A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-02-20 / 8. szám

Az elszalasztott lehetőség Az Egyesült Államok február 3-án megvaló­sította az év első atomrobbantását. Mint tudjuk, a Szovjetunió 1985. augusztus elseje óta nem kísérletezett atomfegyverrel, több­ször meghosszabbította egyoldalú atomki­­sérteti tilalmát. Legutóbb a Szovjetunió úgy döntött, hogy ezt a tilalmat az 1987-ben végrehajtott első amerikai nukleáris kísérle­tig hosszabbítja meg. Számtalanszor hang­súlyozták Moszkvában, hogy amennyiben Washingtonban reális álláspont kerekedne felül és az Egyesült Államok csatlakozna a Szovjetunió egyoldalú lépéséhez a nukleáris leszerelés ügye valóban hétmérföldes lépé­sekkel haladhatna előre. Sajnos minderre egyelőre nem került sor, annak ellenére, hogy a Szovjetunió nem kevesebb, mint másfél esztendőt biztosított az amerikaiaknak a mérlegelésre. Mihail Gorbacsov ez év januárjában Argentína, Gö­rögország, India, Mexikó, Svédország és Tanzánía vezetőinek küldött levelében leszö­gezte, hogy a szovjet fél most is nyitva hagyja az ajtót bármelyik nap, bármelyik hónapban kész újból visszatérni a moratóri­umhoz, ha az Egyesült Államok döntést hoz nukleáris robbantásainak beszüntetéséről. A nukleáris fegyverkísérletek teljes betiltá­sát a Szovjetunió változatlanul elsődleges lépésnek tekinti azon az úton. amely az atomfegyverzet csökkentéséhez és azt köve­tően megsemmisítéséhez vezet. A nukleáris kísérletek betiltása ugyanis döntő elem a nukleáris fegyverkészletek korlátozása és fel­számolása kérdésében, a szükséges kezdet a haladás eléréséhez ezen az úton. Az Egyesült Államokban hosszú időn ke­resztül a Szovjetuniónak a nukleáris kísérle­tek betiltására vonatkozó javaslatait propa­ganda fogásnak tartotta. Kérdés, hogy az USA az ilyen „propagandára" miért nem válaszolt ugyanúgy, és miért nem szünteti be szintén a nukleáris kísérteteket. Sajnos az igazság az, hogy az Egyesült Államok politi­kájára egyre nagyobb mértékban a militari­­zálódás nyomja rá bélyegét, pedig a mai világban öngyilkosság a tömegpusztító fegy­verek fölényének az illúziójára építeni az államközi kapcsolatok rendszerét. Néhány amerikai politikus úgy véli, hogy a Szovjet­ünk) azért hajlandó tárgyalásokra, mert az Egyesült Államok katonai ereje nő, mert aozzáfogtak a csillagháborús program meg­valósításához. Ha a washingtoni kormányzat lyen téves feltételezésre építi politikáját, akkor valóban nem léphetnek a becsületes megállapodások a nemzetközi légkör javítá­sának útjára. A békeszeretö emberek szerte a világon élteszik a kérdést vajon a fékevesztett fegy­verkezési hajsza mögött az Egyesült Államok észéről nem-e a Szovjetunió és a szocialista cözösség gazdasági aláásásának szándéka apui meg? Erre a kérdésre Mihail Gorbacsov idta meg a választ: ,A fegyverkezési hajszá­val megkísérlik gazdaságilag meggyengíteni i Szovjetuniót a szocialista világrendszert. Mindent megteszünk azért, hogy meghiúsit­­;uk e baljós tervek megvalósulását. Egyszer­­e több irányban is fogunk tevékenykedni, liplomáciai. katonai, politikai sőt a propa­ganda terén is. Mindenekelőtt azonban gaz­­lasági területen. Növelni kívánjuk a gazda­ág hatékonyságát, erősíteni a gyorsítás tratégiáját, és tökéletesíteni az irányítást." S. Gy. John Witehead, az Amerikai Egyesült Államok külügyminiszter-helyettese február elsején hivatalos látogatásra Prágába érkezett. Csehszlovákiai látogatása idején a csehszlovák vezetőkkel megtárgyalta a jelenlegi nemzetközi helyzet időszerű kérdé­seit es a két ország közti kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit. Felvételünkön: Lubomir Štrougal, a CSSZSZK kormányának elnöke és John Witehead kulügyminisz­­ter-helyettes VISSZAPILLANTÓ 87 JANUÁR-FEBRUÁR Bohuslav Chrtoupek külügymi­niszter a prágai Cernín-palotaban fogadta a Contadora-csoport or­szágainak csehszlovákiai nagykö­veteit és a Contadora támogatá­sára alakult ún. limai csoport or­szágainak nagyköveteit. Angelo Maria Oliveri Lopezt, Sergio Pitolt, SZERDA 28 Adolfo Unardi-Monterót és Jósé de Jesús Osiót, Argentína, Mexi­kó, Uruguay és Venezuela cseh­szlovákiai nagykövetét, továbbá Ligia Nieto de Bonittót és Luis Fe­lipe Solari Oterót, Kolumbia és Peru csehszlovákiai ügyvivőjét. Több órás tárgyalás után a kato nák csoportja végre elhagyta a Channel 7 televíziós állomás épü­letét, amelyet a Fulöp-szigeteki puccskísérlet elfojtása után kedd CSÜTÖRTÖK 29 óta megszállva tartott. A mintegy 200 katonát, akiket Oscar Camlas ezredes vezetett, a kormányhoz hü katonák az egyik katonai tá­maszpontra kísérték. Erich Honecker, az NSZEP KB fő­titkára, az NDK Államtanácsának elnöke Berlinben fogadta Josef Havlínt, a CSKP KB titkárát, aki háromnapos munkalátogatáson tartózkodott az NDK-ban. A két ál-PÉNTEK 30 lamférfi tapasztalatcserét folyta­tott az NSZEP XI kongresszusa es a CSKP XVII. kongresszusa hatá­rozatainak teljesítéséről és átte­kintette a két testvérpárt együtt­működését. A NATO-nak változatlanul meg kell őriznie nukleáris csapásmérő képességet, s a hagyományos fegyverzet terén is fokoznia kell a fegyverkezést. Ez a válasz a Szov­jetunió és a többi szocialista or-SZOMBAT 31 szag. valamint az el nem kötele­zett országok béketórekvéseire Ezt szombaton Münchenben Manfred Wörner nyugatnémet hadügyminiszter fogalmazta meg Magyarországon megtartottak a 9. országos bekekonferenciat. amelyen részt vett többek közt Németh Károly, az MSZMP főtit­kárhelyettese is. Az itt elfogadott határozat leszögezi: a Szovjetunió VASARNAP 1 es a szocialista közösség leszere­lési javaslatai megnyitják az utat ahhoz, hogy az emberiség tömeg­pusztító fegyverektől mentesen lépjen a harmadik évezredbe A választók nagyarányú részvéte­le jellemezte a Fülöp-szigetek új alkotmányának tevezetérd! tar­tott népszavazást. Ramon Felipe. HÉTFŐ 2 a választási bizottság elnöke kije­lentette, hogy a népszavazáson a 25 millió nyilvántartott választó 90 százaléka vett részt. Az Egyesült Államok a nevadai te­lepen végrehajtotta az idei első kí­sérleti atomrobbantasát. A hiva­talos bejelentés szerint a kísérlet hozzávetőleg 20 kilotonna robba-KEDD 3 nóerejü volt Az újabb robbantás meghiúsítja a nukleáris fegyver­kezés mielőbbi beszüntetéséhez fűzött reményeket. HÉTVÉGI LEVÉL Állítólag a nők tudnak és szeretnek a legjobban panaszkodni, gyakran „kiöntik a szivüket" barát­nőiknek. szomszédasszonyaiknak — ritkábban a férfiaknak, nyilván abból a tapasztalatból kiindul­va, hogy a férfiak nem képesek őket igazán meghallgatni. Ezzel szemben e sorok rója azt tapasztalja, hogy a világ tele van panaszkodó férfiakkal; panaszkodnak egymásnak autóbuszon, vonaton, kávéházban, kiskocsmában, egyszóval mindenütt, panaszkodnak erről-arról, mindenről: gyermekük rossz tanulmányi előmeneteléről, saját rossz fize­tésükről, feleségük hűtlenségéről, szüleik önzésé­ről, arról, hogy csúszik a járda, hogy fáj a foguk, a szivük, a gyomruk, a derekuk, arról, hogy hull a hajuk, hogy nem hull ölükbe a boldogság és a főnyeremény. Kinek van ideje és energiája mindezt végighall­gatni? Pedig jó volna, ha lenne. Tévedés azt hinni, hogy a világ csupa Nagy Problémából áll, hogy az embereket kizárólag a Nagy Kérdések foglalkoztatják, ennek épp az ellenkezője igaz: ha az embernek például alapo­san fáj a foga, akkor nem érdekli öt. hogy hány embert raboltak el Libanonban, ha a fia megbukik az érettségin, akkor fittyet hány az irak-iráni háborúra (pedig ott emberek százezrei pusztulnak el), ha valakit hűtlenül elhagy a felesége (férje), azt nem nagyon foglalkoztatja az amerikai hadi költségvetés iszonyú duzzadása (pedig annak egy­szer igencsak rossz vége lehet!) A problémák arra valók, hogy megoldjuk őket — nem tudom már melyik bölcs ember mondta ezt, az imént felsorolt ,Jds" problémák pedig néha úgy tűnik, könnyen megoldhatók. Sőt... néha úgy tűnik, az emberek nem is akarják ezeket a problémákat megoldani! Hiszen akkor miről panaszkodhatnának egymásnak? Helyesebben: úgy érzik ha jól kipanaszkodhat­­ják magukat, akkor ezek a problémák félig-med­­dig meg is oldódnak, kínjaik enyhülnek, bajaik elmúlnak, ilyenkor talán még a fogfájásuk is megszűnik vagy legalább enyhül, hűtlenül távo­zott feleségük (férjük) visszatér vagy... elfelejtő­dik. Tehát csupán arról van szó meg tudjuk-e hall­gatni egymást tudunk-e egymásra figyelni türel­mesen, nem az óránkra pislogva, úristen, mikor fejeződik már be ez a panaszária. Nem új dolog ez, kedves olvasóim, az emberek régen rájöttek már arra, hogy szükség van a panaszkodásra és annak meghallgatására, rájöt­tek erre az egyházak (a gyónás intézménye), rájött a lélektan; korunkban is különféle intézmények létesülnek (a bizalom vonala telefonos lelki ta­nácsadás stb.) a panaszok meghallgatására. De mi lenne akkor, ha nem várnánk újabb intézmények létrejöttére, újabb, bizalomvonalak­ra, ha nem várnánk semmire, csak arra, hogy mit is akar mondani a barátunk, kollégánk vagy futó ismerősünk a vonaton, autóbuszon vagy a kis­kocsmában, ha a főnök türelmesen meghallgatná beosztottját aki (megtehet alaptalanul) a kis fize­tése miatt panaszkodik, ha a beosztott is türelme sen meghallgatná a főnökét aki arról panaszke dik, hogy álmatlanságban szenved vagy hogy éppen elhagyta őt a felesége__? Tényleg: mi lenne akkor, ha meghallgatnánk egymást??? ' £.

Next

/
Thumbnails
Contents