A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-02-06 / 6. szám

Lépjünk be találomra bármelyik kórházba, szinte bizonyosra vehetjük, hogy valaki valamilyen okból épp vért vagy vérkészítményt kap.

A helyszín: a bratislavai, Bezruč utcai Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika intenzív koraszülött osztálya. A tét nemcsak az, hogy életben tartsák a szükségesnél jóval csekélyebb súllyal született, éretlen és sérülékeny emberkéket, hanem egyben az is, hogy épségben, maradandó károsodás nélkül vészeljék át az első néhány kritikus hónapot. Például H. Éva és Andrea pár nap híján másfél hónaposak. Az édesanyjukon végzett császármetszéssel segítették őket a világra.

— Egypetéjű ikrek, a vércsoportjuk AB Rh negatív, azonos és igen ritka — mondja kezelőorvosuk. — Éva az „A" iker, őt emelték ki először, születési súlya 1 550 gramm. Andrea a „B" iker, 1 600 gramm volt és tüdőgyulladással született. Évánál viszont később lépett föl az úgynevezett koraszülött-vérzékenység; emiatt már többször kapott vért. Most már túl vannak a nehezén, de vérszegénység ellen továbbra is kapnak vérképző gyógyszereket

A kezelőorvos szavainak hallatán jut eszembe: néhány évtizeddel ezelőtti filmekben még látni, ahogy a transzfúzió szorosan, testközelien összekapcsolja a beteget a véradóval. Ma ugyanez tekintélyes létszámú egészségügyi apparátus megmozgatásával, illetve a Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet közreműködésével történik.

— Ma már ritkán használjuk fel a teljes vért, hiszen a korszerű terápia alapelve, hogy minden beteg csak azt a véralkatrészt kapja, amire szüksége van — tájékoztatja a riportert az intézet donor osztályának főorvosa. — Kevesen gondolnak rá, hogy bizonyos értelemben maga a transzfúzió is szervátültetés. Manapság már több mint 30 féle vércsoporttulajdonságot ismerünk, s ez irányú ismereteinket főképpen a levett vér földolgozásánál hasznosítjuk. Ez utóbbi alatt annyi értendő, hogy különválasztjuk a vér sejtes elemeit: a vörös és fehér vérsejteket s vérlemezkéket a plazmától. A teljes vér csak 28 napig, a vörösvérsejt-koncentrátum a feldolgozás módjától függően fél évig, illetve mélyhűtött állapotban gyakorlatilag korlátlan ideig tárolható és felhasználható. A bratislavai intézet a szlovákiai vérellátó hálózat központja, ezért életveszélyhelyzetekre biztonsági tartalékaink is vannak. A különböző vérkészítmények többségét plazmából állítjuk elő. Például azt a készítményt is, amely mindmáig a vérzékenység egyetlen gyógyszere. Ennek eredményeképpen a hemofiliás betegeknek sem a műtétektől, sem a szüléstől nem kell félniük.

A plazma ily módon a vörösvérsejt-koncentrátumnál is fontosabb szerepet játszik a gyógyászatban. A szakemberek tájékoztatása szerint azért, mert értékes fehérjeanyagokat tartalmaz. A kérdés tehát: hogyan lehet a szervezetből, a vérből csak a plazmát kivonni? A technika és a tudomány, válaszul, egy különleges eljárást teremtett: a plazmaferezist. Ennek lényege, hogy először hagyományos úton vért vesznek a donortól, majd a teljes vérből steril körülmények között leválasztják a plazmát. Ezt fagyasztják vagy földolgozzák, a fennmaradó sejtes elemeket pedig többnyire visszaadják a donornak. A plazmát ugyanis két-három nap alatt, a sejtes elemeket ennél jóval hoszszabb idő alatt pótolja a szervezet.

Dr. Jan Neuwirt, az orvostudományok kandidátusa, a prágai haematológiai intézet tudományos titkára:

— Ma az ország évi szükséglete több százezer liter vér. Egy vérvétel általában 400 milliliter. Az évi igény tehát félmilliónál is több vérvétel. Ez azonban egy globális szám. A vérre azonban nem globálisan és nem évente van szükség, hanem bármely kórházi ágy mellett, s akkor, amikor ez a szükséglet éppen jelentkezik. A vérellátó szolgálat az egészségügy szerves része, az elmúlt évtizedek alatt fokozatosan épült ki, és vele párhuzamosan szervezte meg a Vöröskereszt a társadalmi bázist, a véradó mozgalmat. Ma az ország valamennyi járásszékhelyén, területenként ennél sűrűbben is van véradó állomás. Hozzávetőlegesen egymillió véradót tartunk nyilván, köztük mintegy 100 ezer a készenléti donor. A térítés nélküli véradómozgalmat az ötvenes évek második felében indította el a Vöröskereszt. Azóta a donorok mintegy 95 százaléka évente egy vagy több alkalommal minden ellenszolgáltatás nélkül nyújtja oda a vér levételére a karját. Ez azért is lényeges, mert hazánkban ma három betegségcsoport áll a halálokok mintegy nyolcvan százaléka mögött: a szív- és

Ha valaki csak egyetlen beteg megmentéséhez járul hozzá véradással, már elmondhatja: nem élt hiába.

Ezt az erős érzelmi motivációt használja fel a Csehszlovák Vöröskereszt a véradásra mozgósítás során. Az életmentő vérkészletek kialakítása hazánkban már több évtizede térítésmentes, ami elvileg a vér és az élet motívumának, a humanitás eszméjének előtérbe kerülését, gyakorlatilag pedig évente mintegy félmillió vérvétel lebonyolítását jelenti csupán Szlovákiában. Mindennek eredményeképpen az esztendő tizenkét hónapjában több tízezer liter vér érkezik a kórházakba műtétekhez, sürgős vércserékhez és a vérkészítmények gyártásához. Ez azért lényeges, mert a korszerű gyógyászat nélkülözhetetlen és legsokoldalúbban alkalmazható anyaga az emberi vér. Felhasználásához az utat William Harvey fölfedezése (a vérkeringés) után majd kétszáz évvel az orvostudományi ismeretek további bővülése nyitotta meg: századunk elején az osztrák származású Karl Landsteiner fölfedezte, hogy a vér összetétele különböző és meghatározta a vércsoportokat. Ettől kezdve a kezdetleges vércserék helyett, már egyre tudományosabbá váló egészségügyi felügyelet mellett adhatott vért a donor, vagyis az egészséges ember a betegnek vagy a balesetet szenvedettnek. A transzfúzió, azaz a vérátömlesztés meghonosodott a gyógyászatban. Különösen azután, hogy az orvostudomány egy újabb lépéseként fölismerték az Rh-faktort, vagyis a vörös vérsejtek immúntényezőit. Ennek tudatában nemcsak a transzfúziók váltak veszélytelenebbekké, hanem — születés utáni vércserével — az úgynevezett Rh-összeférhetetlenség magzatra káros következményeit is ki lehet védeni, illetve ma már meg is lehet előzni.

12