a válla fölött nézve rám. — Kár hogy ennyire elégetted ...! Galambot fogtam „Elment a hó a hegyekről, csak nem a bú a szívemről." (Népdal) Ha valakinek jó kedve van, arra szokták mondani, hogy madarat lehetne vele fogatni. Hát velem most nem lehetne: búval bélelt vagyok és azt sem tudom, hogy miért; talán azért mert ma reggel a rádióból a fönt idézett népdalt hallottam? Nem tudom. De velem most, ha lehet, ne tessék madarat fogatni! Ennek ellenére, a saját magam számára is váratlanul, fogok egy madarat. Méghozzá egy galambot. Megyek az utcán búbánatosan, enerváltan, őrült-nagy hóbuckák között, csúszkálok is, mint valami kivénült korcsolyabajnok, a fenti népdal épp annak az ellenkezőjéről szól, mint ami most és itt körülöttem létezik, van, alakul és nem akar elmenni... És ekkor: mellém száll egy galamb. Kinyújtom a kezem, meg akarom őt simogatni, errefel ö szépen a tenyerembe telepszik; megnézem őt alaposabban, sokkal szebb, mint Picasso békegalambja, noha nincsen a csőrében olajág. De a szeme gyönyörű zöldessárga és a szíve is itt ver a tenyeremben. Nem nagyon értem őt, elvégre, majdnem önként szállt a kezemre, most akkor miért rémüldözik...? Arra gondolok: beviszem, ajándékba adom munkatársnőimnek. De már az első munkatársnőm, aki meglátja a galambot sikítani kezd: „Vidd innen ezt a dögöt! Nem tudod, hogy ebben a városban betegek a galambok?" Nem tudtam. Csak azt tudom, hogy én is beteg vagyok, mert „Elment (elmegy?) a hó a hegyekről, csak nem a bú a szívemről!!!" És hogy is van ez tulajdonképpen ? A beteg élőlényeket, galambokat, embereket agyon kell verni? Hát én ebbe a „játékba" nem megyek bele. Megkínálom a galambomat kenyérmorzsával, macesszel, sörrel: semmi sem kell neki. A tenyeremre ültetem őt, kinyitom a szerkesztői szoba ablakát és megkínálom őt egy kis szabadsággal. Elrepül vidáman. Azt se mondja, hogy csaó! JOGI TANÁCSOK „Sürget az idő" jeligéjű olvasónk azt írja, hogy férje a közös háztartásból elköltözött a szülőfalujába, ahol még együttélésük idején családi házat épített. Férje magához vette az egyik gyermeküket a családjával együtt s rájuk akarja íratni a családi házat. Férjét a bíróság kötelezte, hogy havi 700 Kčs nötartási díjat fizessen neki. Ezenkívül havi 180 Kčs szociális segélyt is kap. A múltban az év végén is kapott a nemzeti bizottságtól külön pénzsegélyt, a legutóbb azonban ez már elmaradt. Azt kérdezi, lehetséges-e, hogy a férje a családi házat — az ő beleegyezése nélkül — csak az egyik gyermekére írassa át, vagy hogy ezt majd csak az egyik gyermeke egymaga örökölje? Továbbá azt szeretné tudni, hogy van-e igénye a nemzeti bizottság által nyújtott külön pénzsegélyre, s nem kaphatná-e ezt meg visszamenőleg is? A házastársak között törvényes, osztatlan hányadnélküli vagyonközösség áll fenn. Ez azt jelenti, hogy a házasság tartama alatt szerzett minden vagyon mindkettőjük közös tulajdonát képezi, amivel csak közösen rendelkezhetnek. Kivételt képeznek azok a vagyontárgyak, amelyeket valamelyikük ajándékozás vagy öröklés útján szerzett, ezek nem képeznek közös vagyont, hanem az illető kizárólagos külön vagyonát alkotják, amellyel egymaga szabadon rendelkezhetik. Így például a szülőktől örökölt családi ház, vagy az ajándékba kapott gépkocsi nem képezi a házastársak közös vagyonát, hanem csak az örökös vagy a megajándékozott külön vagyonát. A házasság alatt épített családi ház a házastársak közös tulajdonát képezi, ezért azzal a férje az ön beleegyezése nélkül nem rendelkezhet, s nem írathatja át a gyermekére sem. Egyébként az ingatlannal való rendelkezés érvényességéhez írásbeli szerződés szükséges, amelyet az állami közjegyzőnek kell hitelesítenie (regisztrálnia). A szerződés megírásánál, illetve a regisztrálásnál az állami közjegyző mindig megvizsgálja azt is, hogy az átruházó (az eladó, az ajándékozó) jogosult-e az egész ingatlannal rendelkezni s ha házasemberröl van szó, akkor a szerződéshez mindig kívánja a másik házasfél beleegyezését is! Enélkül nem lehet érvényes szerződést kötni. Más a helyzet akkor, ha a házasfelek jogerősen elváltak. A házasság megszűnésével — a bírósági válással — megszűnik a házastársak vagyonközössége is. Ilyenkor a közösen szerzett vagyon felosztására kerül sor, amit a felek vagy maguk ejtenek meg (közös megegyezéssel, s ingatlan esetében írásbeli megállapodással), vay ha nem tudnak megegyezni, akkor bármelyikük indítványára ezt a felosztást a bíróság végzi el. A vagyonfelosztás alapelve, hogy a közös vagyonból mindegyik volt házastársat a vagyon fele illeti meg. Az egész közösen szerzett vagyon felosztásánál (amibe nemcsak az ingatlanok, hanem az ingóságok s egyéb értékek is, mint pl. betétkönyvek, megtakarított készpénz stb. tartoznak) a bíróság figyelembe veszi a kiskorú gyermekek érdekeit is, valamint azt is. hogy a házasfelek közül melyik és milyen mértékben gondoskodott a családról és milyen érdeme van a közös vagyon megszerzésében és gyarapításában. Ennek során tekintettel van arra is, hogy ki gondoskodott a gyermekekről és a közös háztartás fenntartásáról. Ha a vagyonelosztáskor az egész ingatlant csak az egyik fél kapja meg, akkor az köteles a volt házastársat a tulajdoni részéért kártalanítani, illetve a szakértői becsűvel megállapított értéket neki kifizetni. Ha ez megtörtént, utána már korlátlanul, egymaga rendelkezhet az ingatlan fölött. Más a helyzet az örökléssel. Az egyik házastárs elhalálozása esetén a törvényes örökösök első csoportjába a hátramaradt özvegy és a gyermekek tartoznak, mégpedig egymás közt egyenlő arányban. Az örökhagyó a vagyonával végrendelkezhet is. Ebben az esetben a házastársát mellőzheti, de a gyermekeit nem. Az utóbbiaknak ún. kötelesrészre való igényük van. Ez annyit jelent, hogy az örökhagyó kiskorú gyermekeinek mindig meg kell kapniuk az egész törvényes örökrészüket, a nagykorú gyermekeknek pedig a törvényes örökrészük 3/4-ét. Amennyiben a végrendelet ezt a jogukat sérti, ebben a részében az érvénytelen. Természetesen a házastárs a közös vagyonból csak az öt megillető — ideális — felerésszel rendelkezhet. A vagyon másik fele a túlélő házastársat illeti, de nem örökség hanem házassági vagyonközösség címén! így az örökség tárgyát, akár törvényes, akár végrendeleti örökségről van szó, csak a közös vagyon fele képezi. Olvasónknak nem kell attól tartania, hogy a férje az ö beleegyezése nélkül a közös vagyont képező családi házat (vagy ennek felszerelését) eladja vagy elajándékozza. Ami olvasónk másik kérdését illeti, a nemzeti bizottságok az évi költségvetésük keretében bizonyos összegeket fordítanak a szociális szempontból rászoruló családok vagy személyek segélyezésére. Ez vagy készpéézsegély vagy élelmiszerek, közszükségleti cikkek, ruházat vagy tüzelőanyag vásárlására szolgál. Az ilyen segélyre jogigény nincs. A nemzeti bizottságok a kérvényezők vagy a nyilvántartott ráutaltak vagyoni, kereseti, családi és általános szociális viszonyai alapján Ítéli meg, hogy kinek és milyen segélyt ad. Azt ajánljuk olvasónknak, hogy alkalomadtán adjon be újra a nemzeti bizottsághoz indokolt kérvényt. .,Egyedülálló férfi" jeligéjű olvasónk azt kérdezi, hogy kaphat-e gyermekgondozási segélyt, ha mint özvegy egymaga gondoskodik két évnél fiatalabb gyermekéről? A gyermekgondozási segélyről szóló 1971. évi 107. számú törvényt az 1984. évi 110. számú törvény többek között úgy is. módosította, hogy 1985. január 1. óta gyermekgondozási segélyt kap a férfi is, ha nincs semmi kereseti foglalkozásból eredő jövedelme és egésznapos gondoskodással egymaga törődik kétévesnél fiatalabb gyermekéről, amennyiben nőtlen, özvegy, elvált vagy más fontos okból egyedülálló férfiről van szó, akinek nincs élettársa. Ilyen esetben a munkaadójától fizetésnélküli szabadságot kér erre az időre. A gyermekgondozási segély ebben az esetben is a gyermek kétéves koráig jár és egy gyermeknél havi 600 Kčs-t tesz ki. Kétévesnél fiatalabb gyermek esetében a segély összege havi 900 Kčs. Dr. B. G. 19
