A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-02-13 / 7. szám
EL ALATT mínuszok a legyűrt hóból arasznyi, vagy ennél is vastagabb jégpáncélt vontak ... Idebenn, a fütött helyiségrában. És akkor még csak föl sem vetődött a kérdés, hogy az emberi életet, az egészséget lehet-e pénzzel hóhullás megszűnte után is — távolról sem a közlekedés, hanem a tömeg volt jellemző. Pontosabban a kilométereket gyalogló tömeg, ám voltunk néhányan, akik futósít csatoltunk lábunkra, mert még a belváros szívében is ez jelentette a célba érés legbiztosabb, leggyorsabb eszközét. Méltányolni tudnám továbbá azt is, ha valaki elmagyarázná nekem: a tél derekán vajon miért nem fagyálló üzemanyaggal közlekedtetik a buszokat, miért nincs azokban bea-ÖT T Ili P Wf | i 5 például a kramárei kórház balesetsebészeti klinikájának ügyeletesét: „Amióta nemcsak teljes pompájában, hanem teljes zordságában is itt a tél, naponta tizenöt-húsz esettel emelkedett a klinikára, vagy a központi betegfelvevő sebészeti szakrendelőjébe kerülő páciensek száma. Sajnos, az esetek zömében van is ok a mentők, az orvosok beavatkozására. Ez másfél két hét alatt szerényen számolva is több száz jobbára súlyos sérülés. Olyan, amelyeknek nagy részét a közúti baleseti krónikákban szintén súlyosnak minősítik. Ami fölött szörnyülködik a sajtó és vele a fél ország. Most, hogy csupán Bratislavában egy kisebb falura való ember szorult kórházi ellátásra, az egész ötsoros hírt is alig érdemelt." Azt már ne is számoljuk, hogy mindez mennyibe van ellátásban, gyógyszerben, a balesetek anyagi kágálok érvekkel is rögtön. Az például egyenesen érthetetlen számomra, hogy az ország számos pontján — így Szlovákia fővárosában is — miért csupán a háromnapossá kerekített víkend elteltével, január 12-én ültek össze az ítéletidőről érdemben tárgyalni képes kooperációs operatív bizottságok, hiszen a hószakadás akkor már éppen harmadik napja tartott. Miért forgott közszájon még másnap délelőtt is annyi pontatlan információ az iskolások rendkívüli hószünetével kapcsolatban? Miért nem jutott eszébe senkinek, hogy az életveszélyes jégbordákon nem a szerényebb teljesítményű hóeke, hanem a salakot, homokot, zúzalékot hintő szórókocsik bevetése teszi valamivel biztonságosabbá a forgalmat? Ilyen körülmények között ugyanis nem csoda, ha a tömegközlekedésre — még 48 órával a sűrű MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György mutassa meg, ha nem éppen januárban? Mielőtt bárki elfogultsággal vádolna, leszögezem: amíg tombol a hóvihar, addig valóban nehéz fenntartani az élet mindennapi ritmusát. Ám az már szembeötlő, ha az időjárás lecsendesedése után két nappal is még magaslati ródlipályákhoz hasonlítanak a legfrekventáltabb forgalmi csomópontok és egyéb fontos útvonalak. Szerintem, e riporteri hójelentés talán leginkább okulásra érdemes tapasztalata, hogy az idei tél ismét felszínre dobta a kérdést: vajon mikor tanulunk meg gyorsan és hatékonyan intézkedni; s vajon hány évnek és hány télnek kell még eltelnie ahhoz, hogy végre majd valóban felkészülten és felelősségérzet garanciájával várjuk az esztendő legzordabb évszakát?! ben békesség. A rádió újabb csöndes havazást ígér, ami talán már enyhülést jelez. Mármint az időjárásban. Mert az indulatokban egyelőre aligha. Némi profán hasonlattal akár azt is mondhatnám: a hódrukk kezdetétől eltelt időszak olyan tíz-tizenkét napot jelent, amely bizony megrengette alattunk a talajt. Megrengette, hiszen ha összeadnók a hóbuckák között és a csontkemény jégbordákon bukdácsoló, képes és nem képes felükre huppant honpolgárok esési energiáját, abból talán már egy szerényke földrengés is kijönne. Félretéve azonban a tréfát, érdemes meghallgatni Hogy miért ez a gazdasági részletezés? Mert a január elején hullott hó jócskán beleszólt az életünkbe; mert a január 8-án kezdődött havazást követő napok időjárása — és annak hosszabban tartó következményei — arra figyelmeztetnek, hogy a tél bizony kérlelhetetlenül szigorú nevelő. Nemcsak kényelemszeretetünk felhagyására, apró s egymást segítő hősiességek megtételére ösztönöz bennünket, hanem egyben arra is, hogy közéletünk valamennyi területén lelkiismeretesebb hozzáállást, rugalmasabb döntéseket és fegyelmezettebb munkatempót kell felvennünk. Szolépített üzemanyag-melegítő, vagy akár azt is, miért nem láttam az áruellátás folyamatosságát biztosítani igyekvő teherautók kerekeinek egyikén sem hóláncot, amikor azt már az óvodások is tudják, hogy az nem nyáron használandó ... Mindent egybevetve tehát mind a forgalomban, mind a közellátásban, mind a tél szeszélyei elleni harc megszervezésében elgondolkoztató helyzetkép alakult ki azokban a napokban, amikor hirtelen vastag hólepel borította el az országot. Pedig nem történt semmi egyéb, pusztán a természet ősi törvényei szerint megmutatta igazi arcát a tél. De vajon mikor
