A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-02-06 / 6. szám
ÖT PERC AZ ÉLET Lóska Lajos új regénye Bizony ráunhattunk már az idők folyamán sorjázó heroikus háborús regényekre — szerencsére Lóska Lajos: Öt perc az e'fef-je nem ilyen. Nem voltunk hősök is lehetne a címe, ha Rácz Olivér (címben, témában) meg nem előzi. A szerző még a második világháború előtt belépett az irodalomba — de milyen pechesen! Első megjelent regénye a vérzivatarban elkallódott — mindössze néhány nyomtatott oldal maradt meg belőle. A világégés után hiába hirdetett, senki sem kopogtatott be hozzá könyve maradék példányával. Rekonstruálni, újraírni meg már nem tudta, vagy nem volt hozzá elég ereje. Lóska Lajos második indulása 1961-re datálódik. Ekkor jelent meg a Turczel Lajos összeállította Szlovákiai magyar elbeszélők című antológiában A kis szeplős című novellája. Az antológiáról Fábry Zoltán írt bírálatot — A kis szeplős nem nyerte el a tetszését. Bár tudjuk, hogy Fábry Zoltán nem volt tévedhetetlen, kritikája hosszú ideig meghatározta Lóska Lajos írói kibontakozását. 1971 -ben jelent meg És mégis felkél a nap című, a hadifogolysorssal foglalkozó regénye (Dobos László: Messze voltak a csillagokba előzte meg e témában). A müvet kezdetben félreértették, a kritika agyonhallgatta. Pedig „ezt a regényt a valóság írta, Lóska csak elmeséli. Lelkiismeretesen, pontosan, hihetően. A fogolytáborok drótsövénnyel kerített csupasz világában egymás mellett él a bűn és a jó cselekedet, a becsület és álvalóság, de ebben a regényben mindenki — hadifogoly és őre egyaránt — ember marad. S ez a szerző érdeme. A regényt valami nyers emberi melegség légköre járja át, annak az emberi melegségnek a hulláma, amely mindenütt jelen van, ahol ember él, s aminek a hőforrása az ember vágya az élet után".' 1975-ben megjelent regénye, a Tábortűz a Vöröskőn a vörös Fülek zománcgyárában játszódik a harmincas évek második felében, cselekménye a vörösköi sztrájkba torkollik... Itt jegyzem meg, hogy nemrégiben ünnepeltük e híres sztrájk kerek évfordulóját. Az ünnepség egyik fénypontja, de legalábbis méltó kísérője lehetett volna Lóska Lajos regényének második kiadása ... Sajnos, nem figyeltünk eléggé oda, elszalasztottunk egy kitűnő alkalmat. Bár ilyenformán Lóskának két könyve is napvilágot láthatott volna egyidöben, örüljünk most legalább ennek az egynek, az Öt perc az élet- nek, és foglalkozzunk vele. Annál is inkább — tegyünk már egyszer és mindenkorra félre minden Lóskával kapcsolatban divatos fanyalgást —, mert jó ez a második világháború utolsó évében játszódó regény. Az iró személyes élményanyaga dominál benne, süt át minden lapjáról. Szereplői egy karpaszományosokból álló zászlóalj legénysége és tisztikara. Egykét fanatikus Hitler-baráton kívül dehogy akarnak ők harcolni, hősök lenni. Már miért is akarnának, hiszen ez nem az ő háborújuk, nem az általuk kitűzött célokért folyik. Tűrő és szenvedő alanyai ők egy rajtuk elkövetett erőszaknak. Nekik csak egy vágyuk van: túlélni ezt a szörnyűséget. Ám e kitűzött cél elérése sem könnyű! Bevagonírozzák őket és viszik a vágóhídra. Jók lesznek golyófogónak, ezt maguk is tudják. A bevetés fenyegető árnyéka (önállóan vagy a németek oldalán) állandóan körülöttük kisért. Rosszul vannak felfegyverkezve, kiképezve, táplálva. A regény főszereplője (tulajdonképpen az iró alteregója, aki egyes szám első személyben meséli el az eseményeket) például egy hasznavehetetlen puska birtokosa (külföldi gyártmány, nincs hozzá golyó!). Egyesek a zászlqaljból már sejtik, hogy a háborút a németek lényegében elvesztették, de a főszereplőn kívül ezt nyíltan nem merik bevallani. Kacérkodnak a szökés, az átállás gondolatával, azután egy-két kivételtől eltekintve (Géléi tizedes szökése az idegen hajóra) elgyávulnak, az utolsó pillanatban viszszarettennek — és tovább vegetálnak abban a skizofrén állapotban: egyszemélyben a fronton tartózkodó (harcképtelen) katonák, és ugyanakkor hazavágyó, feleségükre, családjukra gondoló civilek. Folytatják, naponta megvívják csatájukat a létért, a fennmaradásért. Fékezik a nyelvüket, lövészárkokat ásnak, s mennyi energiájukba kerül, hogy úgy-ahogy tele legyen a hasuk. Élve szeretnének maradni, s lám, mintha a szovjet rata is tudná ezt, miután felderíti őket, nem lő rájuk, csak a csukaszürke német egyenruhásokat veszi tűz alá. Az oroszok tisztában vannak vele, hogyan került sor a dicstelen magyar részvételre a háborúban. A zászlóalj többsége nem azonosul a németekkel, amikor a páncélöklökkel való harcra képezik ki őket, szándékosan ügyetlenkednek, meghiúsítják bevetésüket. A német egyenruhákba sem hajlandók belebújni, bármilyen érvekkel próbálják őket meggyőzni, mégis öszszezavarodva hallgatják Kákássy hangszóróból jövő, megadásra, átállásra felszólító szavait a túloldalról. Nincsenek itt nagy, látványos csaták, megrázó tragédiák, világraszóló hőstettek. Hétköznapi háborúról, hétköznapi KINCSÜNK A NYELV A „feladatok kitöltése" és az „aranyérem hordozója" Sokan és sokszor kételkedtek a nyelvművelés, nyelvi ismeretterjesztés hatékonyságában, eredményességében. S valóban, úgy tűnik, az ügy megszállottjai vívják a maguk szélmalomharcát, a nyelvhasználat pedig halad a maga útján. Vagy talán nem erről győz meg bennünket a csehszlovákiai magyarok zömének mindennapi beszéde, amely már a legegyszerűbb fogalmak közül is számtalant szlovák szavakkal nevez meg? Hány olyan párbeszédnek lehetünk fültanúi, amely jó ha ötven százalékban magyar. Optimizmusra sajnos sajtótermékeink zömének nyelvhasználata sem ad okot. A keveréknyelvet írásban ugyan nem használjuk, azonban közlésünk számtalan esetben így sem egészen magyar. Ezt a problémát már sokan fölvetették, számtalan előadást hallhattunk, még több cikket olvashattunk róla, s hogy mi az eredménye, arról képet kapunk, ha beleolvasunk néhány magyar nyelvű helyi vagy üzemi lapunkba. A bennük nyomdafestéket látó szövegek nyelvhasználata legjobb esetben is csak szavait tekintve nevezhető magyarnak. Igen, ismét a tükörszerkezeteknél vagyunk, immár ki tudja hányadszor. Nem nyugodhatunk azonban bele, hogy a nyomtatott szó tekintélyével hassanak az olyan szerkezetek, mint amilyennel a következő mondat lep meg: „A szervezők a versennyel szeretnék elősegíteni azoknak a feladatoknak a kitöltését, amelyeket elénk állít a nemzetközi békeév..." Magyarul a feladatot elvégezzük, teljesítjük, megoldjuk; kitölteni a folyadékon kívül leginkább a bosszút, az űrlapot vagy valami hasonlót szokás. Egy magyartalan szerkezet miatt idegen szemléletet, gondolkodásmódot tükröz ez a mondat is: „A jelenlegi fiatal lövészek kapcsolódnak az olyan lövészek sikereihez, mint ing. Nadráži, Merenica..." A „pripojiť sa" igét megfelelőbb magyar szóval fordítva, a mondat így tehető elfogadhatóbbá: „A jelenlegi fiatal lövészek eredményeikkel csatlakoznak az olyan lövészek sikereihez, mint Nadráži mérnöké, Merenicáé ...” Regionális sajtónk magyar-idegen nyelvhasználatának tipikus példája ez a mondat: „Magas elismerést a Szocialista munka úttörője kitüntetést kapta Juhász László, a sokéves bányász, vájár, aki a rozsnyói bányaüzemben konkrétan a Sandovsky részlegen ott állt a SZMB mozgalom születésénél." A „magas elismerés”, a „sokéves bányász” és az „ott állt a születésénél” magyar szavakból álló kapcsolatok ugyan, de valóságtartalmukban, összekapcsolásuk szokatlan módjában, az általuk tükrözött szemléletben mégis idegenek. Az ép magyar nyelvérzék számára elfogadhatóbbá csupán alaposabb beavatkozás árán tehető: „Nagy elismerésben részesült, A szocialista munka úttörője kitüntetést kapta Juhász László, a rozsnyói bányaüzem régi vájára, aki az üzem Sandovsky-részlegén ott volt a szocialistta brigádmozgalom születésénél. " A szóban forgó lapokban olyan nem mindennapi furcsaságokkal is találkozhatunk, mint amilyenek ebben a mondatban hökkentik meg a jámbor olvasót : „Közöttük van pl... Albert Gere, Jozef Kišš, mindketten bányászok, az alsósajói bányaüzem rekordkollektiváinak vezetői, Ján Vápeník a gócsaltovói CSSZBSZ Efsz elnöke, aki már 1957-töl sikeresen tölti be a népbírói tisztséget, Ladislav Gažúr üzemlakatos, SZMB aranyjelvényének hordozója..." A mondat jelentésének megértéséhez tudnunk kell, hogy a „rekordkollektíva" nem holmi nagy létszámú kollekti-10
