A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-07-18 / 29. szám

RADNÓTI (Glatter) Miklós élete már születésekor tragikusan kezdődött. Anyja és Radnóti fiú ikertestvére a szüléskor meghalt. Tizenkét esztendő múlva apját is eltemették, s ő gyerekfejjel árván maradt. Grosz Dezső, anyai nagybátyja szánta meg Radnótit, magához vette, neveltette, iskoláztatta. „1927-ben kereskedelmi érettségit tett, és gyámja kívánságára a csehországi Liberecbe utazott, hogy az ottani textilipari iskolában folytasson tanulmányokat, mielőtt állást vállal a nagybácsi nagykereskedésében. Egy esztendőt töltött a cseh-német kisvárosban, egyénisége és tehetsége mindenképpen fejlődött ez alatt az év alatt" — írja Pomogéts Béla irodalomtörténész Radnótiról szóló monográfiájában.

Radnótit sem a textilipari technikum, sem a pamutfonó műhelyek nem érdekelték, viszont annál jobban élvezte a demokratikus légkört, amely körülvette. Horthy Magyarországában, ahonnan jött, a dolgozó népnek szinte semmiféle demokratikus joga nem volt, Csehszlovákiában viszont léteztek az alapvető demokratikus jogok, s a kommunista párt is legálisan működött. Radnóti Miklós megismerkedett ifjú szocialistákkal, rendszeresen olvasta a köztársaság magyar lapjait és a baloldali Vorwárts-et. Valójában itt ismerkedett meg először az avantgarde költészetével, amely erős hatással volt rá. Mindez megmutatkozott korai költészetének alakulásában is.

Virágh József né a hetvenes évek elején az észak-csehországi Liberecben Radnóti emlékek után kutatott. Megtudta, hogy a költő egy Albert Hammerschlag nevű kereskedőnél lakott, ahol időnként osztálytársai is fölkeresték. Virághné szerint a még élő osztálytársak így emlékeztek rá: „Miklós nagyon szerényen élt és viselkedett Liberecben. Megvolt a maga társasága, akikkel szórakozott. Főleg a színházat kedvelte, de szeretett sportolni is: váltót futott, télen a Ještéd nevű hegyre járt szánkózni, nyáron pedig fürödni a Talsperre.”

Élte tehát a fiatalok színes életét, szórakozott. sétált és éjjelente verseket írt. De ezt ottani barátai és ismerősei nem sejtették, hiszen sohasem beszélt róla. A tanulással nem erőltette meg magát, végzettségéről okmányt sem kapott. Nevelőtanárának, Hilbert Károlynak irta Pestre: „Az iskola: egy marhaság. Egy szót sem értek az előadásokból, németül folyik ... Van gyakorlati óra is. Azt hiszem, szétmegy a fejem. Egy gyárterem, ahol 60—70 gép zakatol állandóan." Tanulás helyett inkább az irodalommal foglalkozott, a lapokból megismerte a cseh és a német baloldali írókat: Hašeket, E. E. Kisch-t és másokat, valamint a szovjet írókat költőket. Itt került kezébe Marx Tőkéjének német kiadása is.

Liberecben rámosolygott a szerelem is. A véletlen segítette hozzá, hogy megismerje a fiatal német munkáslányt. Klementine Tschidelt, becenevén Tinit. Ez az ifjúkori szerelem nem suhant el nyomtalanul, versfüzér lett belőle, amely később „Szerelmi ciklus 1927—28-bóľ cím alatt jelent meg összes verseiben. A versciklus költeményeiben Radnóti tulajdonképpen szerelmi fantáziáját élte ki, fokozott érzelmeinek lehetőségeit. Pomogáts Béla Írja róla: „Ez a ciklus már az avantgarde költészet stílusjegyeit mutatja, lobogó indulata, lázas versmondatai és egymáson gyúló képei az expresszionizmus féktelen áradását követik. Talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a diákköri zsengék után igazán ez a vers igazolta első alkalommal a valódi tehetséget. Különösen azokban a szakaszokban és sorokban, amelyeknek hangja már a későbbi költőre utal.” E lírai naplóban átéli az ifjúkori szerelem minden rezzenését, a lángragyújtó szikrától a nagy érzés hamvadásáig. A kamaszkorból hirtelen

Tini, Radnóti Miklós csehországi kedvese

férfivá érik. s a tiszta álmokon átsuhan a szenvedély, a borzongás, de ott kisért a fájdalom s a szerelem múlandósága is: „Az illatod bolondja voltam / Úgy hajtottam hozzád a fejem,/ mint télen illatos, idegen / párás virágokhoz, amelyek / japán vázában remegnek egy / alkonyuló szobának asztalán / és az illatuk egy nyárról mesél. / Oly vigyázva, halkan csókoltam / meg az ajkad, hogy szirmod ne hulljon / és sokáig megmaradj nekem, / de hiába, az illatod elszállt / és én egy régi parfőmnek fájó / emlékét hegedülöm el most / emlékezőn e papiroson."

A fiatal és csinos Tini szívesen fogadta Radnóti Miklós közeledését, szimpatikusnak találták egymást, és sok vidám percet, órát töltöttek együtt Liberecben és környékén. Természetesen mindketten tudták, érezték, hogy az iskolaév leteltével el kell válniuk, és talán soha többé nem találkoznak. A szerelmi ciklus 14. fejezetében írja Radnóti a maga „Elbocsájtó szép üzenetét": „Szakítottunk. / Te véresre csókoltad a számat / és lihegve kértél, hogy maradjak. / Nem maradok. / Menj szépen, én meg elindulok / a mérföldkövek között a sárban. / Mit nézel? /

A hófehér éjek után ugy-e / könnyező, foltos olvadás szakadt. / Hallod ? A vézna fákban a nyarat? / siratják most korhadt, téli szentek. / Ne sírj. / A könnytől csúnya lesz a szemed / és nem bírom folytatni, ha könnyezel. / Hallod-e? / Szél szánkázik zúgva a dombokon / és itt te előtted fodros a sár. / Megértettél? / Sár. Sár és Gyűlölet van az alján / Minden csillogó, nagy szerelemnek. / Most menj. / Érzem, hogy imádlak és gyűlöllek / és ezért most itthagylak az úton. /Kedvesem. / Nagyon, nagyon szerettelek és hogyha / találkozunk, talán újra kezdem. / Menj már."

Radnóti 1928. június 29-én utazott el Liberecből. Tinivel közel egy esztendeig levelezett még, aztán az is abbamaradt. Egy szűk évtized múlva azonban még egyszer találkoztak. Tini barátaival Pesten járt 1937-ben és meglátogatta Radnóti Miklóst. Annyit tudunk, hogy fényképet ajándékozott a költőnek, de a találkozás körülményeit nem ismerjük.

Tini sorsáról Virágh Józsefné kutatásai adnak számot. Sikerült megtudnia, hogy Tini Nyugat-Németországban él. 1970 decemberében levelet írt hozzá, s megkérdezte, hogyan ismerkedett meg Radnótival. Tini ezt válaszolta:

„Jól ismertem Glatter Radnóti Miklóst (dr. Radnótit). 1927/28-ban barátok voltunk. Sajnos, csak nagyon keveset mondhatok róla. Megpróbálok negyvenkét év távlatából visszaemlékezni. Én akkor tizennyolc éves voltam ... Azzal szeretném kezdeni, amit nekem Miklós mesélt. Szülei már nem éltek. Nagybátyja nevette: ő örökölte volna annak vattagyárát, azért küldte Miklóst textiliskolába. Mindig szomorú volt, és a helyzetét szidta. Miklós nem akart gyáros lenni. Mindig jól öltözködött, és annak ellenére, hogy tanult, nem szenvedett pénzhiányban. Ez fel is tűnt nekem. Ősszel, az iskolaév megkezdése után ismerkedtünk meg. Barátnőmmel öt és hat óra között sétálni mentünk. Abban az időben ez volt a szokás Liberecben. Szél kerekedett és levitte fejemről a kalapomat. Miklósnak sikerült elkapnia. Ezután bemutatkozott s megkérdezte, hogy elkísérhetne-e egy darabon. Útközben megtudtam, hogy ö itt idegen és erős honvágya van. Így lettünk ezután barátok egész évben. Sokat jártunk moziba és sétálni... Az iskolaév hamar véget ért. és Miklós visszautazott Budapestre."

Elválásuk után három esztendővel Tini, aki tulajdonképpen a közeli Nová Rudában lakott, beköltözött Liberecbe és egy fogorvos asszisztensnöjeként tevékenykedett. Innen 1933-ban Jablonec nad Nisouba vetette sorsa. Itt ment férjhez 1939-ben Fritz Erich Müller rendörörmesterhez. majd a negyvenes évek közepén Németországba került.

Virághné megemlíti, hogy Radnóti a Tinivel közösen eltöltött napokról elbeszélést is irt „Pillangó" címmel, amely annak idején valamelyik szlovákiai újságban is megjelent. Német nyelvű fordítása a Pester Lloyd 1938. április 9-i számában látott napvilágot, a fordító neve nélkül. Érdekes, hogy Radnóti összes müveiben nincs benne.

Radnótit Liberec nem nevelte textil-sspkemberré, horizontja azonban kitágult, s nyitottabb szemmel tekinthetett Európára. Új impulzusokat kapott itt, ifjúkori szerelméből pedig versek fakadtak, amelyek a költő kegyelméből tovább őrzik Tini emlékét.

A hajdani iskola falán ma emléktábla őrzi Radnóti libereci napjait. Az emléktáblát 1972-ben leplezték le. Ez áll rajta: „Ebben’ az iskolában tanult Glatter Radnóti Miklós magyar költő, akit a fasiszták 1944-ben meggyilkoltak."

DÉNES GYÖRGY

11