A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-18 / 29. szám
KINCSÜNK A NYELV Játszótársam: édes anyanyelvem! AMIKOR Ml JÁTSZUNK A SZAVAKKAL Hernádi Sándor írja „Nyelvtan és nyelvművelés a tanító- és az óvónőképző intézmények számára (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972) c. könyvében: „Az anyanyelv az a nyelv, amelynek szavaival és mondataival játszani is képesek vagyunk. Bőven fakadó forrás a nyelvi játék: az anagramma, a szóforditás, a szótagcsere, az eszperente, a mondattologatás stb. Mind azt bizonyítja, hogy otthon vagyunk anyanyelvűnkben. A tanult idegen nyelveken nem tudunk a szavakkal így játszani. A nyelvi játékoknak az anyanyelvi nevelésben páratlan nagy jelentőségük van, mert vonzó formában megismertetik a gyermekekkel az anyanyelv számos sajátságát... Az anyanyelv mindannyiunknak maga az emberré válás: érzelmileg és értelmileg egyaránt. Az anyanyelv a hazatalálás, az egyéni honfoglalás is kinek-kinek. Nem csoda, ha legtermészetesebb érzelmeink közé tartozik hűséges szeretete.” Vajon ki tudná ettől szebben és tömörebben megfogalmazni a nyelvi játékok lényegét? A szavakkal való játék bizonyítéka annak, hogy anyanyelvűnk hangszerén játszani tudunk. írásomban a nyelvi játékok, a játékos nyelvi feladatok közül szeretnék bemutatni néhányat Ízelítőül. A feladatok könnyebb megértése céljából a sorelsők megfejtését elárulom. a többi megfejtést pedig a zárójelezett sorszámozásnak megfelelően írásom végén közlöm. Egyik legismertebb szójátékunk az anagrammajáték. Ennek lényege az, hogy egy adott hangállományból értelmes szavakat állítunk össze. Rendezzük át a következő szavak betűit úgy, hogy állatneveket kapjunk: boglya (bagoly), kacsó, szárad, urad, véreden, anyák, makacs,' karó. lakás, akarsz, üreg. (1) A következő szavakból a betűk átrendező-SZLOVÁK JELESNAPI SZOKÁSOK A Tatran könyvkiadó „Gyökerek" (Korene) című sorozatának huszadik darabjaként a közelmúltban látott napvilágot a szlovák folklorisztika neves alakjának. Emília Horváthovának évközi szokásokat bemutató kötete fflók vo zvykoch nášho ľudu. Bratislava, 1986). A szerző egy rövid bevezető tanulmány után, amelyben a népszokások problematikájához kapcsolódó alapfogalmakat (pl. mágia, természetfeletti lények, áldozat stb.) tisztázza, valamint a szokások lezajlásának, alakulásának általános törvényszerűségeire is rámutat, négy nagyobb egységbe sorolva mutatja be a szlovák nép jelesnapí szokásait. A téli ünnepkör jeles napjainak ismertetését a fonó tárgyalásával kezdi. Teljes joggal, hiszen a nőknek ez a pontos dátumhoz ugyan nem köthető téli munkaalkalma a népszokások alakulásának is fontos táptalaja volt. Ezt követően aztán az egyes gonoszjáró napokat (Katalin, András, Borbála, Miklós és Luca) mutatja be külön-külön. Terjedelmes részfejezetet szentel a karácsonyi ünnepkörnek is. A Gergely-napi szokásokkal záruló téli ünnepkörön belül szól még többek között a szilveszteri és újesztendei hiedelmekről, szokásokról. valamint a háromkirályokról és a pálfordulóról is. A tavaszi szokásokat a farsangi maszkos sével személyneveket alkothatunk / szerte (Eszter), mire. érni, irkái, szálló, leken, róna, fordul, ástam. (2) Egyes szavaink jelentéshordozók maradnak akkor is. ha záró szótagjukat előreteszszük. Például: posta — tapos. Keressük meg az ide tartozó szavakat, ha ismerjük mindkét változatuk értelmezését: keresztül — lel (által — talál), a tenger vizének apadása — hivatás, élőszóval kifejez — légáramlatba, üzletünkre — erőszakkal elvettük, a fizetés része — füves terület, gyorsan — háziállat, vágy — vizi jármű, lap — énekel, ravasz állat — vékonyabb farúd, szorítóvas — vándor, faszilánk — gabonát vág. (3). A következő játéknak a „Kettőt mondok, egy lesz belőle" nevet adtam. A feladat olyan szavakat tartalmaz, amelyek első, illetve utolsó betűjük elhagyása esetén is értelmes szavak maradnak. Az első helyen az utolsó betűk, a második helyen a kezdőbetűk elhagyásával kapott új szavak értelmezését (rokon értelmű megfelelőit) olvashatjuk. Az értelmezésekből alkossuk meg a keresett szavakat: magas növény — a gondolkodás központja (fa és agy, tehát fagy), tetejére — tetőfedő faiparos, tejtermék — bejárat, kibak — kiesik a kezéből, járom — gyom, a máj váladéka — bírósági eljárás, kerti munkát végez — ételízesítő. (4) Játszhatunk úgy is, hogy „Hármat mondok, egy lesz belőle". Ez a feladat olyan alakoskodások bemutatásával kezdi, külön rátérve ezek falusi és városi változataira is. A télkihordó szokások leírása után a húsvéti ünnepkör részletes bemutatása következik, majd a Gyöngy-napi szokásokkal zárul a fejezet. A nyári ünnepkörökön belül a legnagyobb terjedelmet a szentiváni tűzgyújtással kapcsolatos eseményeknek szenteli. Ebben a fejezetben olvashatunk még a Zsófia- és Orbán-napi szokások mellett a májfaállításról és a pünkösdi ünnepekről is. A kötet legrövidebb fejezete a gazdasági esztendő lezárása, a termények betakarítása jegyében zajló őszi ünnepeket (aratóünnep, szüreti mulatság stb.) mutatja be. Itt olvashatunk röviden a halottak napján dívó falusi szokásokról is. E rövid tartalmi kivonatból is láthatjuk, hogy a szerző monografikus igénnyel, a jelesnapi szokások egészének a bemutatására törekedett. Olvasmányos, közérthető stílusban (amit egyébként már maga a sorozat jellege is követelményként állít fel), de mindamellett szakmai hitelességgel és tisztességgel mutatja be tárgyát. Alapismeretek közlése a célja. Tehát az egyes hiedelmek, szokások eredetének a kinyomozására, hosszabb kalandokra nem vállalkozik. Nagy ritkán utal csak a szomszéd népekkel (köztük a magyarral) és általában a szláv jelenségekkel való rokonságra, közös tőre. Nyugodtan el lehet mondani (és előttem hangsúlyozták is ezt már elegen!), hogy az európai nemzetek népi kultúrájának egyes jelenségei — ezeken belül különösen a népszokások rendszere — nemzetközi. Még ha igaz is azonban ez a megállapítás, és ha a lényeget, az „ősmagot" nyomozó vizsgálószavakat tartalmaz, amelyek első, első és utolsó, illetve utolsó betűjük elhagyása esetén is értelmes szavak maradnak. Első helyen az utolsó betűk, a második helyen az első és utolsó betűk, a harmadik helyen pedig az első betűk elhagyásával kapott szavak értelmezését olvashatjuk. Ennek a három értelmezésnek az alapján kell megtalálnunk a keresett szavakat: üres henger — ismert személy — évszak (cső, ő, ősz, tehát csősz), szemcsés őrlemény — menyasszony — sémi nyelvet beszélő nép, van benne hely neki — mozgás közben eljut valamihez vagy valakihez — fémet tartalmazó árvány, jöjj — véredénye — a forrásokból indulnak. (5) A következő játéknak „Szócsomagolás" a neve. Az előzőhöz hasonlóan játsszuk. Első helyen azoknak a szavaknak az értelmezését találjuk, amelyek a keresett szó két szélső hangja között vannak — ezek alkotják a csomagok tartalmát —, a második helyen pedig azoknak a szavaknak az értelmezését olvashatjuk, amelyeket a keresett szó két szélső hangjának összeolvasásával kapunk — ezek a csomagok burkolatai: disz — nem ki (ék, be, tehát béke), éjszaka-abban az esetben, véredény — szikla, véredény — szikla, ámbár — meg. szándékozik — állóvíz, muzsika —- ver. (6) A „Szógyalulás" nevet adhatjuk annak a játékos feladatnak, melynek megoldásai olyan szavak, amelyek a-val kezdődnek, de Csótó László illusztrációja dás olykor ahhoz a bizonyos Peer Gynt-i hagymához is hasonlatos, a folkloristák akkor sem mondhatnak le a történetiségnek arról az igényéről, hogy az egyes jelenségek eredetét, alakulását — az évszázadok alatt hozzátapadt rétegek fokozatos lehántásával — nyomon kövessék. Ahhoz azonban, hogy bátran lehessen vállalkozni az eredetkereső, magyarázó vizsgálódásokra, rengeteg megbízható. alapos adatfeltáró munkára van szükség. Ilyen Emília Horváthová most szóbanforgó könyve is. Végigolvasásával még a népszokások világában kevésbé járatos magyar olvasó is rengeteg rokon vonást, azonosságot fedezhet fel népének hasonló szokásaival. És itt nemcsak az egyes mágikus cselekmények közti formai hasonlóságokra. az a elhagyása, „legyalulása" után is értelmes szavak maradnak. Első helyen a teljes szavak, második helyen pedig a „legyalulással" nyert szavak értelmezését olvashatjuk: vasötvözet — szándék (acél), szándékozik — a kéz része, ábrázolt személy — házikó, megszégyenít — hőemelkedés, lelohad — lóca, dohos —• fém. (7) Szavainkkal vegytanórát is játszhatunk. Képzeljük el, hogy minden szó egy-egy bánya. Egészítsük ki a bányák nevét, ha ismerjük a belőlük kibányászott elemek vegyjeleit: Zn —e (cinke), U f—, Ba her—, Fe ol—, S ön—t, Sn cs—ak. C —a. (8) Ha kedvünk tartja, matematikaórát is tarthatunk. Számok helyett a számokat magukban rejtő szavakat írjuk a megoldandó feladatba : kegyetlen + hatalom — gyötör — 2 (vagyis egy + hat — öt — 2), pöttömnyi — Dömötör + kötekedik — ?, hatalmas . ötlet —?, rezervátum : sötét ■* ?. (9) Kellemesen elszórakozhatunk a szóegyenletekkel is. Ezt úgy játsszuk, hogy egy szót természetes vagy mesterséges elemeire bontunk s ezeket rokon értelmű szavakkal (értelmezésekkel) helyettesítve egyenlet formájában írjuk fel szomorúság + erődítmény — búvár (vagyis bú és vár), fejfedő + fával dolgozó iparos időszak + tisztit —?, tetejére + csonthéjas gyümölcs —? ahol lenni szokott + zokogás —?, puszi + a — ?, i + gyom —?, k + vígság —?, ny +• csahol =?, ü + kerti szerszám — ?, víziállat + juttat + kerti munkát végez **?, hím + nóta + paripa —?, sporteszköz + fordított cipészszerszám + ételízesítő — ?, k + mező + a =■?, ü + muzsika +t — ?, (10) Az egyenletben kivonás is szerepelhet: utolsó — g — véső/vagyis végső — g), madárcsemete — i —?, magas termetű — i — ?, bútor — k —?, az arc része — 1 —?, hullámos haj — n — ?, madzag — p -?. (11) GÁGYOR JÓZSEF tBefejezés a következő számban) a sokszor Európa-szerte azonos hiedelemalapokra gondolok, de olykor még a cselekményt kísérő kötött, verses szöveg is szinte tükörfordításnak látszik. Ízelítőül hadd mutassak be egy általa közölt szlovák Andrásnapi férjjósoló versikét egy Szőgyénben (Svodín) lejegyzett magyar változat kíséretében : Posteľ, posteľ, tlačím (a, svätý Ondrej, prosím (a, aby si mi dal znati, s kým ja budem pri oltári státí. Ágy-láb, lipiek, Szent András kírlek. Mond meg nekem kedvesem, Ki lesz az én jegyesem. A kötetet összesen ötvenkét fekete-fehér és színes fénykép egészíti ki. Hasznos, szemléletes melléklete ez a munkának még akkor is, ha az eredeti, hiteles környezetben készült dokumentációs értékű felvételek mellett jó néhány mesterségesen megrendezett, kevésbé meggyőző, beállított fotó is helyet kapott. Az egyébként áttekinthető szerkezetű kötet hasznosságát nagyban növelte volna, ha tárgy- és helynévmutatóval, valamint irodalomjegyzékkel egészítik ki. A most ismertetett munka a már említett olvasmányossága és hitelessége révén nemcsak a néprajz iránt érdeklődő nagyközönség körében lesz keresett, hanem nélkülözhetetlen segédanyag, forrás lesz minden középeurópai népszokáskutató számára is. Ez utóbbi szempont alapján bizony nem lenne fölösleges valamelyik világnyelven történő kiadásáról is elgondolkodni. USZKA JÓZSEF 10
