A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-30 / 5. szám

A Bodrog látképe, mögötte Szőlőske, háttérben a Zempléni-hegység (Újhelyi-hegyek)

gyulladásos betegségekre hat jótékonyan. Azt is állítják, hogy ez a bor az egyetlen a világon, mely a tavaszi szőlövirágzás idején újra forrni kezd még évek múltán is. A község határában a pincék közelében létesült az a szőlészeti és borászati szakiskola, ahol magyar nyelven is oktatják a jövő szölőmüvelőit. Szőlöskén született 1851-ben Gonda Béla mérnök, későbbi miniszteri tanácsos, aki a Tiszaszabályozás, a Vaskapu-szabályozás és más létesítmények műszaki tanácsadója volt, több mérnöki szakdolgozat szerzője.

A Borsiból észak felé ágazó út Kisbéri, Nagybári (Malá, Veľká Bara), Csamahó (Černochov) majd nyugat felé Kis és Nagytoronya (Malá-Velká Tŕňa) felé folytatható. Valamennyi szőlömüvelö község, hiszen egy okirat szerint már IV. Béla olasz szőlömüveseket telepitett itt le. Viszont a II. Endre idején Nagytoronyén alapított pálosok kolostorában sem vetették meg a bort. Toronya első említése a XI. századból való Turuny alakban. Borospincéi húsz méternél is mélyebben egyenletes hőmérsékleten tartják a nehéz munkával kitermelt nektárt. A pincelejáratok ötven-hatvan méter hosszú meredek „torkából" labirintusszerüen ágaznak szét a pincefolyosók. Kistoronyén a tatárjárás idején elpusztult kolostor romjaira épült kastély átalakított épületében jelenleg az akadémia borászati kutatóintézete székel, de pincéi még a 13. századot idézik, benne régi szobrocskákkal. Nagytoronyén született 1849- ben Szabó Endre költő és műfordító, aki jogászként kezdte, majd a fővárosban Jókai rábízta az Üstökös szerkesztését. Tagja volt a Petőfi Társaságnak. Több utazást tett Oroszországban és az orosz klasszikusok első fordítójaként is kitűnt. Többek között Dosz-Kistoronya látképe a Zempléni szigethegység dombjairól, háttérben a Hegyköz

tokaji nedű részben itteni szőlőkből készült, amit nemcsak a néhány kilométeres távolság, hanem talán még a kedvezőbb éghajlat is indokolt. Vulkanikus eredetű talaja, a forró nyár és a hosszú meleg ősz gyakorisága, valamint a pincékben tenyésző nemespenész, a Botrytis cinerea együttese jótékonyan hatott a szőlőtulajdonosok vagyonának gyarapodására. A szüret, mely régebben csak október vége felé kezdődött, igazi ünnepe volt e vidéknek.

Mivel a bor e vidék legfőbb jövedelemforrása volt, ezért a múlt század nyolcvanas éveiben pusztító filoxéra évtizedekre visszavetette a fejlődést és rengeteg embert kényszerített elvándorlásra. Az újabb telepítések és a fejlesztés eredményeképpen ma még nagyobb területeket művelnek meg. Az aszú, mely a borok királya és a királyok bora", valóban rejt magában gyógyító erőt, ha mértékkel fogyasztják, mert a nemes penész a

tojevszkij összes műveit, Puskin, Lermontov, Tolsztoj, Csehov, Gogol, Gorkij stb. írásait elsőként az ő révén ismerhette meg a magyar közönség. 1919-ben ő volt a Néplap főszerkesztője. Versei a Hét évszázad verseiben is megjelentek. 1924-ben hunyt el Budapesten. Sajnos róla szinte semmit sem tudnak a helybeliek. Érdemes odafigyelni e táj népi építészetére is. Nemcsak a pincék jellegzetességei, hanem a Bodrogköztől elütő dombvidékhez igazodó házépítés is megkapó, bár már csak néhány megmaradt épület őrizte ezt meg. Építményeik köböl és fából készültek. A temetőkben viszont még szép számmal találhatunk faragott fejfákat, melyek stílusjegyei azonosak a Bodrogköz nyugati csücskében találhatókkal.

Toronyától egy bekötőúton Csörgőnél visszatérhetünk a föútra, avagy Csarnahón át Céke (Cejkov) felé északnak is folytathatjuk utunkat.

BOGOLY JÁNOS - MIHÁLYI MOLNÁR LÁSZLÓ Fotó: Bogoly János

//öni/w*^ hfigššši

Komáromban (Komárno) járván mindig betérek a könyvesboltba, mert még sosem jöttem ki ebből a boltból üres kézzel. Így volt ez az elmúlt esztendő során is, azokban a hónapokban, amikor az üzlet átalakítása miatt a könyvárusítás ideiglenes körülmények között zajlott. Már maga az a tény is rokonszenves volt, hogy a manapság megszokott gyakorlattól eltérően — az átépítés alatt az árusítást egyetlen napig sem szüneteltették, pedig mint az később a tudomásomra jutott, csaknem kétmillió korona értékű beruházást valósítottak meg annak érdekében, hogy a város lakossága kulturáltabb és kényelmesebb körülmények között válogathasson a könyvek kínálatában.

Lévén a városnak három könyvesboltja, meg kell jegyezni, hogy a legforgalmasabbról, a Steiner Gábor utcairól van szó, melynek kollektíváját immár hosszú esztendők óta Sipicky András vezeti, akiről a könyvszakmában nem kevesen tudják, hogy az általános kereskedői erényeket a lehető legjobb módon párosítja azzal az emberi képességgel, amit a könyvvel való munka különösképpen megkíván. Amit ez jelent, az nagyon egyszerűen hangzik: könyvként árulják a könyvet. Mindez korántsem kevés, hiszen hányszor, hány helyütt tapasztalja az ember, hogy fejeskáposzta, vagy éppen zacskóstej módjára árulják a könyvet.

Itt nem így van. Tudják, hogy munkájuk több a prózai kereskedésnél, több a mindennapi szolgáltatásnál, mert maguk is szeretik a könyvet és átérzik, hogy a kiadó, illetve az író és az olvasó közötti viszony kialakításában igen jelentős, mondhatni missziós szerepet hivatottak betölteni. Ennek tudatosítása igencsak meglátszik rajtuk, s mindez

nemcsak a forgalmi mutatókban jut kifejezésre, hanem a vásárlóközösség véleményében is. A kollektíva a szocialista brigádmozgalom aranyjelvényét, az SZSZK kormányának és kulturális minisztériumának kitüntetéseit mondhatja magáénak, ugyanakkor a rendszeresen visszatérő vásárlók bizalmával is büszkélkedhet.

A közelmúltban lezajlott átépítés során az üzlet alapterülete megháromszorozódott s az új feltételek között immár önkiszolgáló könyváruházként nyithattak — nem sokkal a karácsony előtti csúcs küszöbén. Sipicky András közvetlen karácsony után már azt jelenthette, hogy az évi ötmilliós forgalmat negyedmillióval túlteljesítették. A bolt tíztagú kollektívája óránként 60—70 vevővel kerül kapcsolatba — segítség, eligazítás, ajánlás formájában, mert ők az önkiszolgálás alatt nem azt értik és gyakorolják, hogy a vevőt magára hagyatva, tanácstalanul, végeredményben aztán üres kézzel engedjék ki a boltból. Ellenkezőleg: nem a tapintatlan rábeszélés, hanem az eligazító tanácsadás hangján segítik vásárlóikat, akik közül sokan csak egyetlen könyvért tértek be, de háromnégy könyvvel távoznak — a legközelebbi viszontlátásig.

Sipicky András és kollektívája ezenkívül persze elviszi a könyvet az üzemekbe, a tömegszervezetekhez, iskolákhoz és vállalatokba, mert tudja: meg kell keresni egymást, hiszen az író és az olvasó közti utak még sokkal szélesebbre és simábbra taposandók.

Jó utat a továbbiakban is.-i-Fotó: Keszeli Ferenc

5