A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-30 / 5. szám
főzök, konzervhúst melegítek, teát készítek a főzőlapon. Mit mondhat a krónikás? Felelős szakemberek több ízben tartottak felmérő, helyzetelemző ellenőrzést a helyszínen. Határidő-módosítások, tervkiegészítések születtek, de aztán maradt minden a régiben. Legutóbb például új ütemterv készült. A határozat az építkezés befejezésének időpontját 1987 végére tolta ki, s az idei esztendőre előirányzott 17 millió korona értékű munka elvégzését megközelítőleg a felére redukálta. A kivitelező vállalat, úgy tűnik, foltjait újabb foltokkal foltozza. S mit tehet ilyen esetben a beruházó? Vár. Mindennek persze a járás lakói, a fogyasztók isszák meg a levét. Holott az emberek inkább az itt csomagolt tejből szeretnének már minél előbb fogyasztani... A közelmúltban jártam a pőtori, rossz körülmények között termelő tejüzemben. A dolgozók évek óta várják már, hogy jobb környezetben, korszerű gépsorokkal, minden műszaki igényt kielégítő csarnokokban dolgozhassanak. Nézzük a statisztikát: a Nagykürtösi járásban 15 ezer liter a napi tejfogyasztás. A mezőgazdasági üzemek viszont ennek a mennyiségnek a többszörösét produkálják. S termékeiket távolabbi vidékre kénytelenek szállítani. Járásszerte pedig hosszú hónapok, sőt évek óta hiánycikk a túró, túrókrém, miegymás. Telefonon beszéltem a Stavoindustria nagyzellői részlegvezetőjével is. Sajnos, sok újdonságot ő sem tudott mondani, jószerével csupán elismételte, összefoglalta Nagy Ernő szavait. — Vállalatunk nem küzd ugyan munkaerőhiánnyal — mondott Ján Gajdoš —, ám szakiparosoknak igencsak szűkében vagyunk. Villany-, fűtés- és vízvezeték-szerelők, valamint egyéb szakképzett mesteremberek nélkül pedig nehéz egy építkezésen boldogulni, előbbre jutni. Ráadásul a kürtösi tejfeldolgozó üzem nem is tartozik a kiemelt fontosságú beruházások közé, hát nem csoda, ha akadozik a munka, ha egymást érik a határidőcsúszások. Pillanatnyilag a legnagyobb jóakarattal sem tudom megmondani, mikor kerülhet sor a tényleges üzemavatásra. Mindenesetre igyekszünk a legutóbb kitűzött határidőhöz tartani magunkat... Lehet, a Banská Bystrica-i Stavoindustria évi tervét teljesítette, ám mindez a kürtösi tejfeldolgozó üzem és a környékbeli lakosok számára csekély vigasz. ZOLCZER LÁSZLÓ A szerző felvételei A levelezőkor tagjai Urbán Aladárral Iskola a Szem elől rejtett kis falucska Ipolyvarbó (Vrbovka). Az Ipoly hangulatos völgyében, távol az élet harsány forgatagától éli csendes életét. Látszólag magára hagyatva, ami abból is adódik, hogy csak egyetlen út vezet oda, ennél fogva amolyan „végállomás" a Nagykürtösi (Veľký Krtíš) járásban. Azok, akik ma autóbusszal, esetleg saját személygépkocsijukkal ingáznak a falu és távolabbi munkahelyük között ügyes-bajos dolgaikat intézik a járási székhelyen, talán nem is tudatosítják, hogy alig két évtizede még csak lovaskocsin vagy gyalog, gumicsizmában lehetett arrafelé közlekedni, különösen az őszi esők idején. Kövezett út csak az Ipolyon túlra vezetett, mely ma országhatár, így a korábbi földút helyén az ott lakók (úgymond „önerőből”) építették meg a mintegy tíz kilométernyi bekötőutat. Azóta nagyot fordult az idő kereke, számos jelentős létesítménnyel gazdagodott a falu. Új iskola is épült, melyben nemcsak a helybéli gyerekek tanulnak, hanem ott sajátítják el az élethez szükséges ismereteket a szomszédos Ipolykér (Kiarov) és Szécsénykovácsi (Kováőovce) iskoláskorú fiataljai is. Mindennek ellenére mégis a járás legkisebb létszámú magyar tanítási nyelvű alapiskolája. • • • Ottjártamkor éppen az iskola előtti rendezett park késő őszi takarítását, szépítését végezték az iskola tanulói Urbán Aladár pedagógus irányításával. — Azt akarjuk, hogy ha virágait már el is lopta az ősz, szép legyen az iskolánk környéke — indokolta a serény munkát, miután üdvözöltük egymást. — Ápoljuk a gyepet, összeszedjük a lehullott, szélhordta száraz faleveleket. A falu központjában épült iskola és környéke valóban szép. Tágas, virágágyásokkal, rózsabokrokkal gazdag park fogadja az oda látogatót. Példás rend uralkodik az épületben is, ahol az iskola újdonsült igazgatójával. Kelemen vidéken Sándorral (aki a nyugdíjba vonult Csőri Mihály helyébe lépett) beszélgettünk az iskola életéről, gondokról, tervekről. — A tanévkezdés és az azt megelőző időszak ugyancsak eseménydús volt, több olyan feladatot kellett megoldanunk, amihez jelentős külső segítségre is szükség volt — idézte a közelmúlt eseményeit. — Gondot okozott a tanterem és egyéb szükséges helyiségek hiánya, amit különféle „átcsoportosítással" sikerült részben megoldanunk. Igaz, nem kielégítő a szertárak helyzete, szaktermünk nincs, ami bizony bonyolítja az oktatást és nevelést. Komoly szervezőmunkát igényelt az épület fűtőberendezésének felújítása is. Két új kazánt kaptunk a régiek helyébe, azok beszerelése és a fűtőtestek kicserélése rengeteg utánajárást és energiát igényelt. Kisebb javításokat is el kellett végezni az épületen, ezért jól jött a segítség a szülök részéről is. Faggyas János kőműves például munkaidő után kötötte be a kazánt. Kovács Ottó villanyszerelői munkát végzett. Végül is sikerült olyan feltételeket teremteni, hogy megfelelő körülmények között végezhetjük felelősségteljes küldetésünket. — Úgy tudom, kis létszámú az iskola, hány pedagógus foglalkozik a tanulókkal? — Iskolánk tanulóinak száma valóban alacsony, nem éri el a száz főt sem, ami abból adódik, hogy csupán három kis falu — anyanyelvén tanulni akaró — diákjait gyűjti össze, hogy ne kelljen nekik e célból nagyobb távolságra utazniok. Az egyes évfolyamok tanulóival négy társított osztályban Urbán Aladár, Gonda Tiborné, Sinka Gyula, Nagy 71- borné, Pölhös Miklós foglalkozik, a napköziben pedig Urbán Aladárné felügyelete mellett gyakorolják az átvett tananyagot. Sinka'Gyula a pionírvezetői tisztséget is ellátja, ő szervezi, irányítja a Fraňo Kráľ nevét viselő pionírcsapat munkáját. A tanév első hónapjaiban igen szép eredményt értek el a hulladékanyagok gyűjtésében. — A testnevelés és a sport egyre nagyobb szerepet kap az ember életében. Milyen lehetőségek vannak ennek ápolására, az egészséges testmozgás megszerettetésére az iskolában? — Nem nagy, de jól felszerelt tornaterme van iskolánknak, ahol nemcsak a tanterv által előírt tananyagot veszik át a gyerekek, hanem sportkör keretében is igyekeznek fejleszteni adottságaikat. Amint már említettem, tanulóink száma kevés, így sok kiugró tehetség nem is lehet közöttük. Ha járási méretben jelentősebb sikereket nem is érünk el versenyeken, ott vagyunk minden rendezvényen. Az előbbrelépés érdekében szándékozunk egy magyarországi baráti iskolával együttműködni, jobban megszerettetni, elsajátíttatni az egyes sportágakat. Közös sítanfolyam megrendezését tervezzük hazánkban, majd úszótanfolyamot egy magyarországi fürdőhelyen. — A szabadtéri testnevelés érdekében megkezdtük az iskola melletti sportpálya építését is, melynek megvalósításához a helyi földműves-szövetkezet hatékony támogatást nyújt. — Milyen szakkörök tevékenykednek az iskolában? — Ezen a téren korábban is eredményes munkát végeztek a pedagógusok, most a szerzett tapasztalatokat felhasználva folytatják a munkát. Főleg olyan köröket hoztunk létre, amelyek kielégítik a tanulók érdeklődését, de amellett segítik adottságaik fejlesztését, bővítik ismereteiket, formálják világnézetüket. A képzőművészeti kört Gonda Valéria vezeti, Urbán Aladár irányítja a nemzetközi barátság kör tagjait, akik több szocialista ország tanulóival leveleznek rendszeresen. Nagy az érdeklődés a sport és a honvédelmi kör iránt is, ahol Nagy Tiborné irányítja a tevékenységet. — Iskolánk pedagógusai igyekeznek a hivatásukból adódó feladatokat becsülettel elvégezni és eleget tenni mindannak, amit szocialista társadalmunk elvár tőlük. Igyekeznek szoros kapcsolatot tartani a szülőkkel is, hiszen a jó együttműködés hasznosan segítheti az oktató-nevelő munka eredményességét. • • • Az Ipolyvarbói Alapiskola pedagógusai mindent elkövetnek annak érdekében, hogy az onnan kikerült diákok minél gazdagabb ismeretekkel induljanak további céljaik felé. BÖJTÖS JÁNOS (A szerző felvételei) 13
