A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-02-20 / 8. szám
r KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Kötődések — beszélgetés NAGY GÉZA zootechnikussal Miklósi Péter: UTCA A GYÁRNEGYEDBEN Balázs Béla: A MUNKÁSOSZTÁLY SZOLGÁLATÁBAN Ozogány Ernő: A LÁTHATATLAN VESZÉLY- Zs. Nagy Lajos: RENDETLEN NAPLÓ Végh Zsoldos Péter: PORTUGÁLIAI KÉPESLAPOK Címlapunkon Kontár'Gyula felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 336-686 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvatí Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Kral Petemé Terjeszti a Posta Híríapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési dij egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitö. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavatefstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13. VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. KÖTŐDÉSEK — Sárosfán születtem 1949-ben. Apám női szabó volt, anyám háztartásbeli. Öt gyermeket nevelt fel. Szerette és vásárolta is a könyveket. Mindent elolvasott, ami a községi könyvtárban megtalálható volt. Ennek köszönhető. hogy négy nötestvérem is könyvszerető és -vásárló. Most nyolcszáz lakosú a falum, és úgy látom gyermekkoromtól, hogy a kultúra egyre jelentősebb tényező Sárosfa életében. Gondolok itt a községi könyvtárra, amely az elsők között szervezett író-olvasó találkozókat. Gyermekfejjel személyesen megismerhettem szinte minden szlovákiai magyar írót. Ezeknek a találkozóknak a jó hagyománya ma sem szűnt meg. Anyai ágon az olvasás szenvedélyét örököltem. Apámtól a közéleti buzgalmat. Tűzoltóparancsnokként mindenütt ott volt, ahol a falunak szüksége volt rá. Mind apai, mind anyai ágon nagy család voltunk, összetartó rokonsággal, gyermekkori, családi események megünneplésével. Anyai nagyanyám szintén szenvedélyes könyv- és újságolvasó volt, apai nagyapám úgyszintém. Ö elismert szakember volt, falusi gépészkovács, anyai nagyapám meg a kommunista párt egyik alapitó tagja Pozsonyeperjesen. Jó érzéssel gondolok vissza a gyermekkoromra. Harmonikus családi életben nőttem fel. — Teljes felelősséggel mondhatom, hogy jó iskolára találtam Sárosfán. Olyan tanítóm volt például Nagy Sándomé személyében, aki tankönyvet irt Varsányi Lászlóval társulva a csehszlovákiai magyar iskolák elsőosztályosai számára. Nagy Sándorék háza második otthonommá vált, mivel Laci fiukkal testi-lelki jó barátságban voltunk, vagyunk ma is. Ennek az volt a haszna, hogy elég nagy könyvtárukban szinte minden értékes könyvhöz hozzájutottam. Sokszor üldögéltem ott a könyvek között. A történelem és az irodalom érdekelt. Böngészés, búvárkodás közben tudtam meg, hogy falumban született Bittó István, az 1870-es évek magyar miniszterelnöke. Vagy hogy Fényes Elek a híres statisztikus is élt Sárosfán néhány évig, birtokot bérelt, és nálunk kezdte imi Magyarország geográfiai leírását. Ma is úgy látom, hogy jó tanítóim könyvtára meghatározó volt az életemben, de konkrét elképzelésem akkor még nem volt a jövömről. A 6—9. osztályt Szarván jártam ki. Akkor is, ma is a járás egyik legjobb iskolája. Tehát megint szerencsém volt! Csak a szomszédos faluba kerültem, autóbuszozó bejáró voltam. Azóta is állandóan utazom. Földrajzi értelemben kis területen mozgok mind a mai napig, bár miután megnősültem, már Érsekújvár is benne van a mozgási körömben. Szerettem tanulni. Tudtam, hogy a számomra érdektelen tantárgyakat is meg kell tanulnom. Ismereteim gyarapodtak, érdeklődési köröm azonban nem változott. Történelem, irodalom ... A szarvai évek alatt kezdtem Somorjára járni zeneiskolába (tangóharmonika). Somorján zenét tanultam, Szarván pedig már játszottam az iskolai zenekarban. Mi kísértük a tánccsoport fellépéseit. Faluztunk is olykor-olykor ... — A somorjai magyar gimnáziumba könnyen bejutottam, és egész idő alatt egyszer volt hármasom fizikából, félévkor. Végig kitűnő tanuló voltam, így is érettségiztem. A gimnáziumban már változott az érdeklődési köröm. A társadalomtudományi kérdések izgattak jobban. Közrejátszhatott ebben a József Attila Klub rendezte pinci Nyári Ifjúsági Tábor, amelyen mindjárt érettségi után részt vehettem, ahol a szlovákiai magyar kulturális élet neves személyiségeit is megismerhet-VÉGH LÁSZLÓ szociológus, a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányhivatala nemzetiségi főosztályának szakelőadója tem. Ez nyilván elmélyítette szociológiai érdeklődésemet, a társadalmi kérdések iránti fogékonyságomat, s már ezekhez kerestem könyveket a városi könyvtárban. Balogh Edgár Hét próbája felejthetetlen olvasmányélményem volt. Rávezetett, milyen társadalomtudományokat kell megismernem, ha magam is foglalkozni akarok ezekkel. A Sarlósok példája ösztönzőleg hatott rám. Elindultam egy olyan érdeklődés útján, amely egyenesen vezetett a népi írók szociográfiai müveinek tanulmányozásához. A gimnáziumban nagyjából már tudtam, hogyan fogok tájékozódni a továbbiakban, de az egyetem és a szak megválasztásában Nagy Laci barátom segített, aki elsőéves hallgató volt a bölcsészkaron, pszichológia szakon, amikor én érettségiztem. Ö hívta fel a figyelmemet egy akkor új, divatos szakra, a szociológiára, hogy oda nem nehéz bejutni. így választottam a bölcsészkaron tudományos kommunizmus-szociológia szakot! És nem is bántam meg! Jellemzően olyan szak, amely széles területet fog át. Statisztika, történelem, demográfia, politikai tudományok, néprajz, pszichológia, jog. Egyetemi tanulmányaim idején mindig érdekelt a szlovákiai magyarság történelme, társadalmi élete. Logikusan következett ebből, hogy a választott szakon belül a nemzetiségi kérdéssel foglalkozzam. A végén Július Sefránek professzor ilyen címmel ajánlott diplomamunka-témát számomra: Nyelvkérdés a több nemzetiségű szocialista államban. Egyetemi hallgatóként nem éltem négy fal között. Végig tagja voltam a József Attila Ifjúsági Klub vezetőségének. Egy évig felelősen az elnöki teendőket is elláttam. Úgy látszik, apám közéleti buzgalmát örököltem. — Az államvizsga után megint a szerencse szegődött a nyomomba. Abban az évben megbízták a Kultúra- és Közvéleménykutató Intézetet széles körű szociológiai vizsgálódásra a szlovákiai magyarság körében. Az intézet magyarul tudó szociológust keresett, és megtalálta személyemben. Ez az intézet lett az első munkahelyem. A kutatást elvégeztem, illetve a kutatásnak részese voltam. Egész Dél-Szlovákiát bejártam. Azóta is sokat utazom, persze a Sárosfára való állandó KÖTŐDÉSEK visszatérésekkel. Ez fűt, jó érzés, biztonságérzetet ad. A kutatás 1974— 1975-ben fejeződött be. Több tanulmányt publikáltam belőle az Irodalmi Szemlében és az intézeti szlovák nyelvű kiadványokban. Ennek révén bekerültem a nemzetiségtudományi szakemberek körébe, s 1975-ben engem küldtek Békéscsabára, a Nemzetközi Néprajzi Nemzetiségkutató Konferenciára, amely ötévenként fóruma a kelet-közép-európai nemzetiségtudománnyal foglalkozó szakembereknek. Ezen kutatásunk eredményét ismertettem, és a beszámolóm nagy visszhangot keltett. Hyen kutatást ugyanis akkor még más szocialista országban nem végeztek. Minden eddigi békéscsabai értekezleten részt vettem, és sok neves szakemberrel, elsősorban néprajztudóssal kerültem közeli kapcsolatba. 1972-töl 1981-ig dolgoztam a Kultúra- és Közvéleménykutató Intézetben, s ez alatt az idő alatt még egy hasonló kutatást végeztem. Ezekben az években ismertem fel, hogy szakmai ismereteimet és kutatási eredményeimet a mi kulturális életünkben is kamatoztatnom kell. Több előadást tartottam nagyobb Csemadok-rendezvényeken. 1977- ben beválasztottak a Csemadok Központi Bizottságába. Itt mondanám el, hogy 1973- ban megnősültem, rá egy évre somorjai lakos lettem, feleségem szintén szociológus, diákként ismerkedtünk össze, két gyermekünk van, az idősebb negyedik osztályos tanuló, a fiatalabb elsős. Természetesen a magyar oktatásnyelvű általános iskolában. Gyermekkorom óta sokféleképpen kötődöm Somorjához, apám is évekig dolgozott ott, jól érzem magam a városban. Körülbelül tíz éve tevékenykedem a Csemadok helyi szervezet vezetőségében. Jelenleg a művelődési klubot vezetem. Ahogy az egyetemen, úgy itt sem tudok tétlen lenni. — 1981 nyarától vagyok a kormányhivatal alkalmazottja. Korábban is sokat jártam ide. Ismertek, hívtak. Itt a szlovákiai magyar nemzetiségi kultúra helyzetének figyelemmel kisérése a feladatom. S e témakörben tájékoztató anyagokat készítek, s a főosztály dolgozójaként részt veszek a nemzetiségi tanács elé kerülő anyagok előkészítésében és szakmai véleményezésében. Mindezideig olyan munkát végeztem, s végzek ma is, ami a szenvedélyem. Ami nyugtalanít, hogy még nem tudtam több gyűjtött és feldolgozott anyagot közkinccsé tenni. Úgy érzem, keveset publikálok, pedig ezen a területen hiányos az olvasók tájékozottsága. Anyagom bőven van, tehát akárhogyan is nézem, az a feladat áll előttem, hogy egy szociológiai megalapozottságú jelentéssel és helyzetfelméréssel segítsem előbbre lépésünket. A szlovákiai magyarság társadalmi helyzetének, szociológiai elemzésének és kulturális életének feldolgozása és publikálása komolyan foglalkoztat. A nyelvhasználat szociológiai megközelítésben, vagy a nemzetek és nemzetiségek együttélésének jellegzetességei mind olyan témák, amelyek figyelmet érdemelnek. Szeretek könyveket gyűjteni. Szociológiai munkákból már szép gyűjteményem van. A nemzetiségi kérdéssel foglalkozó művekből úgyszintén. Mondjam, ne mondjam? Szeretnék olyan jó szociológus lenni, amilyen jó szabó volt apám. De a közéleti munka is szenvedélyem, és sok időmet elveszi, készülő szociológiai munkáimból is elvett néhányat. Többet kellene ülnöm az íróasztal mellett. A közéleti teendőket viszont változatlanul hasznosnak tartom. MÁCS JÓZSEF Z
