A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-02-20 / 8. szám
Az elszalasztott lehetőség Az Egyesült Államok február 3-án megvalósította az év első atomrobbantását. Mint tudjuk, a Szovjetunió 1985. augusztus elseje óta nem kísérletezett atomfegyverrel, többször meghosszabbította egyoldalú atomkisérteti tilalmát. Legutóbb a Szovjetunió úgy döntött, hogy ezt a tilalmat az 1987-ben végrehajtott első amerikai nukleáris kísérletig hosszabbítja meg. Számtalanszor hangsúlyozták Moszkvában, hogy amennyiben Washingtonban reális álláspont kerekedne felül és az Egyesült Államok csatlakozna a Szovjetunió egyoldalú lépéséhez a nukleáris leszerelés ügye valóban hétmérföldes lépésekkel haladhatna előre. Sajnos minderre egyelőre nem került sor, annak ellenére, hogy a Szovjetunió nem kevesebb, mint másfél esztendőt biztosított az amerikaiaknak a mérlegelésre. Mihail Gorbacsov ez év januárjában Argentína, Görögország, India, Mexikó, Svédország és Tanzánía vezetőinek küldött levelében leszögezte, hogy a szovjet fél most is nyitva hagyja az ajtót bármelyik nap, bármelyik hónapban kész újból visszatérni a moratóriumhoz, ha az Egyesült Államok döntést hoz nukleáris robbantásainak beszüntetéséről. A nukleáris fegyverkísérletek teljes betiltását a Szovjetunió változatlanul elsődleges lépésnek tekinti azon az úton. amely az atomfegyverzet csökkentéséhez és azt követően megsemmisítéséhez vezet. A nukleáris kísérletek betiltása ugyanis döntő elem a nukleáris fegyverkészletek korlátozása és felszámolása kérdésében, a szükséges kezdet a haladás eléréséhez ezen az úton. Az Egyesült Államokban hosszú időn keresztül a Szovjetuniónak a nukleáris kísérletek betiltására vonatkozó javaslatait propaganda fogásnak tartotta. Kérdés, hogy az USA az ilyen „propagandára" miért nem válaszolt ugyanúgy, és miért nem szünteti be szintén a nukleáris kísérteteket. Sajnos az igazság az, hogy az Egyesült Államok politikájára egyre nagyobb mértékban a militarizálódás nyomja rá bélyegét, pedig a mai világban öngyilkosság a tömegpusztító fegyverek fölényének az illúziójára építeni az államközi kapcsolatok rendszerét. Néhány amerikai politikus úgy véli, hogy a Szovjetünk) azért hajlandó tárgyalásokra, mert az Egyesült Államok katonai ereje nő, mert aozzáfogtak a csillagháborús program megvalósításához. Ha a washingtoni kormányzat lyen téves feltételezésre építi politikáját, akkor valóban nem léphetnek a becsületes megállapodások a nemzetközi légkör javításának útjára. A békeszeretö emberek szerte a világon élteszik a kérdést vajon a fékevesztett fegyverkezési hajsza mögött az Egyesült Államok észéről nem-e a Szovjetunió és a szocialista cözösség gazdasági aláásásának szándéka apui meg? Erre a kérdésre Mihail Gorbacsov idta meg a választ: ,A fegyverkezési hajszával megkísérlik gazdaságilag meggyengíteni i Szovjetuniót a szocialista világrendszert. Mindent megteszünk azért, hogy meghiúsit;uk e baljós tervek megvalósulását. Egyszere több irányban is fogunk tevékenykedni, liplomáciai. katonai, politikai sőt a propaganda terén is. Mindenekelőtt azonban gazlasági területen. Növelni kívánjuk a gazdaág hatékonyságát, erősíteni a gyorsítás tratégiáját, és tökéletesíteni az irányítást." S. Gy. John Witehead, az Amerikai Egyesült Államok külügyminiszter-helyettese február elsején hivatalos látogatásra Prágába érkezett. Csehszlovákiai látogatása idején a csehszlovák vezetőkkel megtárgyalta a jelenlegi nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit es a két ország közti kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit. Felvételünkön: Lubomir Štrougal, a CSSZSZK kormányának elnöke és John Witehead kulügyminiszter-helyettes VISSZAPILLANTÓ 87 JANUÁR-FEBRUÁR Bohuslav Chrtoupek külügyminiszter a prágai Cernín-palotaban fogadta a Contadora-csoport országainak csehszlovákiai nagyköveteit és a Contadora támogatására alakult ún. limai csoport országainak nagyköveteit. Angelo Maria Oliveri Lopezt, Sergio Pitolt, SZERDA 28 Adolfo Unardi-Monterót és Jósé de Jesús Osiót, Argentína, Mexikó, Uruguay és Venezuela csehszlovákiai nagykövetét, továbbá Ligia Nieto de Bonittót és Luis Felipe Solari Oterót, Kolumbia és Peru csehszlovákiai ügyvivőjét. Több órás tárgyalás után a kato nák csoportja végre elhagyta a Channel 7 televíziós állomás épületét, amelyet a Fulöp-szigeteki puccskísérlet elfojtása után kedd CSÜTÖRTÖK 29 óta megszállva tartott. A mintegy 200 katonát, akiket Oscar Camlas ezredes vezetett, a kormányhoz hü katonák az egyik katonai támaszpontra kísérték. Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke Berlinben fogadta Josef Havlínt, a CSKP KB titkárát, aki háromnapos munkalátogatáson tartózkodott az NDK-ban. A két ál-PÉNTEK 30 lamférfi tapasztalatcserét folytatott az NSZEP XI kongresszusa es a CSKP XVII. kongresszusa határozatainak teljesítéséről és áttekintette a két testvérpárt együttműködését. A NATO-nak változatlanul meg kell őriznie nukleáris csapásmérő képességet, s a hagyományos fegyverzet terén is fokoznia kell a fegyverkezést. Ez a válasz a Szovjetunió és a többi szocialista or-SZOMBAT 31 szag. valamint az el nem kötelezett országok béketórekvéseire Ezt szombaton Münchenben Manfred Wörner nyugatnémet hadügyminiszter fogalmazta meg Magyarországon megtartottak a 9. országos bekekonferenciat. amelyen részt vett többek közt Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese is. Az itt elfogadott határozat leszögezi: a Szovjetunió VASARNAP 1 es a szocialista közösség leszerelési javaslatai megnyitják az utat ahhoz, hogy az emberiség tömegpusztító fegyverektől mentesen lépjen a harmadik évezredbe A választók nagyarányú részvétele jellemezte a Fülöp-szigetek új alkotmányának tevezetérd! tartott népszavazást. Ramon Felipe. HÉTFŐ 2 a választási bizottság elnöke kijelentette, hogy a népszavazáson a 25 millió nyilvántartott választó 90 százaléka vett részt. Az Egyesült Államok a nevadai telepen végrehajtotta az idei első kísérleti atomrobbantasát. A hivatalos bejelentés szerint a kísérlet hozzávetőleg 20 kilotonna robba-KEDD 3 nóerejü volt Az újabb robbantás meghiúsítja a nukleáris fegyverkezés mielőbbi beszüntetéséhez fűzött reményeket. HÉTVÉGI LEVÉL Állítólag a nők tudnak és szeretnek a legjobban panaszkodni, gyakran „kiöntik a szivüket" barátnőiknek. szomszédasszonyaiknak — ritkábban a férfiaknak, nyilván abból a tapasztalatból kiindulva, hogy a férfiak nem képesek őket igazán meghallgatni. Ezzel szemben e sorok rója azt tapasztalja, hogy a világ tele van panaszkodó férfiakkal; panaszkodnak egymásnak autóbuszon, vonaton, kávéházban, kiskocsmában, egyszóval mindenütt, panaszkodnak erről-arról, mindenről: gyermekük rossz tanulmányi előmeneteléről, saját rossz fizetésükről, feleségük hűtlenségéről, szüleik önzéséről, arról, hogy csúszik a járda, hogy fáj a foguk, a szivük, a gyomruk, a derekuk, arról, hogy hull a hajuk, hogy nem hull ölükbe a boldogság és a főnyeremény. Kinek van ideje és energiája mindezt végighallgatni? Pedig jó volna, ha lenne. Tévedés azt hinni, hogy a világ csupa Nagy Problémából áll, hogy az embereket kizárólag a Nagy Kérdések foglalkoztatják, ennek épp az ellenkezője igaz: ha az embernek például alaposan fáj a foga, akkor nem érdekli öt. hogy hány embert raboltak el Libanonban, ha a fia megbukik az érettségin, akkor fittyet hány az irak-iráni háborúra (pedig ott emberek százezrei pusztulnak el), ha valakit hűtlenül elhagy a felesége (férje), azt nem nagyon foglalkoztatja az amerikai hadi költségvetés iszonyú duzzadása (pedig annak egyszer igencsak rossz vége lehet!) A problémák arra valók, hogy megoldjuk őket — nem tudom már melyik bölcs ember mondta ezt, az imént felsorolt ,Jds" problémák pedig néha úgy tűnik, könnyen megoldhatók. Sőt... néha úgy tűnik, az emberek nem is akarják ezeket a problémákat megoldani! Hiszen akkor miről panaszkodhatnának egymásnak? Helyesebben: úgy érzik ha jól kipanaszkodhatják magukat, akkor ezek a problémák félig-meddig meg is oldódnak, kínjaik enyhülnek, bajaik elmúlnak, ilyenkor talán még a fogfájásuk is megszűnik vagy legalább enyhül, hűtlenül távozott feleségük (férjük) visszatér vagy... elfelejtődik. Tehát csupán arról van szó meg tudjuk-e hallgatni egymást tudunk-e egymásra figyelni türelmesen, nem az óránkra pislogva, úristen, mikor fejeződik már be ez a panaszária. Nem új dolog ez, kedves olvasóim, az emberek régen rájöttek már arra, hogy szükség van a panaszkodásra és annak meghallgatására, rájöttek erre az egyházak (a gyónás intézménye), rájött a lélektan; korunkban is különféle intézmények létesülnek (a bizalom vonala telefonos lelki tanácsadás stb.) a panaszok meghallgatására. De mi lenne akkor, ha nem várnánk újabb intézmények létrejöttére, újabb, bizalomvonalakra, ha nem várnánk semmire, csak arra, hogy mit is akar mondani a barátunk, kollégánk vagy futó ismerősünk a vonaton, autóbuszon vagy a kiskocsmában, ha a főnök türelmesen meghallgatná beosztottját aki (megtehet alaptalanul) a kis fizetése miatt panaszkodik, ha a beosztott is türelme sen meghallgatná a főnökét aki arról panaszke dik, hogy álmatlanságban szenved vagy hogy éppen elhagyta őt a felesége__? Tényleg: mi lenne akkor, ha meghallgatnánk egymást??? ' £.
