A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-02-13 / 7. szám
A NEMZETI JÖVEDELEM ÉS AZ ÉLETSZÍNVONAL Érdekes olvasmány a statisztikai hivatal jelentése népgazdaságunk fejlődéséről. A tavalyi évben az ipar, a mezőgazdaság és az építőipar teljesítette, sőt némely tekintetben kissé túl is szárnyalta a mennyiségi feladatokat, valamint a szocialista országokba irányuló kivitelt. A bruttó nemzeti jövedelem 3,4 százalékkal nőtt, ami 1985-höz hasonlítva bizonyos gyorsulást jelent, de a tervezet 3,5 százalékos növekedést nem sikerült elérni. Valaki most azt mondhatná, hogy egytized százalék lemaradás nem is olyan sok. A valóság sajnos az, hogy az egytized százalékos lemaradás koronában kifejezve 600 milliót jelent. Tehát 600 millió korona nemzeti jövedelem kiesé? azt jelenti, hogy életszínvonalunkat, szociális ellátottságunkat elképzeléseinknél kisebb mértékben növelhetjük. A lakosság életszínvonala azért így is emelkedett, 1985-höz képest a személyi fogyasztás 2,2 százalékkal, a lakosság reáljövedelme 2,9 százalékkal nőtt. A népgazdaság szocialista szektorában a dolgozók havi átlagbére az efsz-eket is beleértve elérte a 3 022 koronát. A keresetek arányában növekedtek a lakosság pénzkiadásai is. A betét- és készpénz-állomány növekménye több mint 18 milliárd korona volt. Az ország lakosságának takarékpénztári betétállománya 325 milliárd korona. Pozitív irányzatú a kereskedelmi forgalom is. Ennek 52,9 százalékát az iparcikkek tették ki. Néhány nappal a Szövetségi Statisztikai Hivatal közleményének megjelenése után országos aktívaértekeztetet tartottak Prágában a CSKP KB 4. ülésén elfogadott határozatok teljesítéséről. Ezen az értekezleten állapította meg Ľubomír Štrougal elvtárs, hogy a nemzeti jövedelem dinamikus képzésének felújítása önmagában nem elegendő az életszínvonal emelésére és az ország szociális és politikai légkörének kedvező irányban történő megváltoztatására. Látni kell, hogy az emberek elégedetlenek a termelési és a munkafolyamat ritmikusságának és folyamatosságának alacsony színvonalával, valamint azzal, hogy gazdaságunk viszonylag kis teljesítőképessége következtében a társadalom nem tudja olyan mértékben és minőségben kielégíteni érdekeit, és szükségleteit, mint amilyen mértékben erre szükség lenne. És ha már a nemzeti jövedelem képzéséről beszélünk, meg kell mondani azt is. hogy nálunk aránytalanul nagy az energia- és anyagigényesség. Munkánk alacsony szintű értékesítése elsősorban is a tőkés piacon szintén komoly gondokat okoz. Ezért kerül napirendre a központi irányítás tökéletesítése mellett a vállalatok önállóságának, jogkörének és felelősségének a növelése. Az a cél, hogy a vállalatok a társadalmi szükségletek tiszteletben tartása mellett minél szélesebb döntéshozatali joggal rendelkezzenek az olyan kérdésekben, mint a gyártási szerkezet megválasztása, az ellátási, az értékesítési és a szállítási lehetőségek meghatározása. Az elkövetkezendő időszakban gazdasági életünkben olyan reformot hajtunk végre, amely lehetővé teszi vállalataink teljesítőképességének egymás közötti és a világszínvonallal való összehasonlítását, és annak kimutatását, ki ér el átlagon felüli eredményeket, és ki marad le a versenyben. A társadalmi fejlődés meggyorsítása érdekében szükséges a dolgozóknak az irányításban való részvétele, az önigazgatási elemek kiszélesítése. STRASSER GYÖRGY Országos aktívaértekezletet tartottak Prágában, amelyen a CSKP KB 4. ülésén elfogadott határozatok teljesítéséről volt szó. A tanácskozást a Szövetségi Gyűlés székházában Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya és a Szakszervezetek Központi Tanácsa rendezte. A beszámolót (képünkön) Ľubomír Štrougal elvtárs, a CSKP KB elnökségének tagja, szövetségi miniszterelnök tartotta. VISSZAPIILAFTÓ JANUÁR '87 Moszkvában jegyzőkönyv aláírásával befejeződött a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa végrehajtó bizottságának 122. ülése. A tanácskozáson részt vettek a KGST valamennyi tagállamának, SZERDA 21 valamint Jugoszláviának a képviselői. A csehszlovák küldöttséget Rudolf Rohlíček, a CSSZSZK kormányának első alelnöke, hazánk állandó KGST-képviselője vezette. Varsóban megkezdődött a szocialista országok kommunista és munkáspártjai központi bizottságai nemzetközi és ideológiai kérdésekkel foglalkozó titkárainak tanácskozása. A tanácskozás CSÜTÖRTÖK 22 résztvevői véleménycserét folytattak a szocialista gazdasági integráció határozott meggyorsításáról, a nemzetközi politika és az eszmei nevelő munka új formáinak kérdéseiről. Ülésezett Bratislavában a szlovák kormány. Értékelte a szocialista törvényesség, erkölcs és fegyelem megszilárdítása érdekében elfogadott korábbi határozatok eddigi végrehajtását. Megállapította, hogy a párt- és állami szer-PENTEK 23 vek eddigi intézkedéseinek köszönhetően a termelő és a nem termelő szférában nagyobb mértékben kezdenek érvényesülni a pozitív irányzatok, felszámolják a társadalomellenes magatartás különféle megnyilvánulásait. Bohuslav Chrioupek csehszlovák külügyminiszter befejezte háromnapos hivatalos látogatását Franciaországban. A látogatás befejeztével nyilatkozatot adott a Csehszlovák Sajtóiroda párizsi tudósítójának. Többek között el-SZOMBAT 24 mondta, a francia vezetőkkel konstruktív és pozitív párbeszédet folytatott, s mindkét részről megnyilvánult a csehszlovákfrancia kapcsolatok bővítésének szándéka. Gustáv Husák, köztársasági elnök üdvözlő táviratban fejezte ki jókívánságait Gjani Zail Szinghnek, az VASÁRNAP 25 Indiai Köztársaság elnökének hazája nemzeti ünnepe alkalmából. A béke-világtanács irodája lisszaboni ülésén nyilatkozatot fogadott el az atomfegyvermentes, biztonságosabb világról. Ebben leszögezi, hogy a nagyhatalma-HÉTFŐ 26 kát, más országokat, politikai pártokat és társadalmi mozgalmakat aszerint kell megítélni, hogy milyen mértékben járulnak hozzá a világbéke megőrzéséhez. Moszkvában megkezdődött a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának ülése. A testület megvitatta az átalakítással és a párt káderpolitikájával KEDD 27 kapcsolatos kérdéseket. E témáról Mihail Gorbacsov, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára terjesztett elő beszámolót. HÉTVÉGI LEVÉL Gondold meg és igyál! — irta Vörösmarty Keserű pohár című bordalában. E tanácsot Erkel Ferenc operájából, Petur bán jóvoltából, a legtöbben hallottuk és ismerjük. Gyakran meg is fogadjuk — de csak a második felét Vagyis: meggondolatlanul, következésképpen mértéktelenül iszunk. Ezt a statisztikai adatok és mindennapi tapasztalataink egyaránt alátámasztják. Jópárszor halljuk, olvassuk, hogy nemzetközi összehasonlításban az alkoholfogyasztást és annak következményeit illetően a legkedvezőtlenebb helyzetű országok közé „emelkedtünk". Ma már minden szociológus, pszichológus, de a józan gondolkodású közember is egyetért abban, hogy a növekvő alkoholizmus az egyik legsúlyosabb társadalmi zavar, amelynek korlátozása, illetve kifejlődésének megelőzése széles körű összefogást és jó! összehangolt cselekvési programot igényel. Nem titok: hazánkban általában több mint jélmillióra szokás becsülni a nagyivókat; körülbelül ennyi megrögzött alkoholistáról kell beszélnünk. Ám hogy a pohár fenekére sandítok menynyien vannak valójában, azt talán senki sem tudja, hiszen erről pontos kimutatást készíteni a dolog természeténél fogva szinte lehetetlen. A józanabb életmódot szorgalmazva már több évvel ezelőtt rájöttünk: valahogy féket kell vetni a mérhetetlen alkoholfogyasztásnak, mert az út amelyen az ittas ember elindul, nem vezet sehová. A szemünk láttára mennek tönkre kezdetben boldog házasságok kétségessé téve a gyermekek jövőjét. Az iszákosok körében feltűnően sok az egy-két napos betegállomány, az igazolatlan mulasztás, a különböző baleset. Indoklásképpen elegendő pusztán számbavenni, hogy az igazolatlan munkanapok okozta termeléskiesés mekkora gazdasági veszteséget okoz; bár az sem mellékes, hogy az illető munkaerő személy szerint is hoszszabb-rövidebb ideig hiányzik a gép mellől, vagy az irodákban. Mindennek tudatában leszögezhető: az alkohol mindenhonnan azt veszi el, ami bármilyen munkához egyformán fontos — az alkotó erőt. Az egészségügyi tárca dolgozói, az orvosok és az alkoholizmus elleni bizottságok szakemberei számtalanszor elemezték már a túlzott italozás romboló hatását Ugyanakkor nem vagyok benne biztos, hogy ezek az elrettentő adatok eljutottak-e azokhoz, akikre leginkább vonatkoznak. Ma még ugyanis ott tartunk, hogy sokan megszólják azokat akik nem akarnak részt venni a munkahelyi, a műszak utáni italozásban, vagy a családi események borgőzösen pálinkaillatú eseményein. Sietek hozzáfűzni: nem a tilalomfákat szorgalmazom, hanem a túlzott alkoholfogyasztás ellen ágálok. Mert aki vasárnapi ebédjéhez megiszik egy-két pohárka bort, vagy egy-egy farsangi mulatságon ennél valamivel többet is lecsúsztat a torkán (legyen az illető férfi vagy nő) nem tartozik azok közé. akik miatt a súlyos társadalmi problémák keletkeznek. Az alkohol okozta veszteségeink mérsékléséhez közös felelősségérzetre, együttes tenni akarásra van szükség, hogy az ital ne lehessen életek és sorsok tönkretevője. S bármennyire is tisztelem Vörösmartyt, bordalának nyitósorát a köznapi próza nyelvén így módosítanám: gondold meg és ne igyál!
